A fukusimai atomerőmű-katasztrófa óta sokakban felmerül a kérdés, vajon történhet-e valami hasonló az ő környékükön. A világ összes atomerőművének adatait feldolgozva állított össze a Nature tudományos folyóirat és a New York-i Columbia University interaktív térképet arról, hány millióan élnek az egyes erőművek körzetében.
A webes alkalmazásból kiderül, hogy a világ 211 atomerőműve közül 139 létesítmény közvetlen közelében többen élnek, mint ahány embernek Fukusimánál vagy el kellett hagynia az otthonát, vagy a hatóságok azt tanácsolták, távozzanak saját biztonságuk és a terület megtisztítása érdekében. (A japán illetékesek az erőmű 20 km-es körzetéből telepítettek ki 172 ezer embert, és a 30 km-es körzetben lakókat tanácsolták el - a Nature szakértői ezért ez utóbbi kört értelmezték közvetlen közelségként.) Huszonegy erőmű 30 km-es körzetéből több mint egymillió, hat erőmű környékéről több mint hárommillió embert kellene kitelepíteni, ha valami baj történne.
Az erőművek "kockázatosságát" felmérni önmagában is rizikós feladat - írja a Nature. Atomenergia-szakértők szerint szinte lehetetlen objektív kockázati listát felállítani az erőművekről, mert mindegyik létesítménynek saját kockázati profilja van, továbbá egyes tényezőket egyszerűen nem ismerhetünk.
Népesség az atomerőművek 75 km-es körzetében Magyarországon és a szomszédos államokban.
A térkép interaktív változatáért kattintson ide!
A reaktorok veszélyessége az adott üzem biztonsági kultúrájától is függ, beleértve az üzemeltetés és a karbantartás minőségét, az üzemeltetők és a munkaerő hozzáértését, valamint a felügyelő hatóságok szigorát. Ez annyit tesz, hogy a jobban megtervezett új reaktor nem feltétlenül biztonságosabb. "Mi a veszélyesebb: ittas sofőr egy vadonatúj Ferrariban, vagy egy józan F1-es pilóta egy harmincéves Citroën Kacsában?" - tette fel a kérdést Mycle Schneider, független franciaországi atomenergia-szakértő.
Az erőmű körül élők népsűrűsége mindenesetre kulcsfontosságú tényező Laurent Stricker mérnök, az atomerőmű-üzemeltetők nemzetközi egyesületének elnöke szerint (a WANO-t az 1986-os csernobili katasztrófa után hozták létre). A statisztikák szerint a pakisztáni Karacsiban működő Kanupp erőmű 30 km-es körzetében élnek a legtöbben, 8,2 millióan - bár ez viszonylag kicsi, 125 megawattos reaktor. A népsűrűségi listán nagyobb teljesítményű reaktorok következnek: az 1933 megawattos Kuoseng környékén 5,5 millióan élnek Tajvan szigetén. Szintén tajvani az 1208 megawattos Csin San reaktor egy 4,7 milliós körzetben (mindkét erőműhöz a 30 km-es távolságon belül van a főváros, Tajpej).
Ha a vizsgálódást a 75 kilométeres körzetre terjesztjük ki, nyomasztóbbá válik a kép (az amerikai hatóságok állampolgáraiknak azt tanácsolták: ha egy mód van rá, ne menjenek 80 km-nél közelebb a megsérült fukusimai reaktorokhoz). E lista élén két szomszédos kínai erőmű, a Kanton és a Lingao áll, melyek körzetében 28-28 millióan élnek. A második helyezett a New York melletti Indian Point erőmű 17,3 millió emberrel, míg a harmadik az indiai Narora erőmű Uttar Pradeshben 16 millióval. A világ 211 erőműve közül 152 olyan helyen működik, amelynek a 75 km-es körzetében több mint egymillióan élnek - ilyen Paks 1,3 milliós környéke is.
