Ajánlások utazóknak - mérgező szúrások, csípések, harapások

A legtöbb állat, hacsak nem beteg vagy éhezik, kerüli az emberrel az összeütközést, de karmukkal, fogukkal, agyarukkal, szarvukkal, tüskéjükkel azonban akár végzetes mechanikai sérülést, mérgezést, fertőzést, allergiás reakciót okozhatnak. A trópusokon fürdőzőknek és úszóknak tájékozottnak kell lenniük a mérges tengeri állatok számos faját illetően, és azoknak, akik allergiásak a méh- és darázscsípésre, szintén különleges óvintézkedéseket kell tenniük. A balesetek többnyire könnyen elkerülhetőek, ha minden állattal tisztelettel bánunk, és kerüljük a fölöslegesen közeli kapcsolatot velük. Ne nyúljon hozzájuk, ne ingerelje őket, se a vízben, se a szárazföldön!

Számos állat termel olyan méreganyagot, amelyet különböző úton-módon az utazóba fecskendezhet. A méreg kibocsátásának célja általában az ellenség elriasztása vagy megbénítása. Vannak, akik érzékennyé válnak a méregre, ha a csípések vagy harapások többször megismétlődnek. Ebben az esetben a méreg által kiváltott allergiás reakció (pl. méh- vagy darázscsípés esetén) veszélyesebb lehet, mint a méreg toxikus hatása. A mérgező állatok tekintetében a trópusi területek a leggazdagabbak. Az utazók mégis általában kevésbé veszélyeztetettek, hiszen ilyenkor többnyire szervezett utazásokon vesznek részt. Bárki, aki a trópusi országok járatlan vidékeire tervezi az utazását, indulás előtt feltétlenül szerezzen információt az adott területen honos állatokról. Ezen a helyeken mindig fogadjon, a térséget jól ismerő kísérőt.

A Föld egyes részein apró halak veszélyeztetik az ember életét, főként a búvárokét. A legtöbb mérgező hal főként az indiai- és csendes-óceáni trópusi korallzátonyokon él, de megtalálhatók mérsékelt övi vizekben, pl. az Adria partjainál is. Rálépéskor a méreganyag az ember szervezetébe kerül. A halak szúrása a sebből kisugárzó kínzó fájdalmat, helyi duzzanatokat, hányást, hasmenést, izzadást, a vérnyomás csökkenését és szabálytalan szívverést okozhatnak. Elsősegélynyújtás céljából ilyenkor a tüskét azonnal el kell távolítani, a sebet ki kell tisztítani. Az áramütést produkálni képes halak Dél-Amerika, Afrika édesvízi folyóiban és a tengerben élnek. Az óceánokban és trópusi, szubtrópusi tengerekben fürdőzőknek cápatámadásoktól is tartaniuk kell. Trópusi folyókban és tavakban krokodilokkal és a bőrön és szemen keresztül a szervezetbe kerülő férgekkel is számolni kell. Ezért vakmerő dolog vízben fürdőzni vagy úszni, amíg nem vagyunk meggyőződve arról, hogy valóban biztonságos-e. A vízparton és sekély vízben sétáláskor a mérges csípések, harapások részben elkerülhetők, ha lábbelit visel, és egy bottal döfködi a talajt maga előtt. A cipő viselésével a vágott bőrsérülés is elkerülhető.

A különösen távoli és kígyóval fertőzött területre utazónak is tanácsos kellőképpen felkészülni az utazásra. Olykor saját ellenméregkészletet is célszerű indulás előtt beszerezni. Már jóval indulása előtt érdeklődjön már háziorvosánál vagy az Erzsébet Kórház Toxikológiai Osztályán. Amennyiben utazása során kígyómarás éri, próbálja meg megőrizni nyugalmát. A megmart végtagot tegye sínbe vagy rögzítse, keveset mozogjon. A marás felett szorítsa le a végtagot, majd tartsa a szív magassága alatt. Annak érdekében, hogy a végtag minimális vérellátása biztosítva legyen, a szorítást 15 percenként engedje fel. Amint teheti, azonnal forduljon orvoshoz. Amennyiben van is önnél ellenméreg, a készítmény beadását lehetőleg bízza szakemberre. Nem csak azért, mert az optimális hatás elérése érdekében az ellenmérget vénába kell adni, hanem azért is, mert az ellenméreg beadása ellenreakciót válthat ki. A kígyómarás nem feltétlenül jelenti azt, hogy ellenmérget kell beadni, azonban minden mérgező kígyómarás esetén más-más ellenméregre van szükség. Bozótos, kígyók által lakott területen mindig viseljen cipőt, ne mászkáljon mezítláb. Erdőben haladva az aljnövényzetet bottal zörgesse! Sose aludjon közvetlenül a földön.

Az ezen kívül veszélyt jelenthető mérgező skorpiók és pókok csípése esetén szintén igen fontos az elsősegély nyújtása és a sérült sürgősségi orvosi, kórházi ellátásának biztosítása. A csípés feletti terület elszorításával ilyenkor is késleltetni lehet a méreg szétterjedését a sérült szervezetében. A csípés helyén fertőtlenítés alkalmazható, szájon át fájdalomcsillapító készítmény adható. Ilyenkor alkohol adása tilos. Az ellenmérgek beszerzéséről szintén indulás előtt érdeklődjön. A ruha, hálózsák, cipő átvizsgálásával az efféle balesetek is többnyire megelőzhetőek. Szabadban túrázáskor veszélyes helyeken mindig zárt cipőt viseljen.

Jóllehet a harapások közül a gyakorlatban főként a kutyaharapás okozza a legnagyobb veszélyt az utazóra, nem szabad azt feltételezni, hogy az állatkertekben vagy szafari parkokban lévő állatok szelídebbek és ezért biztonságosabbak. Ezért a vadas- vagy a szafari parkokba látogatók feltétlenül fogadják meg azokat a tanácsokat, amelyekben a biztonságos séta időpontjára és útvonalára vonatkoznak. Gyermekének se engedje ingerelni az állatokat, tanítsa meg neki is biztonságos távolról szemlélni őket.

Amennyiben megtörténik a baj, az enyhe felületi sérüléseket alaposan ki kell tisztítani, az idegen anyagokat el kell távolítani. Folyóvíz alatt legalább 5 percig ki kell mosni a sebet szappannal vagy tisztítószerrel, majd ismételten tiszta vízzel kell leöblíteni. Ezt követően sebfertőtlenítőszerrel kell kezelni.

Ha valakit súlyos támadás, sérülés ért, mindig orvoshoz kell fordulni. Elképzelhető, hogy tetanusz, veszettség elleni oltás, illetve antibiotikum adására van szükség. A kezelést a lehető leghamarabb el kell kezdeni. Jegyezze meg, hogy mikor, hol, milyen környéken és milyen körülmények között érte a sérülés, milyen állatfaj támadta meg, hogy nézett ki, miként viselkedett, esetleg ingerelte-e az állatot. Nem árt tudnia, hogy volt-e oltva veszettség ellen és mikor kapott utoljára tetanusz elleni oltást.

Cseh Júlia