Ha egyszerre esik az eső és süt a Nap, gyakori a szivárvány, amely csillagunkkal ellentétes irányba tekintve figyelhető meg. Látványos dupla avagy kettős szivárvány látható az alábbi képen is, amelyet Sipőcz Brigitta magyar csillagász készített a Grand Canyonban, Arizona államban. A felvétel a nap képe lett kedden az Atopticson, a légköroptikai információk adatbázisának a témába vágó leglátványosabb fotókat gyűjtő oldalán.
A legfényesebb szivárványok azokon a vízcseppeken jönnek létre, amelyek viszonylag nagyok, de nem annyira, hogy közel gömb alakjuk eltorzulna. A vízcseppek belsejében haladó és a csepp falán belül ide-oda tükröződő fehér napfény színeire bomlik. A legkevésbé a vörös árnyalatok változtatnak irányt, ezért vörös az elsődleges szivárvány külső pereme - majd innen befelé haladva egyre rövidebb hullámhosszú fénysugarak következnek a kék, illetve ibolyaszín felé közeledve.
Egy látványos kettős szivárvány a Grand Canyonnál (Sipőtz Brigitta, OPOD). A fotóra kattintva nagyobb méretben is látható
A szivárvány a vízcseppek belsejében tükröződő, és eközben színeire bomló napfény miatt keletkezik (Wikimedia Commons)
A Grand Canyonban készült képeken egy halványabb és diffúzabb második szivárvány is megfigyelhető a Nappal ellentétes képzeletbeli pont (antiszoláris pont) körül 40-42 fokra húzódó, ív alakban megfigyelhető elsődleges vagy fő szivárványon kívül. Itt már fordított a színsorrend a fő szivárványhoz képest, mivel a vízcseppekben ide-oda verődő fénysugarak még egy alkalommal tükröződnek azok belső felületén - ezért a színsorrend megfordul. A két szivárvány között egy sötétebb terület is megfigyelhető, ezt Alexander-sávnak nevezik.