Öt kivétellel mindegyik atomerőmű 150 km-es körzetében élnek több mint egymillióan. A fukusimai tapasztalatok viszont azt mutatják, ez már elegendő távolság lehet arra, hogy baleset esetén a radioaktív felhő ne okozzon számottevő károkat (a Fuksima Daiicsi 150 km-es körzetében 7,7 millióan élnek, beleértve Tokió szatelitvárosait is).
A fukusimai erőmű a katasztrófa után madártávlatból
Egyes erőművek eleve veszélyesebbnek számítanak a többinél. Az egyik szempont a méret: a nagyobb kapacitás többszörözi a lehetséges problémákat. A fukusimai tapasztalat az, ha négy (vagy hat) reaktorban történik egyszerre valami, a megoldás bonyolultsága meghaladhatja az üzemeltetők képességeit. A világ legnagyobb atomerőműve, a 7965 megawattos Kasivazaki-Kariva egyébként szintén Japában működik, tulajdonosa és üzemeltetője a Fukusima kapcsán megismert TEPCO vállalat. További óriáserőművek: a Kinsan Kína északkeleti partján, a Jeongvang és az Ulcsin Dél-Koreában, a Bruce a Huron-tó partján Kanadában, a Gravelines és a Paluel Franciaország északi partján.
Tervezési alapon túli balesetek és a fürdőkád-görbe
A helyszín kiválasztása kritikus fontosságú az ún. "tervezési alapon túli balesetek" bekövetkezése szempontjából. A fukusimai erőművet szeizmikusan viszonylag nyugodt helyre tervezték, ahol az adatok szerint alacsonyabb volt a nagy földrengés és szökőár esélye. A március 11-i rengés miatti talajgyorsulás viszont két ponton is valamivel nagyobbnak bizonyult annál, amire az erőművet kalibrálták, a cunami pedig még erősebb volt. Ebből az következik, hogy a földrengésbiztosként ismert területre épült erőmű veszélyesebb lehet, ha mégis beüt a krach, mert tervezői-építői kevésbé készítették fel a földmozgásra.
Pontosan a tervezési alapon túli balesetek szempontjából értékelik újra az erőművek helyzetét világszerte Fukusima után. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) például az után hozott létre szeizmikus biztonsági központot, hogy a Kasivazaki-Karivát tervezési alapon túli hatás érte 2007 júliusában egy 6,6-es rengés miatt. Az automatán leálló erőműből kisebb radioaktív szennyezés szabadult ki, 21 hónapig tartott a felülvizsgálat és a rengésbiztonság fokozása.
"Az új erőművek nem feltétlenül biztonságosabbak, mint a régiek" tételt az bizonyítja, hogy az 1978-as Three Mile Island-baleset (USA) három hónappal az erőmű üzemszerű működésének kezdete után következett be. A csernobili 4-es blokk kétéves volt a katasztrófa pillanatában. A francia Civaux-1 reaktorban a súlyos hűtéskimaradás öt hónappal a beindítás után következett be 1998-ban.
Ez nem meglepő: a biztonsági tervezésben közismert az ún. "fürdőkád-görbe". A bonyolult, új berendezések sokszor nem teljesen tesztelt részegységeket tartalmaznak, vagy az üzemeltetők még nem ismerték ki kellőképp a működésüket, ezért hibák és tévedések gyakran előfordulnak nem sokkal a beindítás után. A javítások elvégzése után a reaktorok hosszabb ideig alacsony kockázattal működnek, amíg aztán kezdenek elhasználódni.
Az "intézményes emlékezetvesztés" fontosságára hívja fel a figyelmet az üzemeltetési kultúra kapcsán Jan Benárek, a Greenpeace nemzetközi atomkampányainak felelőse. Ez egyszerűen annyit tesz, hogy nyugdíjba vonulnak azok a mérnökök, akik részt vettek a reaktor tervezésében és felépítésében, így az ő egyedi szakértelmük elvész az üzemeltetők számára.
