A magyar tőke a környező országokban hódít

Bár a Magyarországra beáramló külföldi tőke a forint sávszélesítésének hatására bizonytalanabbá és visszafogottabbá vált, a honi cégek tőkeexportja terén minden eddiginél magasabb szinttel számolnak. Június végéig már mintegy 354 millió eurós befektetés hagyta el az országot.

"Ma már nyilvánvaló, hogy egy magyarországi cég csak akkor maradhat hosszú távon versenyképes a nemzetközi gazdaságban, ha mielőbb terjeszkedni kezd" - tartja Antalóczy Katalin, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa. A termelővállalatoknál e folyamat például kiválóan megfigyelhető az export különböző fázisaiban Először a cégek általában csak az áruk kivitelére korlátozzák exporttevékenységüket, majd értékesítési leányvállalatot, míg később konszignációs raktárt nyitnak a megcélzott országban. Ezt követően pedig - ha a kiszemelt piac még mindig ígéretes - a vállalatok először a termékeik csomagolására, összeszerelésére szakosodott üzemet nyitnak, végül rászánják magukat a leányvállalat alapítására.

A leányvállalatok létrehozása már a klasszikus zöldmezős beruházások kategóriájába tartozik, ám az effajta terjeszkedések mindig érzékenyebbek a helyi kockázatokra, mint a cégfelvásárlások - állítja a Pénzügykutató főmunkatársa. Utalva egyszersmind arra a jelenségre is, hogy vajon miért jellemzi a hajdanvolt szocialista országokba irányuló magyar tőkeexportot ma inkább a vásárlás, mint a leányvállalat alapítása. Az ugyanis statisztikai adatokon alapuló tény, hogy míg 1997-98 folyamán a magyar vállalatok inkább az Európai Unió országaiba vitték a tőkét, azt követően az irány megfordult, s 2000 óta már egyértelműen a közép- és kelet- európai országok a befektetések első számú kedvezményezettjei, az EU-ból pedig hozzuk vissza a tőkét.

Magyarország mindezek ellenére csupán a rendszerváltással egy időben kapcsolódott be a nemzetközi tőkeáramlásba, hasonlóan a többi exszocialista országhoz. A lemaradás felszámolására pedig csak sovány vigasz pillanatnyilag, hogy hazánk mind az egy főre jutó tőkekivitel nagyságával, mind a hozzávetőleg kétmilliárd dolláros, külföldön befektetett tőkeállománnyal abszolút nagyságrendben is messze megelőzi történelmi sorstársait - állítják a szakértők.

A kilencvenes évek első felében meginduló tőkeimport mellett hosszú évek kellettek, amíg végre 1995-96-ban megkezdődött a Magyarországról induló tőkekivitel felfutása is. Az adatok alapján 1997-ben és 1998-ban már számottevő, mintegy 400 millió eurós tőkebefektetés áramlott ki hazánkból, az orosz válság hatására azonban 1999-ben a korábbi években regisztráltak felére, mintegy 200 millió euróra esett vissza ugyanez a tétel. A 2000-ben elért 600 millió eurós tőkeexportból kiindulva idén december 31-ig pedig nem kizárt, hogy a kiáramló befektetések tömege eléri a 800 millió eurót - áll a Pénzügykutató előrejelzésében.

A 2001-es év első hónapja amúgy már önmagában kedvező eredményeket hozott a Matáv macedón telefontársaságban szerzett befektetése révén, ehhez a 301,5 millió eurós tételhez pedig további biztató kilátásokkal kecsegtet például az OTP Bank küszöbön álló szlovákiai bankvásárlása. Igaz, a legnagyobb magyar hitelintézet jóval kisebb összeggel járul majd hozzá az éves tőkeexporthoz, mint a Matáv. Az adásvétel ugyanis mindösszesen 700 millió koronára, megközelítőleg 17 millió euróra taksálható, jóllehet, az OTP Bank a szlovákiai Beruházási és Fejlesztési Bankban (IRB) 2003-ig további 1 milliárd koronás tőkeemelést is vállalt. Annál is inkább, mert még a szerződéskötéskor adják majd be a felek az engedélyeket a szlovák jegybanknak, a magyar Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, illetve mindkét ország versenyhivatalának.

