Utolsó előtti nap

Csütörtökön mindenki feszült csendben várta, hogy a zárt ajtók mögött folyó tárgyalások hogyan haladnak. A konferencia sikere lényegében most már azon múlik, hogy sikerül-e dűlőre jutni az Éghajlatváltozási Keretegyezmény jövőjéről szóló tárgyalásokon (Dialogue), sikerül-e lefektetni azokat az alapelveket, amelyekre alapozva utána már minden függőben maradt kérdés lezárhatóvá válik.

2007. december 13. csütörtök

A jelenleg is zárt körben folyó tárgyalásokon, ahonnan hol az indonéz külügyminiszter, hol egy-egy országot képviselő miniszter vagy szakértő bújik elő kisebb-nagyobb szünetet tartani, még mindig nagyon sok a nyitott kérdés.

Egyfelől meg kell állapodni, hogy milyen alapokat fektetnek le a jövőbeli kibocsátáscsökkentésről, illetve, hogy ehhez milyen adatokat használnak fel. Kézenfekvő az IPCC legfrissebb jelentésének beépítése, de egyelőre még ez sem tűnik biztosnak, miután erre nincs semmilyen kötelezettségük a résztvevőknek. Az más kérdés, hogy e nélkül van-e értelme bármiben is megállapodni.

A másik kérdés, hogy ha már csökkenteni kell, akkor ez milyen ütemezésben, és milyen tehermegosztással történjen, különös tekintettel a fejlődő és fejlett országok relációjára.

Harmadsorban dönteni kell arról, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás hogyan történjék, milyen szerepe legyen ebben a fejlett országoknak, illetve pontosan mire is terjedjen ez ki.
Negyedsorban meg kell állapodni a technológiaátadás kérdéséről, amely már többször visszaköszönt az elmúlt két hétben. Azaz, hogy a fejlett országok milyen feltételekkel adják át a fejlődőknek azokat a technológiákat, amelyek hozzájárulnak a kibocsátások csökkentéséhez.

Végül, de nem utolsó sorban meg kell állapodni arról, hogy a fentiek elvégzéséhez szükséges pénzügyi hátteret hogyan alakítsák ki.

A veterán konferencia-résztvevők, akik közül nem egy már 1992 óta évente részt vesz, illetve követi a fejleményeket, úgy vélik, hogy nem szabad feladni a reményt, hiszen nem volna példátlan a konferenciák történetében, ha csak a legutolsó pillanatban születne meg az eredmény. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a mostani megállapodás lényegét tekintve a Kiotói Jegyzőkönyvnél is hosszabb távú célokat is rögzít, tehát ha belegondolunk, még annál is nagyobb volumenű dologról van szó. Így talán elnézhető, ha hosszúra nyúlnak az egyeztetések.

Tegnap a feszült várakozást Al Gore, amerikai majdnem elnök közel egy órás monológja törte meg. Szokásához híven sajátos, és annál inkább a dolog erkölcsi megközelítését tükröző előadást tartott, és gyakran nem kerülgette a forró kását sem, megnevezte a rosszfiúk táborába tartozó országokat, és felhívta arra a figyelmet, hogy a jelenleg is már tartó folyamatok milyen konfliktusokat idéztek már elő a világ számos pontján. Igen csak komoly kritikát fogalmazott meg a jelenlegi amerikai kormányzattal szemben, és míg a terem tapsolt, az első sorban ülő amerikai delegáció szégyenkezve sütötte le a szemét.

Az előadáson számos magas rangú vendég, miniszter, miniszterelnök, nagykövet vett részt, és a konferencia-résztvevőkkel dugig megtelt a terem. Az előadás előtt az Oslóból időközben visszaérkező IPCC elnök, Rajendra Pachauri a fotósok nagy örömére egy pillanatra szintén felugrott a színpadra.