December - Karácsony hava

Vágólapra másolva!
Az év utolsó hónapjához érkezünk. December a régi római naptár tizedik hónapja volt, innen ered a neve, amit megőrzött a keresztény időszámítás is, bár a név és a valóságos sorrend már az ókorban elszakadt egymástól.  Eleink a "Bak havának" is nevezték decembert, de gyakoribb volt a "Karácsony hava" elnevezés. A római hagyományban a földistennő, Fauna és a legnépszerűbb óitáliai isten - a földművelés patrónusa - Saturnus ünnepei voltak a hónap legjelentősebb eseményei.
Vágólapra másolva!

December legjelentősebb napja, amelyhez minden kultúrában rengeteg hiedelem tapad, a téli napforduló. A Nap december 22-én halad át égi pályájának legdélibb pontján: ez a nap a csillagászati tél kezdete, az év legrövidebb nappala. A Nap egészen lent, délkeleten kel és délnyugaton nyugszik, mindössze nyolc és fél órát tartózkodik a látóhatár fölött.

December már igazi téli hónap, amelyet a karácsonyra való felkészülés jellemez. A mind rövidebbé váló nappalok, és a hosszabbodó, sötét éjszakák kedveznek a titokzatosságnak, a rejtelmes jóslatoknak, köztük az időjóslásnak is. Így, például, úgy tartják, hogy "ha december lágy, esős, a vetés csak meglehetős", ami azt jelenti, hogy az eső nem kedvez az őszi vetésnek, mert annak inkább hótakaróra lenne szüksége. Egy másik időjóslat szerint "a téli köd keleti széllel olvadást okoz, a nyugati szél meg fagyot hoz."

Elza napja december elsején már a meteorológiai tél kezdetét hirdeti, és a népi kalendárium két rövidke megjegyzést fűz hozzá. A gazdaasszonyok rendszerint ekkor fogták be hizlalásra a karácsonyi pulykát, míg az időjárás megfigyelői a gallyakat rázó, szeles Elza-napból végleg szeles decembert jósoltak. "Elza-napi éles szél, négyheti széllel jár." - mondogatták.