Atommal az olaj ellen: szovjet módszert javasolnak a Mexikói-öbölnek

Nukleáris robbantással fojtottak el más módszerrel kezelhetetlen, lángoló földgázkutakat a Szovjetunióban. Ezt a drasztikus megoldást javasolja a Komszomolszkaja Pravda a Mexikói-öböl olajszennyezése ellen is. Szakértők attól tartanak, hogy az olajfolt kisodródik az Atlanti-óceánra.

Többször is alkalmaztak nukleáris robbantást a kőolaj- és földgázszennyezések elfojtására az egykori Szovjetunióban - írja a legnépszerűbb orosz bulvárlap, a Komszomolszkaja Pravda.

Első ízben 1966-ban, egy égő gázlelőhely oltására hajtottak végre föld alatti nukleáris robbantást az Ulan-Bulak lelőhelyen, az üzbegisztáni Buharától mintegy 80 kilométerre. A töltet ereje másfélszer volt nagyobb, mint a Hirosimára ledobott atombomba - ismerteti az orosz lap cikkét az MTI.

A gázlelőhely 1963-ban lobbant be, és mivel a 120 méteres lángokat semmi mással nem lehetett elfojtani, végül az atomrobbantással próbálkoztak, és a töltet sikeresen beomlasztotta a kitörési kürtőt. Hasonló eljárást 1979-ig többször is alkalmaztak, és volt rá példa, hogy 60 kilotonnás töltetet robbantottak.

^{Eddig körülbelül 9,5 millió liter olaj ömlött a Mexikói-öbölbe}

A nukleáris robbantások közül csak egy maradt sikertelen: 1972-ben a harkovi területen nem tudtak elzárni egy gázömlést. A robbanás mindeddig tisztázatlan módon "a felszínre került", és gombafelhő képződött, noha a robbanótöltet mindössze 4 kilotonnás volt, és több mint 2000 méteres mélységben robbantották fel - írta a lap. A Komszomolszkaja Pravda szerint az amerikaiak kipróbálhatnák az eljárást, amelynek a szovjet tapasztalatok szerint 80 százalék esélye van a sikerre.

A drasztikus megoldással az a gond, hogy a szovjet gázlelőhelyek sivatagos területen feküdtek, így kicsi volt az esélye, hogy a növény- és állatvilág megszenvedje a robbantás utóhatásait. A Mexikói-öböl élővilágát viszont máris károsította az olajszivárgás, így a tenger alatti atomrobbantás valószínűleg csak fokozná a természeti katasztrófa mértékét a megelőzés helyett.

Kisodródhat a szennyezés az Atlanti-óceánra

Szakértők szerint máris hatalmas károk keletkeztek a tengeri élővilágban. A baktériumok, planktonok és más apró élőlények elfogyasztják ugyan az olajat, de ezeket felfalják majd a kisebb halak, rákok. Ez utóbbiakat pedig majd a nagyobb halak és a tengeri emlősök fogyasztják el. A tudósok szerint a szénhidrogén-alapú anyagok, amelyek a tengerben felgyülemlenek, vagy elpusztítják a tengeri élőlényeket, vagy beleivódnak az azt elfogyasztó állatok húsába, és így az ehetetlenné válik más élőlények számára.

További veszélyt jelent az olajfolt a tengeri korallokra, de az is katasztrofális hatással járhat, ha a szennyeződés az áramlatok révén kikerül az Atlanti-óceánra - vélekedtek más szakértők.

A múlt héten elsüllyedt olajfúró platform mélyfúrásából három helyen szivárgott az olaj, de az egyiket sikerült elzárni - számolt be az [origo] Nagyvilág. A másik két szivárgást egy beton-acél kupolával, vagyis keszonnal tervezik elzárni. A fúrótorony tulajdonosa, a British Petroleum (BP) bejelentette: a száztonnás keszon úton van az olajkatasztrófa helyszínére.

A mélyépítésnél használt, alul nyitott süllyesztőszekrényből a belefolyó olajat felpumpálnák a tenger felszínére egy tankerbe. Az olaj felszívása a jövő hét kezdődhetne meg - közölte korábban John Curry, a BP szóvivője. A keszont távirányításos robot-tengeralattjárókkal engedik le az 1500 méteres mélységbe. Mivel a cég soha nem telepített ilyen mélységbe keszont, előfordulhatnak problémák - nyilatkozta a műveletről Tony Hayward, a BP vezérigazgatója a BBC-nek.