Óriási bírságok a transzferárak miatt

Vágólapra másolva!
A multinacionális cégek és a külföldre terjeszkedő magyar vállalatcsoportok arra kényszerülnek az utóbbi időben, hogy felülvizsgálják az úgynevezett transzferárak nyilvántartását és elszámolását. A magyar adóhatóság ugyanis - követve a külföldi példákat - immár szorosabban ellenőrzi a csoporton belüli elszámolási árakat.
Vágólapra másolva!

A transzferár szabályozása az USA-ból indult el. A szabályozás azt hivatott meggátolni, hogy egy cég a külföldi leányvállalatokkal folytatott tranzakcióival jelentős összegeket vonjon el az "otthoni" nyereségéből. Arról a nyereségről van ugyanis szó, ami után a társaság székhelye szerinti országban kéne adózni.

Az Internal Revenue Service (IRS, vagyis az amerikai "APEH"), majd később az adóhatóságok világszerte az így átmentett nyereségeknek eredtek a nyomába az utóbbi években, évtizedekben, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy jelentős adóbevételektől esnek el az országok a cégcsoportokon belül lebonyolított kereskedelmi ügyletek miatt.

A séma korábban egyszerű volt: egy amerikai cég termékeket adott el olcsón egy külföldi leányvállalatának, majd ez a leányvállalat már jókora haszonnal értékesítette tovább. Így a haszon külföldön, általában egy kedvezőbb adózású országban realizálódott, a cégcsoport számára tehát "adóoptimalizált" folyamat zajlott - magyarázta az [origo]-nak Veszprémi István, a Deloitte partnere, egyben transzferárakkal foglalkozó egyik szakértője. A mai bonyolult szabályozási környezetben is ugyanez az alaplogika, a cégcsoportok technikája azonban finomodott az évek során.

Nem annyira kézzelfogható szolgáltatások

Napjainkra már inkább a szolgáltatások, azon belül is a kevésbé "kézzelfoghatóak" kerültek előtérbe az adóoptimalizáció eszközeként. "Gondoljunk csak bele, mennyivel nehezebb kötekedni egy gyártási eljárásra vonatkozó know-how árazása miatt" - tette hozzá Gémesi Péter, a Deloitte transzferár szolgáltatásokat nyújtó csoportjának vezetője.

Ennek a módszernek a megakadályozására léptek fel az országok adóhatóságai és törvényalkotói, a nemzetközi szervezetek - elsősorban az OECD és az EU - bábáskodása mellett, és különböző metódusokat kezdtek kidolgozni arra, hogy miként kellene a belső elszámolási árakat ellenőrzés alá vonni. A szabályok előírják, hogy a multinacionális vállalatcsoportoknak a csoporton belül is piaci áron kell elszámolniuk adózási szempontból a szolgáltatásokat és az árukat, így nem lehet egyszerű kereskedelmi ügyletnek álcázni az adóelkerülést.

Adóhivatalok versenye

Veszprémi István szerint a világon bárhol bevezetett vagy szigorított transzferár-szabályozás arra ösztökéli a többi ország adóhivatalát és természetesen a magyar APEH-et is, hogy transzferár szabályokat vezessenek be, és ezeket hatékonyabban tartassák be az illetékességük alá tartozó vállalkozásokkal.

Magyarországon már több, mint 10 éve vannak érvényben transzferár szabályok, de csak öt éve lépett életbe a kötelező dokumentálásra vonatkozó jogszabály, ám az igazi, "átütő" ellenőrzési gyakorlat még mindig várat magára - tette hozzá Gémesi Péter.

Követjük a nemzetközi mintát

A magyar szabályozás lényegében követi a nemzetközi mintát. Előírják, hogy milyen módszerrel kell egy-egy csoporton belüli tranzakció piaci árát meghatározni. A piaci ár megállapítására több metódus is lehetséges. Az összehasonlító árak vagy a viszonteladási árak, illetve a "költség és jövedelem" módszer segjtségével kell elsődlegesen a piaci árakat megállapítani. (Ha ezek a módszerek nem működnek, akkor azért lehet más metódusokat is alkalmazni.)

A cégeknek immár Magyarországon is fel kell készülniük arra, hogy az APEH megvizsgálja a csoporton belüli ügyleteiket, és így nagyobb befolyást gyakorol az adóhatóság olyan területekre is, amelyeknél ez korábban ritkán fordult elő.

Alapfeltétel a dokumentáció

Így egy cég számára nagyon fontos, hogy megfelelően dokumentálja a belső tranzakcióit, illetve ezeknek a tranzakcióknak a transzferárait. Ehhez egy megfelelő dokumentációt kell összeállítania a cégeknek, és akinek ez a dokumentációja hiányzik, az minden egyes csoporttaggal kötött szerződés esetén kétmillió forintos bírságra számíthat. Egy nagyobb cégcsoportnál, több száz ügylet esetén tehát a bírság akár több száz millió forintra is rúghat.

Ez már tartalmi vizsgálat nélkül is előfordulhat, hiszen formai hibára hivatkozva az APEH csak annyit állapít meg ilyenkor, hogy hiányzik, vagy nem az előírásoknak tökéletesen megfelelő a dokumentáció. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a transzferárakat tényleg reálisan állapította-e meg a szóban forgó cég.

Több száz millió is lehet a bírság

Mindez Veszprémi szerint azt jelenti, hogy a nagyvállalatoknak vagy transzferár-szakértőket kell felkérniük, vagy maguknak kell gondoskodniuk a szükséges dokumentáció elkészítéséről. Persze ez nem egyszerű formanyomtatványok kitöltését jelenti, elkészítésükhöz rutin és komoly szakmai háttér szükséges - magyarázta a Deloitte partnere.

A szakértő szerint már Magyarországon is előfordult, hogy a transzferárak hiányos dokumentációja miatt megbírságoltak egy-egy céget. Tudomásuk szerint a legsúlyosabb esetekben ez a bírság elérte a több száz millió forintot is - jegyezte meg Veszprémi, tehát nem csupán elméletben áll fenn a lehetősége egy ilyen szankciónak.

A módszert is vizsgálja az APEH

Az adóhatóság részletes vizsgálat során viszont a transzferárak piaci mértéke meghatározásának metódusára is kitérnek. Éppen ezért nem elég a dokumentációt pusztán formai szempontokat követve elkészíteni, hanem igazolnia kell a cégcsoportnak, hogy a dokumentációben bemutatott piaci ár részletes elemzéssel alakult ki, és transzparens, ellenőrizhető, hitelt érdemlő adatok alapján állapították meg - mondta Gémesi.

Veszprémi elmondta, hogy ezek a problémák ma már nemcsak a multinacionális cégeket érintik. Egyre több hazai tulajdonban lévő nagyvállalat szembesül azzal, hogy a korábbi módszerek nem elegendők az adóvizsgálatok kezelésére, jobban fel kell készülniük az egész csoportot érintő átvilágításokra.