Az antropogén tevékenység hatása az éghajlatra

Vágólapra másolva!
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2007-ben kiadott döntéshozói összefoglalójából kiderül, hogy az éghajlatváltozás napjainkban már egyértelműen kimutatható.
Vágólapra másolva!

Az összefoglalóból kiderül, hogy a globális átlaghőmérsékletben a 20. század közepe óta megfigyelt növekedés nagy része valószínűleg az antropogén üvegházhatású gázok koncentrációnövekedésének tudható be. A felismerhető emberi hatás ma már kiterjed az éghajlat egyéb jelenségeire is, beleértve az óceánok melegedését, a kontinentális átlaghőmérsékleteket, a hőmérsékleti szélsőségeket és szélmintázatokat.

Nézzünk néhány példát, amelynél egyértelműen kimutatható az antropogén hatás.

Az éghajlati rendszer melegedése kimutatható a felszíni és légköri hőmérsékletek változásaiban, az óceánok felső néhány száz méterének hőmérsékletében és a tengerszint emelkedésében.

A troposzférikus melegedés és a sztratoszférikus hűlés megfigyelt változásai nagy valószínűséggel az üvegházhatású gázok növekedésének és a sztartoszférikus ózonréteg vékonyodásának együttes hatásával magyarázható.

Az antropogén kényszer valószínűleg hozzájárult a szélmintázatok változásához, befolyásolva a mérséklet övi viharpályákat és hőmérséklet-mintázatokat mindkét féltekén.

A szélsőséges éjszakai forróságok és a hideg napok hőmérséklete valószínűleg növekedett az antropogén kényszer következtében, és az is valószínűsíthető, hogy az antropogén hatások következményei az egyre gyakoribbá váló hőhullámok is.

Az antropogén felmelegedés és tengerszint emelkedés, az éghajlati folyamatok és visszacsatolások időskálája miatt még évszázadokon át tovább folytatódhat akkor is, ha az üvegházhatású gázok koncentrációját sikerül stabilizálni. Mind a múltbeli, mind a jövőbeli emberi tevékenységből származó szén-dioxid kibocsátás több mint ezer évig hozzá fog járulni a melegedéshez és a magasabb tengerszint fenntartásához azon időtartamok miatt, amelyek ezen légköri összetevők eltávolításához szükségesek.