Búcsú Páristól

Búcsú PáristólÉg veled, Páris, városom,ma elválunk mi ketten!Búcsúzom, ámde kéj s örömcsurrantja túl a kedvem.Német e szív, mely hirtelenbeteg lett - és a honbanlelem csak annak orvosát:csak ott, csak Északon van.Az meggyógyítja perc alatt!Híres e kúra! ámbárbarbár kenőcsétől a félsz- megvallom - máris átjár.Ég véletek, víg franciák,testvéreim! Mely engemelűz, e honvágy balgaság:futok is vissza menten.Tőzeg szaga - hinnétek-é? -fájó szívembe tép, haszólít a sívó Lüneburg -s káposzta hív, s a répa.Álmom alnémet pipafüst,tanácsos úr s a bakter,szőke paplányka, rozskenyérés durva salabakter.Anyám felé is, szentigaz,a vágyam szárnyakat bont:már tizenhárom éve nemláttam az öregasszonyt.Ég áldjon, szép nőm, téged is,nem értheted te kínom -válnom kell tőled, bár fejedszívemre hőn szorítom.Lám, tőled űz el, mindenem,a kín - s epeszt dühömben:német levegő kell nekem,megfulladok különben.Szorongás, vad kín görcsbe ránt,hogy bőrömbe se férjek,toporzékolva várom én,hogy német földre érjek.Viszontlátsz még újév előtt- s torkig lakottan - engem;és válogathatsz majd a sokújévi, szép prezentben.következő rész >>