Hogyan roncsolják a légkört a reklámlevelek?

Egyetlen kéretlen reklám-e-mail teljes életútja során annyi energiát használ el, amennyinek előllítása 0,3 grammnyi üvegházhatású gáz kibocsátásához vezet. Amikor egy nagy spamküldőt lekapcsoltak a hálóról 2008-ban, az elhúzódó levélszünet azzal volt egyenértékű, mintha 2,2 millió autóval kevesebb szennyezte volna a levegőt. A legtöbb energia a szűrőkön átjutott szemét törölgetésére pazarolódik el.

Arról már korábban is készültek számítások, hogy mennyi munkaidőt, vagyis mennyi pénzt veszít a világ a kéretlen reklámlevelekkel és minden olyan tevékenységgel - például kifinomult spamszűrőrendszerek kifejlesztésével -, amelyekre nem lenne szükség egy szemétlevélmentes internetes világban. Azt viszont most először vizsgálták meg, hogy a spamek és a velük kapcsolatos tevékenységek mennyi energiát használnak el, vagyis mennyi üvegházgáz-kibocsátáshoz járulnak hozzá.

A McAfee amerikai szoftvergyártó cég megbízásából - amely elsősorban vírusirtó programjai révén ismert - az ICF International tanácsadó iroda készített jelentést a spammelés környezetkárosító hatásairól. A vállalat különféle kormányügynökségektől és nagyvállalatoktól szerzett adatok alapján dolgozott. Az eredmények szerint hárommillió személyautó szén-dioxid-szennyezésével ér fel évente a kéretlen reklámlevelek miatti üvegházgáz-kibocsátás.

2008-ban összesen 62 ezer milliárd spamet küldtek ki világszerte. A világ összes céges e-mail-felhasználójával számolva 17 millió tonna szén-dioxid-kibocsátással jár évente a spam legyártása, elküldése, szűrése és megtekintése.

Jót tenne az éghajlatnak is, ha nem lenne

Ahhoz, hogy a spamek célba érjenek, rengeteg számítógépre és szerverre (vagy éppen a felhasználók tudta nélkül zombihálózatba szervezett gépre) van szükség, ezek pedig energiát használnak a több milliárd levél kiküldésekor. A spammelés elterjedését gyorsan követték a spamszűrőprogramok, melyek automatikusan felismerik és külön helyre gyűjtik a gyanús leveleket. Gyakran előfordul azonban, hogy valódi e-mail kerül véletlenül a spam-mappába. A felhasználó ezeket ilyenkor kénytelen hosszasan keresgélni a reklámlevelek között. Az egész folyamat közben elhasznált villamos áram (és az előllítása közben kibocsátott CO₂), továbbá a kiesett munkaidő is megspórolható lenne, ha a spamküldés intézményét sikerülne teljesen felszámolni.

Hogy mennyit is számít, ha nem indul spam a szerverekről, jól érzékelteti az az eset, amikor 2008 novemberében lekapcsolták a világhálóról az egyik hírhedt spamküldő - egyébként webhostinggal foglalkozó - amerikai céget, a McColót. Rögtön a lekapcsolás éjjelén már 70 százalékkal kevesebb kéretlen levél kezdte meg útját a világhálón. A McColo kiesése miatti ideiglenes szünet - amíg a spammelők kapacitásaikat vissza nem építették - a környezetre nézve akkora hatással volt, mintha 2,2 millió autó tűnt volna egyszerre el az utakról - olvasható az ICF jelentésében.

Otthonok milliói melegedhetnének ebből az energiából

A jelentés szerint egyetlen spam 0,3 gramm szén-dioxid kibocsátásáért felelős, egy átlagos e-mail számlájára pedig mintegy 4 gramm írható. Ennek ellenére a spamek az elektronikus levelezéssel kapcsolatos összes kibocsátás valamivel több mint egyharmadáért felelősek, mivel az összes levelezés legnagyobb része, mintegy 80 százaléka rendszerint kéretlen reklámszemét.

Az e-mailes reklámszemét az USA-ban tömegesen gyártott löncshús-konzervről kapta a nevét

Egy átlagos üzleti felhasználó összes munkahelyi levelezése évente 131 kilogramm CO₂ kibocsátásával jár, aminek 22%-át, mintegy 29 kilogrammot a spamprobléma okozza. Az internetes reklámszemét miatti szén-dioxid-kibocsátás azzal egyenértékű, mintha minden céges e-mail-felhasználó a szokásos szinten túl további 12 és fél liter benzint égetett volna el a kocsijában. A teljes spamprobléma a létrehozástól a törlésig évente összesen 33 milliárd kWh (másképpen 33 terawattóra) energiát emészt fel - ez körülbelül négy nagy kapacitású, újonnan épített szénerőmű áramtermelésének felel meg.

A spam életútja: a legtöbb energia a törlésre megy el

Amikor az ICF a kéretlen levelek CO₂-lábnyomát vizsgálta, beleszámolta a spam életútjának minden fázisát, a megcélzott felhasználók e-mail címének begyűjtésétől egészen a levelek törléséig. A címek gyűjtése általában automatikusan, erre írt programokkal zajlik, melyek letöltik a weboldalak teljes tartalmát, kiszűrve a kódból a levélcímeket.

A hirdetők-feladók ezután megírják, különféle szerverek pedig szétküldik a levelet, ami aztán az interneten keresztül áthalad az internetszolgáltatók szerverein. Miután a spam elérte a címzett által használt hálózatot, a levelezőszerverek feldolgozzák és tárolják a levelet. Ezenfelül a spamszűrő használatához is energiára van szükség, és persze a felhasználók is energiát használnak, amikor megnézik és kitörlik azokat a spameket, melyek mégis a bejövő levelek között landoltak, és amikor azokat a valós leveleket keresik, melyeket tévesen szűrt ki a program.

Egy átlagos felhasználónak nagyjából három másodpercre van szüksége ahhoz, hogy megnézzen és kitöröljön egy kéretlen reklámlevelet. A szűrők e levelek nagyjából 80 százalékát felismerik még a zelőtt, hogy eljuthatnának a címzetthez, a kiküldött spamek mennyisége azonban oly nagy, hogy 2008-ban a világ összes felhasználója így is mintegy 104 milliárd órát töltött el a postafiókba érkező kéretlen levelek törlésével.

A különböző fázisok közül a legtöbb energiát a címzett használja fel, amikor megnézi és törli a spameket (52 százalék), illetve amikor a tévesen fennakadt valós e-maileket keresi (27 százalék). A folyamatban a második legnagyobb energiafelhasználó a spamszűrő program. E szoftverek évente 5,5 milliárd kWh energiát felhasználva mintegy 16 százalékkal járulnak hozzá a spammelés szén-dioxid-lábnyomához. Használatukkal azonban nem érdemes felhagyni: ha nem lenne gépi szűrés, drámaian megnőne az az idő, amit a felhasználók a spamekkel foglalkozva töltenének el, és így ötször annyi üvegházgáz kerülne a levegőbe a spamjelenség mostani kibocsátásához képest.

A McAfee szerint a jövőben több erőforrást kellene befektetni a lehető legkorszerűbb spamszűrő programok fejlesztésébe, amelyek világszinten jelentős mértékű üvegházhatású gáz kibocsátását spórolhatnák meg a környezetnek (tegyük hozzá: egyúttal a vállalat eredményeit is szépítenék, hiszen a spamszűrésben üzletileg érdekelt cégről van szó).