A zöldmezős beruházások helyi kockázatok iránti érzékenysége azonban nem csak a Magyarországról induló befektetések szempontjából bír jelentőséggel. Ennek következtében viszont, ha egy országban javulnak a befektetési körülmények, a magyar tőkeexportőröknek már a Nyugat-Európából, sőt nem ritkán a tengerentúlról érkező cégekkel is fel kell venniük a versenyt. A nagyobb tőkeerővel és nemzetközi hálózattal rendelkező társaságok mellett egy kisebb hazai befektető viszont már nem igazán rúghat labdába. Nem marad más tehát, mint megpróbálni a kockázatosabb körülmények között lavírozni, a veszélyes elemeket pedig a helyi ismeretek és a már meglévő kapcsolatok segítségével kiszűrni - mutatott rá kérdésünkre Antalóczy Katalin.

Ebből kiindulva cseppet sem meglepő, hogy míg régebben Csehország, Lengyelország és Szlovénia volt a magyar tőkeexport kedvelt célcsoportja, ma inkább Romániába, Szlovákiába és Ukrajnába irányulnak a befektetések. Az már más kérdés, hogy a leányvállalat-alapítástól ódzkodva a magyar cégek külföldi invesztíciói mostanság gyakrabban öltenek testet vásárlásokban. Sőt egy időben még az sem volt ritka - állítja a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa -, hogy a tőkeexportőrök üzletrészvásárlásaiknál attól függetlenül döntöttek, hogy az passzolt-e a vevő cég profiljába vagy sem. A lényeg csak a befektetés tényében állt, amelyről úgy gondolkodtak, legfeljebb később majd átforgatják egy profilba vágó invesztícióba.

A hazai tőkeexport feladóinak egy részét azonban fölöttébb nehéz kideríteni. Míg ugyanis a tőzsdén jelen lévő cégeknek gyakorlatilag minden külföldi befektetése nyilvánosságot kap, a tőkekivitel másik része a nagyközönség elől elzártan folyik. Így például 1997-98 táján a tőkeexport mintegy 70 százaléka - két éven keresztül - Hollandiába irányult, ám máig sem került nyilvánosságra, hogy milyen konkrét ügyletekre.

Az A kategóriás tőzsdecégek külföldi érdekeltségei között szemezgetve figyelemre méltó, hogy melyek mekkora tulajdonrésszel bírnak az egyes külföldi társaságaikban. (Népszva, 2001. október 18.) Ebből kiindulva a jelentős külföldi hálózattal bíró Egis, Graphisoft, Richter és TVK mellett az elmúlt egy-két év "beszerzései" között szerepel a Mol tavaly begyűjtött 36,2 százalékos Slovnaft-részesedése, amely volumenében egyedül több mint a felét adta a 2000. évi 600 millió eurós magyar tőkeexportnak. Továbbá ugyancsak tavalyi akciónak számított a Danubius csehországi marienbadi gyógyforrások használati jogának, valamint a Lébecné Lazne szállodai ingatlanoknak a megvásárlása, ezzel körülbelül 10 százalékát adva az éves tőkekivitelnek.

Az idei vagy már esetleg a jövő évre átnyúló külföldi befektetési repertoárban az említett OTP-IRB üzlet gyakorlatilag biztos, hogy helyet kap. Ám nem oly régen még szó volt arról is, hogy a Mol stratégiai szövetségre lépne a horvátországi INA-val, s hallani lehetett olyan híreket is, hogy a Pick Ausztriában, netán Németországban jelenne meg - előretolt helyőrségként működő - értékesítési leányvállalattal.

A napi események persze azt igazolják, hogy nemcsak a tőzsdén szereplő cégek érdekeltek a külföldi befektetésekben. Nem is gondolkodhatnának másként, hiszen az életben maradásuk szempontjából ma az egyetlen járható útként a nemzetközi terjeszkedés jöhet szóba. A köztudatban elterjedt vélekedéssel ellentétben azonban azok a nagyhalak, amelyek a piaci játékszabályok szerint törvényszerűen lenyelik a kicsiket, nem várják meg az európai uniós (EU) csatlakozást. A határok a tőke előtt ma is nyitva állnak, a régió országainak EU-ba való belépése csupán intézményesíti majd az új közösséget, ahol már tényleg csak a nemzetközi hátterű cégek rúghatnak labdába.

(Népszava)

Ajánlat:

MNB

Korábban:

Járai szerint Magyarország tőkeexportőrré válik
(2001. március 6.)

Fizetési mérleg: 266 millió euró hiány januárban
(2001. március 5.)