Angolszász divat tagadni a klímaváltozást

A "trendszkeptikusok" magát a globális felmelegedés tendenciáját is tagadják, a "tulajdonítási szkeptikusok" elfogadják ugyan a klímaváltozás valóságát, de természetes okoknak tulajdonítják. A klímaszkepticizmus elsősorban angolszász jelenség a Reuters hírügynökség médiakutató intézetének munkatársai szerint.

A klímaszkepticizmus elsősorban angolszász jelenség - legalábbis az angol nyelvű, vagyis a brit, az amerikai és az ausztrál média többet foglalkozik a kérdéssel, mint a más nyelven illetve országokban megjelenő tömegtájékoztatási eszközök. Mindez a Reuters hírügynökség médiakutató intézetének új jelentéséből derül ki.

A brazil, a kínai, a francia, az indiai, az amerikai és a brit médiában előforduló klímaszkeptikus megszólalások gyakoriságát hasonlította össze az Oxfordi Egyetem keretében működő intézet kutatócsoportja James Painter, a BBC világszolgálatának egykori szakújságírójának vezetésével. A kutatók az érintett országok legalább két (Nagy-Britannia esetében tíz) napilapjában két különböző időszakban megjelent több mint 3000 írást elemeztek.

A két időszak 2007. április-február, illetve 2009. november-2010. február volt, ez utóbbi időszakban történt a koppenhágai klímacsúcs, illetve előzőleg feltörték és közzétették a Kelet-Angliai Egyetem éghajlattal foglalkozó tudósai elektronikus levelezését (a klímagate néven ismertté vált eset sok muníciót adott a klímaszkeptikusoknak, mert az e-mailek egy részében szókimondóan fogalmaztak a szerzők). Kína kivételével minden egyes lap politikai irányultságát is figyelembe vették. A jelentés Ég és föld: nemzetközi sajtóbeszámolók a klímaszkepticizmusról címmel jelent meg, és The Guardian brit napilap környezetvédelmi blogja ismertette.

A tanulmány kitér arra, mennyire fontos a klímaszkepticizmus különböző formáinak meghatározása. "Trendszkeptikusok" például azok, akik a felmelegedés tendenciáját tagadják, "tulajdonítási szkeptikusok" azok, akik elfogadják ugyan a jelenséget, de természetes okoknak tulajdonítják, és vannak a "hatásszkeptikusok", akik elfogadják, hogy emberi okok vezetnek a klímaváltozáshoz, de úgy tartják, hogy a hatása előnyös, vagy jóindulatú lesz.

Vannak ezen kívül "irányvonal-szkeptikusok" is, akik különböző (gyakran politikai vagy ideológiai) okokból nem értenek egyet a klímaváltozás megfékezésére hozott szabályozó jellegű politikákkal. Vannak végül "tudományszkeptikusok", akik különböző okokból úgy vélik, hogy az éghajlattal foglalkozó tudomány nem megbízható. A jelentés rámutat arra, hogy az Egyesült Államokban a virágzó klímaszkepticizmus azzal áll összefüggésben, hogy a politikusokat ipari csoportok támogatják, és mindent áthat a lobbizás gyakorlata és hatalma.

A tanulmány bemutatja, hogyan hallatja hangját mind a tíz brit lapban az Általános Felmelegedés Politikája Alapítvány (GWPF), és a messze legtöbbet említett vagy idézett szkeptikusok Lord Lawson és Benny Peiser, a GWPF munkatársai. A jelentés szerint az úgynevezett klímagate-ügy sokkal nagyobb figyelmet kapott Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, mint Brazíliában, Kínában, Franciaországban és Indiában. Kiderül belőle továbbá, hogy a brit és az amerikai sajtóban jóval több klímaszkeptikust emlegetnek, mint a többi négy országéban.

Ugyanakkor jóval több volt az általános felmelegedésben való emberi közreműködést megkérdőjelező szkeptikusok aránya az összes szkeptikus között (88 százalék) a brazil, kínai, indiai és francia sajtóban, mint a brit és amerikai lapokban (57 százalék). A brit és az amerikai sajtóban viszont sűrűbben idézik vagy emlegetik a "politikaszkeptikusokat" (86 százalék). Kínában egyáltalán nem emlegetnek politikaszkeptikusokat, Indiában és Brazíliában is csak alig.

A brazil, a francia és az indiai médiában többek között azért hallani viszonylag kevés kétkedőt, mert "nincsenek olyan konzervatív pártok, illetve ezeken belül meghatározó egyéniségek, amelyek és akik energikusan hangoztatnák ezt a típusú konzervatív ideológiát, amelyet a jobboldali sajtó átvehetne". A szerzők szerint ugyanilyen fontos azonban az újságírói gyakorlat, a szerkesztési kultúra, valamint a kiadók és a tulajdonosok befolyása is.