Részvény helyett baba, érme és föld

2008.06.04. 16:40

A BUX-tól elfordulva, akár a szépérzékre hagyatkozva is lehet pénzt fialtatni. A csillogó érméktől a plüssmedvéken és festményeken keresztül a bélyegig kincsek várnak az elszánt gyűjtőkre világszerte. Kockázat van, de melyik befektetési formánál ne lenne?

A padlást takarítva gondolkodjunk el, mielőtt kidobnánk a gyerekkori játékokat, elképzelhető ugyanis, hogy nem csak eszmei értékük van. A játékboltok mágneses vonzása nem halványul el mindenkiben az évek múlásával, csakúgy a legó-, Barbie- vagy éppen Action Man-gyűjtési szenvedély sem.

Nem meglepő tehát, hogy a gyűjthető gyerekátékok előkelő helyet foglalnak el az alternatív befektetési formák között külföldön - kifejezetten felnőtt árakon szerepelve az aukciókon. Egy fehér Steiff plüssmedve 1925-ből például 25 200 fontért - kikiáltási árának több mint ötszöröséért - kelt el 2006-ban az angol Bonham's aukciós házban.

Megéri a pénzt?

A hatalmas számok ellenére kevés játék éri meg az árát. Itt is, mint akármelyik befektetési formánál, komoly kutatásra van szükség, mielőtt lecsapnánk a kiszemelt darabra. A kockázat akár nagyobb is lehet, mint a részvénytőzsdéken.

Egy jobb játékportfólió ugyanakkor akár 15 százalékos átlagos értékemelkedést produkálhat 20-30 év után. Akadnak olyanok, akik nyugdíj helyett a játékokra alapoznak. Általában az 1970-es évek előtti darabok az igazán jól jövedelmezőek - főleg, ha jó állapotban vannak, lehetőleg saját dobozukban - a játékok többsége ugyanis már "használt". A híres tévéfigurák is nagy népszerűségnek örvendenek - egy régi Star Wars-"szereplő" például biztosan népszerű lesz a gyűjtők között.

 

Forrás: collectibles.about.com

 

Természetesen valamelyest kiszámíthatatlan, hogy melyik új játék ára megy fel az egekig, a többségé biztosan nem. A régebbi daraboknál könnyen megállapítható, hogy van-e piacuk. A trendek ráadásul jönnek-mennek, az antik babák például - ellentétben a plüssmacikkal - az angol piacon nem túl kelendőek.

Befektetés babacipőben

Európában több száz éves hagyományra tekint vissza a babagyűjtés, Magyarországon azonban ez is gyerekcipőben jár. Egyes babák azonban itt is megérhetnek több százezer forintot. Főleg az angol, német és francia babák a híresek. A 19. század végétől az 1930-as évekig manufaktúrákban készült  porcelánbabák ma már százezrekbe kerülnek. Áruk természetesen függ a játék minőségétől, korától és attól, hogy hány darab van belőle. Létezik egy nemzetközi katalógus, amelynek a segítségével könnyebben eligazodhat a "játékos" befektető-gyűjtő.

Babák maradtak fenn már az 1700-as évekből, de egyes régészek egyiptomi és görög feltárásokon is találtak cserépbábukat. A régebben gyártott kaucsukbabák drágábban kelnek el, mint a későbbiekben műanyagból vagy gumiból készült darabok. Drága lehet a népművészeti baba is eredetisége miatt.

A bélyeggyűjtés a múlt passziója

A bélyeggyűjtés néhány évvel ezelőtt viszonylag olcsó és elterjedt passzió volt Magyarországon. A hetvenes években például a Magyar Bélyeggyűjtők Szövetségének (MABÉOSZ) még több mint 250 000 tagja volt, mára alig éri el a tízezret.

A forint fiatalkorában kiadott darabok még sokat értek az ötvenes évek közepéig. A posta akkor is állami kézben volt, és mivel felfedezték, hogy az embereknek van tartalékuk, csak a hatályos szabályok miatt nem tudják elkölteni - külföldre akkor még maximum 50 dollárt lehetett kivinni, amennyiben egyáltalán kijutott valaki -, bevezették azt, hogy csak a szövetség tagjai vásárolhattak névértéken bélyeget.

A MABEOSZ tagsága ugrásszerűen megnőtt, mivel egy tag csak egy blokkot és egy bélyeget vehetett, külföldön pedig többszörös áron is lehetett értékesíteni a magyar kincseket. Egy családban tehát szinte mindenki gyűjtővé vált, még akkor is, ha egyáltalán nem érdekelték a kis papírdarabok - mesélte Kurdics Sándor, a MABEOSZ elnöke.

