I. fejezet

I. fejezetBorús november volt, a szélnaponta hűvösebb lett,a lomb hullt - akkor értem elhonát a németeknek.S legott a német grániconszívem verése gyorsult,szememből is alkalmasintegy kósza könny kicsordult,s a német szóra úgy lepetta hangulat meg engem,mintha elfolynék édesenszívemnek vére menten.Egy hárfás lányka énekeltigaz érzéssel - bárhahamis hangon. De mondhatom,szívemhez fért a hárfa.Vágyról, meg bánatról dalolts lemondásról a vágyban,s hogy egymást hogy' látjuk viszontegy boldog, szebb világban.Siralomvölgyről szólt dala,az örömről, mely illan,s a kéjről, mely a túlvilágfényén lelkünkbe csillan.Az ó csali-dalt fújta hát,az égi tente-tentét;ezzel ringatnak, nép, ha zúgsz,ez, jó bolond, a gyengéd.Nótáját, versét ismerem!Szerzőit nemkülönben!Fennen mind vizet prédikált -de bort vedelve csöndben.Egy új dalt, különb éneket,fiúk, ma hadd daloljak:a mennyországot idelenncsináljuk meg maholnap.Itt lenn legyünk mi boldogok,s ne éhen elveszendők;többé, mit dolgos kéz teremt,ne tömjön renyhe bendőt.Terem kenyér itt épp elégminden embernek enni -s kedv, szépség, rózsa, mirtusz éscukorborsó - de mennyi!Cukorborsó ám! S bárkinek!A héjjak felrepednek!Angyaloknak maradj csak, ég -és kósza verebeknek!Szárnyunk, meglátjuk, nő-e majdholtunk után, lakástokmegnézni, s falni szín-malaszttortátok és kalácstok.Egy új dalt, különb éneket!mint síp szól! húr ha pendül!a miserere megkukult,lélekharang se lendül.Szűz Európa jegybe' járegy ifjú géniusszal!Neve: Szabadság. Csókja ég:először él e jussal.S ha páter nem is áldta meg,e nász attól ne féljen!Éljen menyasszony s vőlegény -s minden magzatjuk éljen!Dalom nekik ma nászi dal:ez új dal, különb ének!Kigyúl lelkemben csillagaaz áldozattüzének:ihlet, te csillag! szétrezegsz,patakzó láng, világgá!erőmmel tölgyeket törökharagvón száz szilánkká!Hogy német földre léptem én,varázslat ért ma tőle:anyjához ért az óriás,s így kapott erőre.<< előző rész    következő rész >>