Porszemcsékkel mérsékelnék a trópusi ciklonok erejét

Vágólapra másolva!
A trópusi ciklonok erejét levegőbe jutatott porszemekkel mérsékelné Daniel Rosenfeld, a jeruzsálemi Hebrew Egyetem munkatársa. Munkájának célja egy olyan módszer kidolgozása, amelynek segítségével megelőzhetővé válik a 2005-ben New Orleanst is elpusztító Katrina hurrikánhoz hasonló ciklonok kialakulása.
Vágólapra másolva!

A tanulmányt a héten Olaszországban, Triesztben tartott konferencián mutatták be.

Számítógépes szimulációk segítségével Rosenfeld és munkatársai azt mutatták be, hogy az apró porszemek levegőbe juttatásával miként lehet megakadályozni a csapadékképződést és miként lehet csökkenteni a hőmérsékletet, ezáltal a legfontosabb energia-utánpótlásokat elvonni a fejlődő trópusi ciklonoktól.

A trópusi ciklonok kialakulásának ugyanis feltétele a meleg, nedves levegő. Igazán pedig akkor tudnak elegendő energiát felhalmozni, ha a tengerfelszín hőmérséklete legalább 13,5 méteres mélységig meghaladja a 26 fokot.

Rosenfeld, modelljén először egy kontrollfuttatást csinált. Összevetette a modell eredményeit a Katrina hurrikán idején lezajlott eseményekkel. Részletesen megvizsgálta a felhőképződés folyamatát és a tengervíz párolgását, hogy modelljében minden hatást megfelelően tudjon figyelembe venni.

A levegőbe jutó kis porszemcsék megakadályozzák a csapadékképződést, úgy, hogy a vízgőz ezeken a részecskéken kicsapódva nagyszámú, de apró cseppeket hoz létre. Az apró cseppekből álló felhő lassan mozog, emiatt az apró cseppek csak nagyon ritkán ütköznek egymással, így nem tudnak nagy esőcseppekké nőni.

A trópusi ciklonok középpontjában, egy lefelé mozgó áramlás alakul ki, itt nem találunk felhőket, ez a ciklon szeme. A ciklon szemét gyűrű alakban viszont egy felhőfal veszi körül, amelyben rendkívül erős feláramlások figyelhetők meg. A felhőfal átmérője 15-65 km, itt rendkívül intenzív a csapadéktevékenység, és erős a szél. Az igazán pusztító erejű ciklonokban már a fejlődés során elérheti a szélsebesség a 120 km/ órát, kifejlett állapotban pedig akár a 300 km/ órát is meghaladhatja.

Rosenfeld módszerével a ciklonban fújó szél erősségét az egész ciklon területén mérsékelni lehet, amely máris nagy előrelépést jelenthet, hiszen az a vízmennyiség, amelyet a hurrikán szele tol maga előtt, több méter magas is lehet, amely elérve a partokat óriási pusztítást okozhat, ahogy ez a Katrina hurrikán idején New Orleansban is történt.

Az apró aeroszolrészecskéket repülőgépekről szórnák a levegőbe. A gépeknek a ciklon szemétől pár száz méterre kellene megkezdeni a munkát, és a hurrikán útján végighaladva kellene szétszórniuk a porszemeket.

Rosenfeld problémafelvetése nem új keletű dolog. Az Egyesült Államokban már korábban is folytak kutatások, hogy miként lehetne a hurrikánok erejét mérsékelni. Ilyen kísérlet volt a Stormfury, az 1962 és 1983 között zajló kutatás, amelynek során mesterségesen próbáltak hurrikánokat előállítani, majd ezüstjodidot jutattak a viharba. Ezzel azt szerették volna elérni, hogy a levegőben lévő nedvesség jégrészecskék formájában kicsapódjon az ezüstjodidon, amellyel a vihar erősödését akarták megakadályozni. A módszert többször is kipróbálták a gyakorlatban, de nem hozta meg a várt eredményeket.

Rosenfeld a korábbi sikertelen próbálkozások tapasztalataiból tanulva dolgozta ki elméletét. Mielőtt azonban a gyakorlatban is alkalmazni kezdenék a kutató módszerét, további kutatásokra és kísérletezésekre lesz szükség.