***
A Szabad Európa Rádió listája azon erőművekről és reaktorokról, melyekben a rádió szakértői szerint nem zárható ki egy újabb nukleáris baleset bekövetkezte:
Metsamor nukleáris erőmű, Örményország. Az 1980-ban üzembe helyezett erőműtől 75 km-re már volt súlyos földrengés (1988-ban). A 6,9-es magnitúdójú földmozgást követően az erőművet leállították, de később - miután az állam elveszítette a török és azerbajdzsáni energiaforrásokhoz való hozzáférést - visszakapcsolni kényszerültek. A négy évtizedes, elavult technológiájú Metsamort sok nukleáris szakértő az egykori Szovjetunió legveszélyesebb erőművének tartja. Leszerelése 2017-re várható, de mivel ez a létesítmény adja Örményország energiafelhasználásának 40%-át, előbb meg kell épülnie az új, Pakshoz hasonlóan nyomottvizes (VVER) reaktornak.
A Metsamor erőmű 75 km-es körzetében 2,47 millióan élnek (zöld kör a térkép jobb alsó sarkában), a Leningrád erőmű környékén 3,71 millióan (sárga kör balra fent)
A brit nukleáris flotta. Az Egyesült Királyságban az elmúlt évtizedben folyamatos viták zajlottak az ország ballisztikus rakétákkal felszerelt atom-tengeralattjáró flottájának fenntartásáról. A brit honvédelmi minisztérium egyik jelentésében tervezési hibákra utalnak, a Daily Telegraph napilap pedig azt állítja, hogy brit tengeralattjárók úgy hagyhatták el a kikötőt, hogy problémák voltak a reaktor hűtéséért felelős szeleppel. Egyes források szerint 2009-ben egy nukleáris fegyverekkel felszerelt brit tengeralattjáró ütközött egy francia tengeralattjáróval, a balesetet azonban mindkét ország kormánya tagadta.
Cernavodai atomerőmű, Románia. Az ország egyetlen, nehézvizes, CANDU-rendszerű atomerőműve kanadai tervezésű. Két működő reaktora adja keleti szomszédunk energiaigényének mintegy egyötödét. Az erőművel több probléma is akadt a közelmúltban: januárban karbantartás miatt kellett az egyik reaktort leállítani, 2009 áprilisában pedig a másik reaktorban voltak elektromos problémák. Bár Románia területe szeizmikusan kevésbé aktív, mint Japán, az 1977. márciusi, 7,2-es magnitúdójú, ezerötszáz ember életét követelő vranceai földrengés a példa arra, hogy itt is előfordulnak jelentősebb földmozgások.
Leningrád atomerőmű, Oroszország. Szerte a világon aggodalmat kelt az orosz atomerőművek elöregedése. A létesítmények egy részét már le kellene szerelni, de amíg az általuk előállított energiát megtermelő új erőműveket nem építik meg, addig vélhetően üzemelni fognak. Ezen erőművek egyike a Szentpétervártól 70 kilométerre található Leningrád erőmű. Az atomerőművel egész élettartama során akadtak problémák, 1975-ben részleges összeomlás történt, 1992-ben pedig radioaktív gáz szivárgását észlelték. 2005-ben az erőműben robbanás következett be, amelynek egy halálos áldozata és két súlyos sérültje volt. 2009-ben egy baleset után állítólag szivárogni kezdett a hűtőközeg, bár a szivárgást az orosz hatóságok határozottan cáfolták.
Enrico Fermi nukleáris erőmű, Michigan, USA. Az erőmű az Erie-tónál, Detroit és Toledo között található, két reaktora közül jelenleg csak az egyik üzemel. A Fermi1 1966-ban szenvedett részleges összeomlást, radioaktív szennyezés azonban nem került ki a környezetbe, ezt követően még kilenc évig üzemelt. A Fermi2 ma is működik, típusa megegyezik a Fukusima Daiicsi reaktoraival. 2003-ban áramszünet miatt a tartalék generátorok üzembe helyezésére volt szükség, ezek teljesítménye azonban nem volt megfelelő. A terület szeizmikusan nem aktív, viszont tornádók és árvizek gyakran előfordulnak, tavaly júliusban egy tornádó például az erőmű két hűtőtornya között haladt át.