A parlagfű eredete

A parlagfű Magyarország szerte elterjedt gyomnövény. Hazai elnevezései a származási, illetve előfordulási helyére utalnak. Pollenje a legsúlyosabb pollenallergiát okozza. Észak-Amerikából származik, ahonnan gabonaszállítmányok révén került át Európába. Napjainkban a parlagfűvel leginkább fertőzött három régió Európában: a Rhőne völgye (Franciaország), a Pó síkság (Észak-Olaszország), s az összes közül a legfertőzöttebb: a Kárpát-medence.

A parlagfű elnevezése

A parlagfű gyomnövény. Magyar elnevezése arra utal, hogy előfordulása a művelés alól kivont, parlagon hagyott területeken jellemző. Gyakoribb népies elnevezései: vadkender, paradicsomgyom, vagy szerbfű. Jóllehet a vadkender elnevezés használata igen gyakori, az helytelen, ugyanis a vadkender a termesztett rostkender elvadult változata. Mint paradicsomgyom, a paradicsom ültetvények jellemző gyomnövénye, a szerbfű elnevezés pedig egyértelműen utal származási helyére.

A parlagfű az 1980-as évektől rendkívül agresszíven terjed Európában. Mint a legsúlyosabb pollenallergiát okozó, mind több országban jelenik meg. Virágzása hosszú ideig (némely esetben 3 hónapig is) tart és nagy mennyiségű pollent termel. Pollenjét belélegezve a szénanátha jellegzetes tünetei (köhögés, tüsszentés, orrfújás, a szem és az orr nyálkahártyáinak gyulladása) igen hamar jelentkeznek. A parlagfű nemzetséghez tartozó fajok közül Magyarországon szinte kizárólag csak az ürömlevelű parlagfű fordul elő, melynek latin neve: ambrosia artemisiifolia. (Az ambrózia valamikor a görög istenek ízletes étele volt, amit azért fogyasztottak, hogy örökké éljenek. Bár a parlagfű nemzetség latin neve, illetve az említett ízletes étel ógörög elnevezése ugyanaz, mégis két, teljesen különböző dologról van szó. Az ambrózia az ógörög istenek újszülötteinek kizárólagos tápláléka volt. Hol ételként, hol italként emlegetik az irodalomban. Úgy képzelték, hogy az ambrózia valamilyen - mézből készült - kivonat. Sebgyógyító erőt is tulajdonítottak neki. Az ógörög istenek természetesen nem fogyasztottak parlagfüvet.)

A parlagfű elterjedése

Ez a kellemetlen gyomnövény valószínűleg Észak-Amerika déli régióiból származik. A parlagfű a szabad természet és a száraz klíma kölcsönhatásában alakult ki. A parlagfű (ambrosia) nemzetség 42 faja közül csupán a tengermelléki parlagfű őshonos Európában - nevezetesen a Mediterráneumban. Legkorábban Dalmáciában (Horvátország) telepedett meg, ahol őshonos növénynek számított Raguza (ma Dubrovnik) homokos tengerpartjain. Ismert volt továbbá Budva (Montenegró) térségében, valamint a part menti szigeteken is. A parlagfüvet először 1842-ben írták le. Nyugat-Európában Brandenburgban (Németország) jelent meg legkorábban, 1863-ban. Ugyanakkor ez idáig már négy amerikai parlagfű faj telepedett meg Európában: az ürömlevelű parlagfű, óriás parlagfű, évelő parlagfű és az ezüst parlagfű. Európában a rövid levelű parlagfű terjedt el leginkább.

A parlagfű elterjedése Európában a második világháború után kezdődött. A különböző parlagfű fajok magvai vöröshere-magvak, valamint gabona importjával, hajórakományok révén kerültek át Amerikából Európába. Ily módon valószínűleg az európai kikötőkből terjedtek tova: pl. Rijekából és Horvátországból a Dunántúl felé, Triesztből és Genovából Észak-Olaszország felé, valamint Marseille-ből a Rhőne völgye felé.

Napjainkban a parlagfűvel leginkább fertőzött három régió Európában: a Rhőne völgye (Franciaország), a Pó síkság (Észak-Olaszország), s az összes közül a legfertőzöttebb: a Kárpát-medence.

Ausztria legkeletibb részének levegője is nagymértékben szennyezett. A parlagfű pollenje feltehetően Magyarország felől jut be Burgenlandba, illetve Bécs környékére augusztus és szeptember folyamán, amikor a délkeleti szelek az uralkodóak a térségben. Szlovákiában a parlagfű forrásvidéke a Csallóköz. Először a délnyugat-szlovákiai Révkomáromból adtak hírt róla 1949-ben. Az itteni parlagfű magvai részben helyi eredetűek, részben pedig a déli szelekkel Magyarország felől érkeznek. Parlagfű magvak érkezhettek még Szlovákiába gabonaszállítmányokkal is a volt Szovjetunióból.
Európa pollentérképe napjainkban is változik, többnyire kulturális tényezők (pl. növények - nyír, ciprus - behozatala városi közparkokba) a gyakoribb nemzetközi utazások, valamint a klímaváltozás hatására.

Makra László (SZTE Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék)