Vágólapra másolva!
A Duna egyik legvadregényesebb szakaszát veszélyezteti egy nagyívű folyószabályozási terv a magyar-horvát határtól nem messze. Horvátországban háborítatlan ártéri erdőségeket és néhány kivételes állat élőhelyét veszélyezteti, hogy egy évtizedes vitát lezárva hullámtörőket, fenékgátakat akarnak építeni a Dunán. A beruházásnak van haszna is, de kíméletesebben is meg lehetne oldani a túl alacsony vízállásból adódó problémákat.
Vágólapra másolva!

"Nincs víz! Fel sem tudom mérni a veszteségeinket" - így panaszkodott a 2012 őszi nagy szárazság idején Ivan Ivanov, a Bolgár Dunahajózási Társaság igazgatója az AFP francia hírügynökségnek. Tavaly november végén olyan szárazság volt a Duna mentén, mint amilyenre 1858 óta nem volt példa az osztrák meteorológiai intézet adatai szerint. A szerb-magyar határnál lévő Bezdannál (Bezdám) több száz teherszállító hajó vesztegelt, mert Belgrádig a navigációhoz szükséges minimum alatt volt a vízszint. Körülbelül száz uszály vesztegelt a horvát-magyar határnál is, Mohácsnál pedig alig tudott járni a komp.

November végére tehát szinte teljesen leállt a hajóforgalom a Dunán. Van viszont egy olyan különleges szakasza a folyónak Horvátországban, ahol a nagy szárazság ugyanannyira nem számít különlegesnek, mint az árvíz. Eszéktől keletre a Kopácsi-rét háborítatlan ártéri erdőségei az évszázadok alatt már jó pár aszályt kibírtak (a térség itt van a Google térképén). Igaz, régen nem volt ekkora a hajóforgalom, és senki sem akart egy vontatóhajó mögé hat nagy merülésű uszályt kötni.

Forrás: Wikipedia/Tórizs Árpád
Így árad a Duna a Kopácsi-réten

Forrás: WWF/H. Glader
Kedveli a vidra ezt a mocsaras élőhelyet

A horvát hatóságok az alacsony vízállás miatt megfeneklett hajókra hivatkozva nagyszabású folyószabályozási műveletre készülnek a Dunának ezen a jobbára háborítatlanul kanyargó szakaszán. Összesen 53 helyszínre készültek beavatkozási tervek hullámtörőkről, fenékgátakról, mederkotrásról. Több helyszínről heteken belül döntést kell hoznia a horvát környezetvédelmi miniszternek.

A Duna és az 50 ezer hektáros védett terület főként a jugoszláviai háború miatt vészelte át ezt az időszakot különösebb folyószabályozási beavatkozás nélkül - mondja Arno Mohl, a WWF projektvezetője. A folyószabályozás ellen tiltakozó horvátországi civil szervezeteknek és a WWF-nek lényegében az az álláspontja, hogy nem a folyót kell a hajókhoz szabni, hanem fordítva.

"Szerintünk előbb a valós hajózási igényeket kellett volna megvizsgálnia a horvát hatóságoknak, és csak azután foglalkozni a hajózási útvonalak fenntartásával. A folyószabályozást csak olyan mértékben lehet támogatni és természetvédelmi szempontból elfogadni ezen az alig 50 kilométeres szakaszon, amely még nem veszélyezteti az ivóvízellátás biztonságát és az ártéri élőhelyeket" - mondta Gruber Tamás, a WWF Magyarország szakértője az [origo]-nak.

Forrás: WWF/Mario Romulic
Fehérfarkú rétisasok a folyó partján

Csak Gemenchez és a Duna-deltához mérhető

Aki csónaktúrára indul mostanában ezen a Duna-szakaszon, nagyjából ugyanúgy találja a folyót és a part menti erdőséget, mint száz-százötven évvel ezelőtt. Erdőgazdálkodás folyik ugyan a térségben, de a környéken számos érintetlen terület található. Elég egy jó távcső és némi szerencse, hogy megpillantsuk Európa legnagyobb, ötven párból álló rétisas-állományának egyik tagját, egy fekete gólyát, jégmadarakat, kormoránokat. "A Gemenci-erdőn kívül ilyen jelentőségű ártéri élőhely-együttes nincs már a Dunán. Ez a szakasz azért is különleges, mert a közelben torkollik a Dunába a Dráva, és a két folyó dinamizmusa élteti ezt a nemzetközi mércével is jelentős vizes élőhelyet" - mondta Gruber.