Később, amikor '89-ben megszűntek ezek a jogszabályok, a bélyegek gyakorlatilag elveszítették értéküket, mivel mindenki hozzájuk juthatott névértékükön. (Megmaradt ugyanis az a jogszabály, hogy a forintos bélyegek mindig használhatóak, akár egy 49-es bélyeggel is feladhatunk egy mai képeslapot.) Ez természetesen elvette az addigi gyűjtők lelkesedését.

 

Forrás: [origo]

 

Magyarországon inkább a kispénzű emberek vásárolnak bélyeget, az egy-egy nagyobb értékű darabot általában a nyugati gyűjtők veszik meg, elsősorban azokból az országokból, amelyek tagjai voltak az Osztrák-Magyar Monarchiának.

A drága kincs

A világ legdrágább magyar bélyege címet egy Ferenc Józsefet ábrázoló 1867-es kiadású darab nyerte el. Egy ismeretlen gyűjtő ötszázezer svájci frankot, valamint némi jutalékot - összesen százmillió forintot - sem sajnált érte.

A bélyegkereskedés külföldön ugyanakkor egyáltalán nem rossz üzlet. A torinói Ambassador bélyegkereskedés például 2006-ban közel 1,6 milliárd forint árbevételt ért el. Egy jobban sikerült aukción pedig akár négymillió euró is csoroghat a kasszába.

Egyedülálló magyar érmegyűjtés

Az érmegyűjtés egyedül Magyarországon folyik szervezetten. A Magyar Érmegyűjtők Egyesületének 42 városban van kihelyezett csoportja, de tartják a kapcsolatot a régiós országok gyűjtőivel is, akik Nagy József  főtitkár szerint irigylik a magyarokat a szervezetért.

Arról, hogy mekkora azoknak a gyűjtőknek a száma, akik befektetési célzattal vásárolnak érmét, nincs információ, legfeljebb a sokat vásárló vevők "gyanúsak". Itthon a 3500 egyesületi tag mellett megközelítőleg ezerötszázan foglakoznak a csillogó árukkal - tette hozzá Nagy József.

Érmét akkor érdemes venni, ha numizmatikai értéke van, ezek ára tartja magát, sőt akár emelkedik is az évek múlásával, de a főtitkár szerint az is jó, ha a darab egyszerűen szép, mivel azt a laikusoknak is el lehet adni később. Az MKB által 2000-ben kiadott ezüst Szent István-érmék például 100 000 forint névértékkel nyitottak, mára pedig 200 000-et is megérnek.

Mindenesetre ajánlott megkeresni a szakirodalmat, mielőtt bevásárolnánk az első érmeboltban. A másik megoldás pedig az, ha már tetemes vagyonunkat gyarapítandó megvesszük a legdrágább darabot egy aukción, azzal ugyanis nem nagyon lehet mellényúlni.

Műkincs - a vagyonosabb rétegnek

A műkincsek iránt érdeklődők már inkább a vagyonosabb rétegből kerülnek ki. Érdemes azonban egy még ismeretlen művész alkotását is megvenni - jóval olcsóbban. A kockázat ugyan nagyobb, de elképzelhető, hogy később bőven megtérül a befektetés. A nagy nevek természetesen "kifizetődőbbek", de jóval drágábbak is, és nehezebben lehet hozzájutni a nem kortárs művészek darabjaihoz.

Két amerikai kutató egy saját maguk által előállított műkincspiaci index segítségével arra a megállapításra jutott, hogy jobban jár az, aki műkincsekbe fektet annál, aki marad a hagyományosabbnak mondott tőzsdei részvényvásárlásnál. Az elmúlt ötven évben ugyanis magasabb volt a műkincspiaci befektetések hozama. A tudás hiánya persze itt is nagy kockázattal jár.

A föld is jó üzlet

Akárcsak a magyar ingatlanpiac egésze, a hazai termőföld olcsónak számít nemcsak uniós, de régiós összehasonlításban is. Pár év múlva, a piacnyitás után biztosra vehető drágulás jön, de az erre bazírozó, reménybeli befektetők dolgát nehezíti, hogy kevés az igazán kívánatos eladó terület.

 

Forrás: Getty Images

 

A magyar termőföld egyértelműen alulértékelt. Hamarosan tetemes dráguláson kell átesnie, mivel 2011-ben lejár a derogációs időszak, és az EU állampolgárai is vásárolhatnak majd, így a hazai és az uniós árak közelíteni fognak egymáshoz. A befektetők figyelme napjainkban azért fordul ebbe az irányba, mert a termőföld az élelmiszer-drágulás miatt világszerte felértékelődés előtt áll.

KAPCSOLÓDÓ CIKK