Heszky László válaszol a fel nem tett kérdésekre

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Honnan tudhatják a kutatók, hogy a GMO növények fogyasztása annak ellenére, hogy a jelenlegi generációra nincs negatív hatással, az elkövetkezendő második, harmadik, negyedik generációkban sem fog problémát okozni? (Ginkgo biloba)
Az Ön által felvetett probléma elvileg kizárt, mivel szervezetünk az evolúció során úgy fejlődött, hogy mindenféle táplálékkal elfogyasztott DNS-t emésztőrendszerünk építőelemeire bont és újra felhasznál. Ez történik a GM növény DNS-ével, beleértve a transzgént is. Azokat a géntechnológiai megközelítéseket, fejlesztéseket, melyeknél ennek lehetősége esetleg fennáll, már a fejlesztés kezdeti stádiumában le kell állítani. Ezért minden egyes módosítást esetről esetre meg kell vizsgálni az összes rizikótényező szempontjából, beleértve a genetikai kockázatokat is.

Ha a növények módosítása miatt az egyes rovarok is mutálódnak (hogy ugyanúgy tudják "pusztítani" a növényt), akkor ez esetleg hatással lehet a rovarevőkre... Ebből nem lehet gond? (SF2)
Nem. Pontosan magyar kutatások bizonyították, hogy pl. a GM kukoricaállomány csúcsragadozóit jelentő pókok esetében, melyek fogyaszthattak a Bt-toxintól elpusztult rovarokat vagy azok lárváit, semmiféle változás sem volt kimutatható a populáció egyedeiben, illetve a populáció egészében, beleértve a szaporodást, fejlődést stb. is. Mint azt az előadásban hangsúlyoztam, a toxikus hatás rendkívül specifikus. A "rovarevő" fajokban más a középbél hámsejtek receptorának molekuláris szerkezete, ezért az aktív fehérje nem tud hozzákapcsolódni, tehát a "toxinnak" az adott ragadozóra semmiféle hatása sem lesz, a fehérjét vagy megemészti, vagy az emésztetlenül távozik a szervezetéből. Amennyiben arra gondol, hogy a növényevők között toxinra rezisztens mutáns egyedek jöhetnek létre, ami igaz, és ennek lehet-e genetikai következménye az őket elfogyasztókra, akkor nyugodtam állíthatom, hogy semmiféle hatással sem lehet a "rovarevőkre". A "rovarevőknek" teljesen mindegy, hogy a toxinra érzékeny vagy rezisztens egyedeket fogyasztanak, mert azok csak egy genetikailag teljesen közömbös receptormolekula szerkezetében különböznek, azt a molekulát pedig a többihez hasonlóan a ragadozók emésztőrendszere, mint minden fehérjét, megemészti. Mutáció kialakulásához és főleg rögzüléséhez szekciós nyomás szükséges, melyben a mutáció szelekciós előnyt jelent az adott egyed számára. A ragadozók esetében ez a szelekciós nyomás nem áll fenn.

Élelmiszerbiztonsági szempontból Tanár Úr nem tartja aggályosnak, hogy a génmódosított összevetőkre vonatkozóan nem létezik önálló toxikológiai protokoll? (Simonyi Borbála)
Ez valóban egy hiányossága a jelenlegi szabályozás követelményinek, amit pótolni kellene. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a GM fajták előállítóinak saját érdeke, hogy véletlenül se kerülhessen olyan GM növény forgalomba, melyről később kiderülhet, hogy mégis toxikus. Ez - tudomásom szerint - még soha sem fordult elő az elmúlt 10 évben, köztermesztésben lévő GM fajta esetében. Ezeket ugyanis már a fejlesztés korai stádiumában ki kell szűrni és a munkát le kell állítani.


