A Somerseti-síkság Anglia déli részén csak néhány méterrel van a tengerszint felett, sőt, néhol az alatt fekszik. A Bristoli-öböl partján fekvő, 650 négyzetkilométernyi vidék természetes mocsárvidék, de területének egyre nagyobb részét csapolták le és művelték meg az utóbbi pár évszázadban. A mocsaras jelleg azonban sosem tűnt el teljesen. Ezen a vidéken fekszik Glastonbury, a híres zenei fesztivál helyszíne, amely a cuppogós sár miatt is legendás.
2012 decemberében és 2014 januárjában összesen 372 milliméter eső esett Dél-Angliára. Ez volt a legcsapadékosabb december-január 1910 óta. A Brit-szigeteket februárban is egymás után érték el az Atlanti-óceánon kialakult, sok esőt hozó ciklonok, így most Somerset tocsog a vízben. A Parett és a Tone folyó kiöntött, február közepére körülbelül 16 ezer hektárt és százötven lakóépületet öntött el a víz:
Nagy-Britanniában gyakran nagyon nedves a tél, de most sorra dőlnek meg az időjárási rekordok. Dél-Anglia több vidékén a mostani január bizonyult a legcsapadékosabb téli hónapnak a módszeres meteorológiai megfigyelések kezdete, a 19. század második fele óta.
A lenti képen a NASA Terra műholdjának felvétele látható egy atlanti ciklonról Nagy-Britannia fölött. A ciklonokban az óramutató járásával ellenkező irányban örvénylik a hideg levegő az északi féletekén (a Coriolis-erő hatása miatt). A felemelkedő légtömegek miatt esik az eső. A legtöbb csapadék a ciklon alacsony légnyomású középpontja közelében hullik, míg az elnyúló csóva nyugati oldalán már száraz levegő áramlik. Ilyen volt a múlt szerdán Nagy-Britannián végigsöprő viharciklon is:
A sok eső és az áradások miatt újra feléledt a vita arról, hogy érdemes-e kotorni a Somerseti-síkság folyóit. A hordalék és az iszap rendszeres kiemelésével valóban mélyül a meder, tehát kevésbé valószínű, hogy a víz kicsap a partokra – érvelnek azok, akik támogatják a módszert. A kotrás ellenzői viszont azt állítják, hogy a kotrás nem igazán akadálya az árvizeknek, ártalmas a helyi ökoszisztémára nézve, és ezen túl sokba is kerül.