A gazdagabbak laknak bérlakásban

El kell dönteni, hogy a szociáldemokrata, a liberális vagy a korporatív lakáspolitikai modellt követjük-e. A bérlakások nagy aránya mindenesetre másféle országokra jellemző.

A lakáspolitikai modellek azért fontosak, mert ha egy ország kiválasztotta a neki megfelelőt, akkor az elágazásoknál iránytűként szolgál - mondta Borsi László közgazdász, a nemrégiben megszüntetett Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal utolsó elnöke, Csomós József Lakáspolitika, lakásgazdálkodás című könyvének bemutatóján.

A modellek fontosságát hangoztatta Szaló Péter, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára is. A szociáldemokrata modell (skandináv államok) szerint a méltányos lakás állampolgári jog.

Ezzel szemben a liberális modell a piacra bízza a polgárok lakhatását, de szociális hálót feszít alájuk - ezt választották az angolszász és a dél-európai országok.

A kettő között elhelyezkedő korporatív modell (ilyen működik Németországban és Ausztriában) csak egyes társadalmi csoportokat - például nagycsaládosok, közalkalmazottak - preferál.

Csomós József úgy vélte, minél magasabb egy országban az egy főre jutó GDP, annál több a bérlakás. Amíg 20 ezer dollár/fő GDP esetén a bérlakások aránya 20-40 százalék, addig 40 ezer dollár felett már eléri a 70 százalékot.