Mi a jövő a génmódosításban? (ivim)
A kérdés ebben a formában többféleképpen értelmezhető. Amennyiben a géntechnológia mint technológia jövőjére gondol, akkor mindenképpen a technika olyan irányú fejlesztése jelenti a jövőt, ami megfelel a genetikai mérnökségnek (genetic engineering). Ez röviden azt jelenti, hogy:
- a transzgént a genomba oda építjük be, ahol a hasonló gének is elhelyezkednek (célzott bevitel);
- a transzgén lehetőség szerint csak egy vagy két kópiában épüljön be (megtervezett kópiaszám);
- a transzgén akkor és ott működjön a GM növényben, ahogyan mi azt elterveztük (promóterek);
- a transzgén kívülről az ember által (vegyi permetezéssel) legyen be- és kikapcsolható;
- a transzgén képes legyen önmagát vagy bizonyos részeit kivágni a GM növény genomjából, amikor az szükséges (koegzisztencia);
- a transzgén terméke (fehérje) legyen célba jutatható a sejtalkotórészekbe vagy a sejtközötti járatokba.

A hozzáértők tudják, hogy nem szabad általánosító ítéletet alkotni a GM növényekről, mégis egy kalap alá veszik őket a köztudatban. Mit tegyenek a géntechnológia hazai művelői ennek az ellentmondásnak a feloldására? (arth_ur)
Végül is demokrácia van, tehát mindenki azt mond, amit akar. A feloldás emiatt semmiképpen sem lehet erőfitogtató vagy lekezelő. Olyan törvényeket kell alkotni, melyek kötelezővé teszik az esetről esetre való vizsgálatokat. Ezek eredményeit mindig nyilvánosságra kell hozni, hogy a case by case elbírálás a köztudat részévé váljon, magától értetődő legyen. Természetesen a közoktatásba be kellene vezetni a biotechnológia és géntechnológia ismereteinek oktatását, akkor a következő generáció esetében a sommás vélemények már nevetség tárgyát képeznék.

Hogyan magyarázzuk el azoknak a növényi géntechnológia lényegét, akiket nem érdekel ezen a magas szinten a probléma, de a felszínes információk alapján elutasító véleményt formálnak? (arth_ur)
A géntechnológia a high-tech része, csúcstechnológia. A világon sokféle technikát alkalmaz az emberiség anélkül, hogy egyes tagjainak a legalapvetőbb fogalma lenne arról, hogy amit használ, hogyan is működik. A legutóbbi egyik felmérés szerint az emberek zöme a villanyárammal kapcsolatban sem tud semmit, pedig minden nap és elég régen használja. Ezért ha az elméleti alapok hiányoznak, a legegyszerűbb magyarázatoknak sem lesz semmi foganatja. Az emberek zöme véleményét arra alapozza, amit a közvélemény-formálóktól hall, lát vagy olvas. Véleményem szerint az EU akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor meghatározta, hogy hány százalék (0,9 %) GMO-t tartalmazhat egy hagyományos élelmiszer vagy bármilyen növényi tétel. Ezzel mindenki számára azt sugallta, hogy a GMO veszélyes, hasonlóan a lég- és vízszennyező anyagokhoz, étel-kiegészítőkhöz, adalékokhoz stb. Jogosan gondolhatja mindenki, hogy a GMO 0,9 % alatt nem veszélyes, 0,9 % felett pedig veszélyes. Az az állásfoglalás, hogy biotermék csak az lehet, aminek GMO tartalma nulla, önmagában is a GMO veszélyességét hangsúlyozza. Ezekkel szemben pedig nincs racionális ellenérv, talán a közoktatás fejlesztése.

