1. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a kormány nem 14 hónapra, hanem végleg leállítaná a tagok járulékainak átutalását a magán-nyugdíjpénztárakba
A témáról nagyon nehéz nyilatkozni egy szakmai szereplőnek, főleg, ha már közel tizenöt éve részese vagyonkezelői oldalról a nyugdíjpénztári rendszer működésének. Ezért kicsit messzebbről közelítsük meg a kérdést. Tény az, hogy a kormánynak szükségszerűen tartania kell a hiánycélokat, ezzel párhuzamosan viszont hatékony gazdaságélénkítő lépéseket kell tennie. A kettő együtt bravúros munkát igényel. Le kell küzdeni a - döntően a devizahitelesek megnövekedett terhei miatt jelentkező - folyamatos és drámai belső fogyasztáscsökkenés problémáját is. Ennek egyik hatékony eszköze a személyi jövedelemadó csökkentése. Ehhez forrásokra van szükség, így összgazdasági szempontból nézve a problémára adott válasz érthető, ennek áldozata azonban a magánnyudíjpénztári szektor. Három dolgot emelnék ki:
1. az új rendszernek biztosítani kellene a magánnyugdíjpénztári megtakarítások örökölhetőségét (hiszen ez ma is így van).
2. lehetséges alternatíva kellene, hogy legyen a magánnyugdíjpénztári számlákon felhalmozott megtakarítások önkéntes nyugdíjpénztári, vagy NYESZ számlára történő átrendezése.
3. a magánnyugdíjpénztári tagok befektetései többek között hatékonyan finanszírozták a tőzsdére lépő hazai cégek fejlődését. Kiemelném a Pannergy, az RFV és a most tőzsdére készülő, széleskörű lakossági befektetőréteg számára vonzó Pannónia Biztosító részvényeit.
Az átalakuló rendszernek továbbra is biztosítania kellene a hazai cégek fejlődését.