A frissítő zivataroktól a pusztító szörnyetegekig

A tavasz beköszöntével az erősödő nappali felmelegedéssel együtt menetrendszerűen megérkeznek a zivatarok is. A gyengébbek általában csak felfrissülést, éltető csapadékot hoznak, de a zivatarok családjába tartoznak a hazánkban legtöbb kárt okozó időjárási jelenségek is. A szupercellákhoz kapcsolódó tornádók pedig a Föld legpusztítóbb légörvényei.

A zivatarok kialakulásában fontos szerepük van a koncentrált, erőteljes, függőleges feláramlásokkal járó jelenségeknek, melyeket összefoglaló néven konvektív folyamatoknak nevezünk. Három ilyen folyamat van, amely elősegíti a zivatarok kialakulását, ezek név szerint a felhajtóerő, a konvergencia és a szélnyírás.
A felhajtóerő a kistérségű feláramlások kiváltó oka. A konvergencia a levegő torlódásának következtében kialakuló függőleges mozgások kialakulásáért felelős, ilyen pl. az orográfia (domborzat) keltette feláramlás, míg a szélnyírás a szél magassággal történő megváltozása. Természetesen nem kell, hogy mindhárom komponens egyidejűleg jelen legyen, ezek egyenként is képesek zivatarok generálására, de ha a három komponens együtt lép fel, akkor alakulnak ki a különösen heves zivatarok, a szupercellák.

Egycellás zivatarok

Igazi egycellás zivatarok ritkán alakulnak ki. A kialakult zivatarcella az egész életciklusban megmarad, és úgy oszlik fel, hogy közben újabb cella nem keletkezik. Az ilyen rendszerek élettartama ritkán haladja meg a 45 percet, rövid ideig tartó intenzív csapadéktevékenység jellemzi. A rövid ideig tartó, nyári melegben felfrissülést adó zivatarok általában nem okoznak jelentősebb károkat.