Az aranyrizzsel kapcsolatban: Tanár Úr szerint a fejlődő országokban az egyoldalú táplálkozás miatt megbetegedő gyerekeknek a problémáit valóban a multinacionális cégek 20 milliárd forintból megvalósított fejlesztése fogja megoldani? (Simonyi Borbála)
Először is az aranyrizs szabadalmi jogáról minden tulajdonos lemondott, sőt nemzetközi társaság alakult elterjesztésének támogatására. Másodszor az aranyrizs-génkonstrukciót több száz rizsfajtába kell bevinni, hogy az eljusson a legtöbb ország fogyasztóihoz, ami a 20 Mrd Ft többszörösét igényli. A génkonstrukciót minden nemesítő ingyen megkaphatja rizsvonalba építve (event), végül is azt csinálhat vele, amit akar, mindenféle megkötöttség nélkül. Az aranyrizs egy problémára jelent megoldást. Ezt számos új kezdeményezés követte és követi. Ezek közül a vakcinákat termelő GM növényeket tartom a legjelentősebbnek, melyekkel súlyos népbetegségek válhatnak leküzdhetővé a jövőben.

Lehet-e Magyarország húzóágazata a bioechnológia? (András)
Ha a politikusok azt mondják, hogy igen, akkor egy szakember véleménye nem sokat számít. Ami a szellemi hátteret jelenti, a válaszom igen. Ami a pénzügyi feltételeket jelenti, a válaszom nem. Hazánk sajnos kis ország, ezért semmiképpen sem lehet meghatározó ebben a globális versenyben, melyben már nem is országok, hanem óriási gazdasági övezetek (EU, USA, Kína, Japán, Ázsia stb.) versenyeznek. Várhatóan ugyanaz a szerep jut nekünk, mint jelenleg az autógyártásban van. Esetleg - ha kormányunk nem sajnálja a pénzt - hazánk szerepe hasonló lehet, mint jelenleg a gyógyszergyártásban, és nem több.

Milyen hatása van a táptalajra a génmódosított növényeknek? (Páll Gábor)
Semmilyen.

Miközben a biotechnológiánál jóval olcsóbb és kevésbé kockázatos hagyományos nemesítés terméspotenciáljának nem egész 3 0%-át használjuk ki, tehát még 70 %-nyi tartalék van ezekben a fajtákban is, nem lenne ésszerűbb ezekre koncentrálni? (Simonyi Borbála)
Sajnos ez nem így van. Az emberi populáció számának éves növekedése 1990 és 2002 között évi 1,5 % volt, ezzel szemben a gabonatermelés éves növekedése csak a 0,5 %-ot érte el. A legfontosabb kultúrnövényeink esetében a potenciális termőképesség felső határánál vagyunk. Hagyományos módszerekkel termőképességük érdemben már nem növelhető. A szintáttöréshez paradigmaváltás kell, mely a molekuláris megközelítésre, a molekuláris nemesítésre, illetve a géntechnológiára alapul.

Milyen jövője van Magyarországon a növény-biotechnológiának? Érdemes-e ezzel foglakozni komolyabban itthon? (Fogarasy Árpád)
A magyar tudománynak minden területen - beleértve a növény-biotechnológiát is - folyamatosan nemzetközi szinten kell maradnia, függetlenül attól, hogy a termelő ágazatok közül a politikusok vagy gazdasági szakemberek mely területeket preferálják. Világszinten kell művelnünk minden tudományterületet:
- azért, hogy az egyetemi oktatásunk is nemzetközi színvonalú és szakembereink tudása konvertibilis legyen;
- azért, hogy a hazai szellemi infrastruktúra csábító legyen a high-tech nemzetközi befektetői számára;
- azért, hogy abban az esetben, ha a súlypontok áthelyeződnek a gazdasági életben más területekre, annak nemzetközi szintű tudományos szellemi háttere azonnal a gazdaság rendelkezésére állhasson;
- azért, hogy hazánk a tudásalapú társadalmak családjába tartozhasson;
- azért, hogy a magyar egyetemek valóban kutató egyetemekké válhassanak;
- a növény-biotechnológia vonatkozásában konkrétan azért, hogy a magyar agrárium megőrizhesse nemzetközi versenyképességét a növénynemesítés és a vetőmagipar területén.