Ne add el az éltető vizet!

Vízháborúk, elszálló ivóvíz- és csatornadíjak, gumicukron és csokoládén élő tehenek: ez fenyeget egy amerikai és egy magyar szakértő szerint, ha néhány befektető ötleteit megvalósítva olyan tőzsdei termék lesz a víz, mint például az olaj. Van azért etikus és demokratikus vízkereskedelem is.

Minél magasabb a víz ára, annál takarékosabban bánunk vele, hangoztatják azok az amerikai környezetvédők, akik egyáltalán nem bánnák, ha az édesvíz - a kukoricához vagy a szójához hasonlóan - bekerülne az árutőzsdei termékek közé. Az ötlet nem csupán gondolatkísérlet. Texas állam az idei rekordaszályos nyarat tízmilliárd dolláros veszteséggel zárta. Ezt ellensúlyozandó gazdasági elemzők felvetették, hogy a Rio Grande folyó vízhozamát alakítsák tőzsdei határidős ügyletek alapjává.

A javaslatnak Dél-Ázsiában is vannak hívei. A tavalyi thaiföldi áradások összesen 46 milliárd dollárnyi kárt okoztak az ország gazdaságának. Utána a helyi tőzsdefelügyelet vizsgálni kezdte, miképpen lehetne pénzügyi származtatott ügyleteket kapcsolni a csapadékhoz és a folyami gátak kapacitásához. Elképzelhető, hogy a félvezetőgyártó Intel érdeklődne a művelet iránt: az óriásvállalatnak ugyanis egymilliárd dollárjába került, hogy az áradások miatt fel kellett függesztenie a Thaiföldre kiszervezett chipgyártást.

Dolgoznak a brókerek a chicagói árutőzsdén

Igen ám, de az elemzők kihagyják a számításból, hogy amióta a chicagói tőzsdén megjelentek az időjárással kapcsolatos határidős ügyletek (lásd keretes írásunkban), és licitálni lehet a hóra, a szélre és az esőre, az "időjárás" nevű termék értéke egy év alatt 20 százalékot emelkedett - írja Frederick Kaufman, a New York Egyetem újságírás-professzora a Nature október végi számában. (Kaufman évek óta tárgyalja a témát a legnevesebb amerikai lapokban, nemrég jelent meg könyve az élelmiszer-piaci spekulációról.)

Az árutőzsdének évszázados múltja van, de az élelmiszerárak emelkedéséért nemcsak a szélsőséges időjárás okolható, hanem azok a bankok és befektetési alapok is, amelyek kereskedni kezdtek a tőzsdén élelmiszer-alapanyagokkal. A mind bonyolultabb ügyletek során ugyanis elvont fogalommá válik a termény, amely immár a profitmaximalizálás eszköze, észérvektől és érzelmektől mentesen - mondja Kaufman, aki attól tart, hogy hasonló utat járna be az ivóvíz is, ha a tőzsdére kerülne.

Beindul az áremelkedés

Vajon mi történne a vízzel, ha tőzsdei eszközként tekintenénk rá? Elsőre logikus a felvetés. Az ivóvíz úgynevezett korlátos erőforrás, azaz nincs bármennyi belőle, de mindenkinek szüksége van rá. Mennyisége és minősége tudományos pontossággal mérhető, és jól jelezhető előre, hogy a jövőben mennyi lesz belőle, és az is, hogy mekkora igény lesz rá.

Amennyiben olyan termék lesz a víz, mint a Brent-nyersolaj vagy a szójababolaj, onnantól kezdve szabadon lehet vele kereskedni. Létrejön a vízindex, amelynek értékét befolyásolja a víztározók szintje, az átlagos csapadék, a meteorológiai előrejelzések, az aszály és még egy sor tényező. Csakhogy egyre kevesebb a tiszta ivóvíz, és mivel mással nem pótolható, a folyamat óhatatlanul áremelkedéshez vezet - figyelmeztet a Nature szerzője.

"Hazai szemmel nézve fölfoghatatlan vízhiányban szenvednek már ma is az emberek a világ egyes területein" - mondja Gayer József, a Víz Világhálózat (Global Water Partnership) magyarországi alapítványának elnöke. (A szervezetet a Világbank, az ENSZ Fejlesztési Programja és a SIDA, a Svéd Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség alapította.) "A tőzsdei megközelítés számukra etikai okból elfogadhatatlan, különösen, hogy 2010-ben az ENSZ alapvető emberi jognak nyilvánította a vízhez való hozzájutást." A jövő generációk életfeltételeinek szavatolására ésszerű vízárpolitika, szemléletformálás, oktatás, felelősségvállalás szükséges - tette hozzá Gayer.

Ha aszály van, megnő a vízdíj?

2035-re hárommilliárdra nő azoknak a száma, akiket végzetes vízhiány fenyeget, mert nem jutnak biztonságos és elegendő ivóvízhez. A hidrológiai felmérések szerint már most tapasztalható, hogy Ázsia-szerte rohamosan csökken a talajvíz szintje. Indiai-kínai-pakisztáni vízháborúk várhatók a Himalája folyói mentén a brit Economist hírmagazin által megszólaltatott politikai elemzők szerint, mivel nehéz lesz megegyezni arról, hogy kinek a tulajdona a vízkészletet, és mennyit vételezhet belőle.

Az Egyesült Államok középnyugati vidékén, a préri aszály sújtotta termőterületein is rohamosan csökken a kutak vízszintje, ahogy fokozatosan kimerül a terület alatt húzódó Ogallala nevű fosszilis (2-6 millió évvel ezelőtt létrejött) vízadó réteg. Magyarországon csak Sopron környékén és a Babócsa-Szigetvár-Sellye háromszögben elhanyagolható a vízhiány a talaj felső egyméteres rétegében, de az Alföldön és a Dunántúl középső részén 110-140 mm-rel van kevesebb a szokásosnál. A meteorológusok arra számítanak, hogy az idén ismét megdől az évszázados szárazságrekord.

Ha a tőzsdén emelkedik a víz ára, az magával húzhatja a gabonáét is. Amerikában a kukorica, a szója, a rizs és a búza ára az elmúlt öt évben három ízben is megdöntötte a korábbi rekordot, de mehet még feljebb. Az idén nyáron leginkább a búza- és kukoricamezők szenvedték meg az aszályt Ukrajnától Kansasig. Emiatt brit sertéstenyésztők szeptemberben kényszervágásokat és utána globális sonkahiányt jósoltak. Itthon csak a borsodi kukoricatermelők jártak jól az aszállyal, mert mázsánként legalább 6000 forintért adhatják el a termést, miközben az össztermés alig több négymillió tonnánál (így az ország akár behozatalra is szorulhat).

Kevesebb a takarmány a 2012-es szárazság miatt, ami a tejtermelést és a húságazatot is érinti

Az USA-ban csokoládéval, gumicukorral és narancshéjjal etetik teheneiket azok a farmerek, akik a 2009 óta megkétszereződött kukoricaárak, az aszály és a biodízel-célú felvásárlás miatt képtelenek voltak takarmányt vásárolni a CNN tudósítása szerint. A kukorica tonnája ugyanis elérte a 315 dollárt, míg a színes keménycukorka tonnája csupán 160.

Létezik-e etikus vízindex?

Svájci kutatók válaszul elkezdték kidolgozni az etikus vízindex részleteit (a vizsgálat honlapja itt található). Ennek alapja a szennyvízből származtatott határidős ügyletsor. Kaufman értékelése szerint olyan pénzügyi platformról van szó, amelynek legfőbb célja, hogy a tisztított vizet annak adja el, aki a legtöbbet kínálja érte.

Van már megvalósult és jól működő példa az etikus vízgazdálkodásra. A németországi Ruhr-vidéken a vízárakat a Ruhrverband, vagyis a Ruhr Szövetség szabályozza. A szervezetet a tájegység szennyvízkezelésére alapították 1913-ban, és az iparvidék fejlődésével párhuzamosan afféle vízparlamentté nőtte ki magát. A terület ötmilliós lakosságának és az ipari létesítményeknek a fő vízforrása - noha az éves csapadékmennyiség 1000 milliméter, majdnem kétszerese a magyarországinak - a Ruhr folyó.

A szervezet alapelve, hogy felette áll a napi politikai és üzleti érdekeknek, ezt az igazgatott térség kiterjedése is elősegíti. A testület demokratikus szabályokkal hozza meg a döntéseket, a vitákban sok szempont érvényesül a piaci mellett. Az ezer alkalmazottat foglalkoztató Ruhrverband 2010-ben 22 millió eurót fordított beruházásokra. Legutóbb 150 ezer euróból létesítettek egy hallépcsőt a Brabecke-patakon, a vízminőséget javítandó.

A Ruhrverband tagja lehet minden olyan társulás, amely a folyóból, a vízgyűjtő területről vagy az ott hullott csapadékból nyeri vizét, illetve abból képezi szennyvizét. Az önkormányzatok, gazdasági vállalkozások, ipari létesítmények egyaránt küldhetnek képviselőket az 543 fős testületbe. A szervezet felügyelete alá 4500 négyzetkilométer tartozik, hatvan településsel és 389 céggel - közülük 73-nak a vízigénye több mint harmincezer köbméter évente. A Ruhrverband működéséhez a felek éves szinten 270 millió euróval járulnak hozzá. Ebből gondozza a szervezet a térség öt tavát, nyolc víztározóját (464 millió köbméter) és az évente 2,4 milliárd köbméter vízhozamú folyót.

Határidős ügyletek

A határidős ügylet tulajdonképpen szerződés arról, hogy egy meghatározott terméket (árut, értékpapírt) adnak-vesznek a felek egymás között a jövőben, de szigorúan az üzletkötés pillanatában kialkudott áron, és a tőzsde által szabványosított feltételek, például az időpontok és a mennyiségek betartásával. Ez a tőzsdei kereskedés leginkább fejlődő területe.

A határidős ügyeleteket egyaránt lehet a kockázatok csökkentésére, vagyis fedezeti célra használni, de spekulációra is. Az ügyletben az úgynevezett hosszú (long) vagy rövid (short) pozíciót választhatják a felek. A megadott határidőben a rövid pozícióban levőnek le kell szállítania az árut, míg a hosszú pozíció a megvételére kötelez. Aki spekulálni akar, arra fogad, hogy mi lesz az eszköz ára az ügylet lejáratakor. Ha sikeres volt, akkor lejáratkor többet fizet neki a vevője, mint az aktuális piaci ár, vagy időközben maga a termék megdrágult, így a határidős ár lett a nyerő. (A részletekről érdemes elolvasni ezt a háttérmagyarázatot a Budapesti Értéktőzsde honlapján.)