A hajózás azért is szünetelt az aszály miatt pont ezen a szakaszon, mert ide már nem ér fel a Vaskapu-vízerőmű duzzasztó hatása. A szakértő szerint nem sok ilyen része van már a folyónak. A probléma összetett voltát jellemzi, hogy a Kopácsi-rét határos a Duna-Dráva Nemzeti Parkkal Magyarországon, és a szomszédos Szerbiában is természetvédelmi oltalom alatt áll a folyó egy jelentősebb szakasza. A három országnak ezen a területén összességében mintegy 300 madárfaj él.

A horvát és a magyar környezetügyi hatóságok együttes kérelemben fordultak az UNESCO-hoz azért, hogy közös bioszféra-rezervátummá nyilvánítsák ezeket a folyómenti területeket. A hosszabb távú tervek szerint pedig a Mura, Dráva, Duna folyók mentén a világ első öt országot érintő bioszféra rezervátuma jönne létre. A folyószabályozás ellen tiltakozó civil szervezetek szerint ezt is veszélyeztetnék a beavatkozások. "Mi azt kérjük, hogy a környezetvédelmi eljárási folyamat feleljen meg az Európai Unió vonatkozó irányelveinek. Szerintem a jószomszédi viszony is megkövetelné, hogy a horvát fél hivatalosan értesítse a tervekről Magyarországot" - mondta Gruber Tamás.

Évtizedes vita

A Duna hajózhatóságáról szóló vita régóta tart a hajózási vállalatok, vízügyi szakemberek és a környezetvédő szervezetek között. Magyarországon 2006 óta téma volt egy horvátországihoz hasonló, nagyszabású szabályozás, amely végül a környezetre gyakorolt összetett hatása miatt került le a napirendről; a kormány sem támogatja.

Forrás: MTI/EPA/Armin Weigel
Homokpadok között halad egy személyszállító a Duna bajorországi szakaszán

Hajózási szempontból az lenne az ideális, ha a folyó legalább egy, ideális esetben két nyomvonalon mindig hajózható lenne. Erre viszont nincs más megoldás, mint a 19. században elkezdett szabályozási munkálatok végrehajtása a forrástól a torkolatig, mert különben rendszeresen eliszaposodnak a korábban hajózható szakaszok.

A második világháború előtt élénk hajóforgalom folyt a Dunán, az akkori vasúti és közúti kapacitásokhoz képest kifejezetten magas kihasználtsággal. Akkor viszont nem volt alapkövetelmény a Nemzetközi Duna Bizottság által ajánlott 2,5 méteres hajózási mélység. A Duna hazai szakasza ezt természetes állapotában nem is biztosította, a korabeli uszálypark pedig ennek megfelelőn, alacsonyabb merülésre készült, így a szélsőségesen alacsony vízállások kivételével mindig használhatók voltak (erről részletesen: Nem érdemes Rajnát csinálni a Dunából).

A környezetvédők (és egyes vízügyi szakemberek) álláspontja szerint viszont hagyni kell szabadon hömpölyögni a Dunát. Inkább megéri hagyni, hogy az ártereken terüljön szét a tavaszi áradások, hóolvadások vízmennyisége, mint folyamatosan emelni a gátakat. Ez javítja a vízminőséget, hozzájárul a hal- és vízimadár-állomány megőrzéséhez. A horvát, osztrák és magyar civil szervezetek szerint nem jár annyi hajó a Dunán, hogy ekkora beavatkozást szükségessé tenne, másrészt intelligens tervezéssel és kikötőfejlesztéssel kotrás nélkül is jól hajózható maradna a folyó. Ha pedig évszázados szárazság van, akkor kénytelenek vagyunk lenyelni a békát.

Forrás: WWF/Roberto Sauli
Kis csér és fiókái a Kopácsi-réten

Forrás: WWF/Goran Safarek