A NATO-tagság nem segített a hadiipar helyzetén

Vágólapra másolva!
Az egykor szebb napokat megélt magyarországi hadiipar gazdasági jelentősége mára minimálisra zsugorodott. Az elmúlt valamivel több mint tíz év alatt mintegy 21 milliárdról 9 milliárd forintra csökkent a szektor termelése. A 18-20 ezer foglalkoztatottból csak 1500-1600 maradt. A mintegy félszáz hadiipari jellegű céget a tőkehiány jellemzi. Egyelőre azzal, hogy beléptünk a NATO-ba, az ágazat nem sokat nyert. Szakemberek a magyar védelmi ipar kitörési lehetőségét abban látják, ha a Magyar Honvédség mind több hazai fejlesztést, illetve itthon gyártott terméket vásárol(na) meg.
Vágólapra másolva!

A Magyar Honvédség (MH) katonáinak legfeljebb a ruházatuk, kézifegyvereik és az ezekbe való lőszerek magyar gyártmányúak. Minden más fegyver, technikai eszköz zömében külföldi (általában szovjet) eredetű, amelynek jó része már rég megérett a cserére. A magyar hadiipar, amelynek gazdasági jelentősége mára a minimálisra zsugorodott, számtalan területen el tudná látni a nemzeti hadsereget NATO-mércével mérve is jó termékekkel, csakhogy az MH-nak korábban nem volt és most is csak kevés pénze van hazai megrendelésekre. Több szakértő ebben látja annak okát, hogy az egykoron híres magyarországi hadiipar mára igen távol került korábbi pozíciójától.

Az ágazat csúcs évének 1988 tekinthető, amikor mintegy 20 ezer alkalmazott folyó áron - 15 milliárd forintnyi export mellett - 21,4 milliárd forint termelési értéket ért el, ami a teljes ipari produktum 1,5 százalékának felelt meg. A rendszerváltást követően a Varsói Szerződés felbomlása után az iparág csődök, felszámolások nyomán darabjaira hullott. Csak azok maradtak talpon, akik a beszűkült hazai és világpiacon szert tettek némi megrendelésre, amiből sikerült megőrizniük gyártókapacitásaikat.

Mára mintegy félszáz vállalat képezi a magyar védelmi ipart, amely a teljes ipari termelés 0,08-0,09 százalékát teszi ki. Ennek ellenére Takács Béla, a Gazdasági Minisztérium ipari főosztályvezető-helyettese szerint nem szabad "temetni" az ágazatot. Gazdasági stabilizálása érdekében a szaktárca a közelmúltban kidolgozott egy középtávú stratégiát, amelynek megvalósulását anyagilag is támogatja. Ebben a szakértők középtávú haditechnikai fejlesztési programok végrehajtását, kiemelt fontosságú hadiipari kapacitások meghatározását javasolják. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a nemzetvédelem szempontjából különösen fontos vállalkozásokká nyilvánítják például a személyi védelmi felszereléseket, a katonai kézi lőfegyvereket és lőszereket, a híradás-technikai, elektronikai és információvédelmi eszközöket gyártó és javító cégeket. Erre azért van szükség, mert a jelenlegi jogszabályok szerint az ilyen vállalatok előnyben részesíthetők a beszerzések során. A stratégia részeként a kormány jelentős összegekkel támogatja a hadiipari kutatás-fejlesztés tevékenységet, illetve a hadiipari technológia korszerűsítését célzó beruházásokat. Ez utóbbi kapcsán először hirdetett pályázatot a Gazdasági Minisztérium. Szeptember 30-ig nyújthatták be tendereiket a cégek. A nyertesek között idén 80 millió forintot, jövőre már 93 milliót osztanak szét. Takács Béla elmondta, kilenc értékelhető pályázat érkezett be, s várhatóan a hónap végén kihirdetik a győzteseket.

A hadiipari jellegű vállalkozások talpra állítását leginkább az garantálja - véli a főosztályvezető-helyettes -, hogy a Magyar Honvédség haditechnikai vásárlásai jelentősen növekednek a közeljövőben. Hiszen a költségvetési törvény előírja, hogy immáron a GDP 1,81 százalékát kell a honvédelemre fordítani, és ennek több mint a negyedét haditechnikai beszerzésekre kell költeni. Tavaly még csak 17 milliárd forint jutott a hadsereg fejlesztésére a több mint 200 milliárd forintos katonai költségvetésből. Ám a kormány elképzelései szerint öt év múlva ez az összeg már elérheti a 70 milliárd forintot is.

Takács Béla közölte: jelenleg több nagy program is beindult a honvédségnél. Ezek közül kiemelte a 230 milliárd forint értékű, 14 évre szóló járműcsere-projektet és a 80 milliárd forintra tehető tábori híradásfejlesztésre vonatkozó programot. Előbbiben a hazai beszállítói hányadnak el kell érnie a 20, utóbbiban a 35 százalékot. Ezek mellett rövidesen beindul egy ugyancsak több tízmilliárd forintos radiológiai, biológiai és vegyvédelmi fejlesztési beruházás is, amiben ugyancsak meghatározó szerepet szánnak a hazai cégeknek.

Szakemberek szerint azzal, hogy beléptünk a NATO-ba, az ágazat nem sokat nyert. Ennek okaként azt hozzák fel, hogy a kormányzat mind ez idáig nem tudta érvényesíteni a magyar gyártók igényeit az Észak Atlanti Szövetségen belül. Ezen sürgősen változtatni kell, mert teljesen kiszorulhatunk erről a több milliárd dolláros piacról. Pozitív, hogy a kormány tavaly már 156 cégnek adta meg az úgynevezett NATO beszállítói igazolást, ami nélkül nem is lehet pályázni a szövetség projektjeire. Ezenkívül a NATO honlapot nyitott, amely tartalmazza a katonai szabványokat, a tendereztetés szabályait és persze a különböző pályázati kiírásokat is. Sőt a szövetségben szolgálatot teljesítő magyar katonák egyik fontos feladata, hogy lobbizzanak a NATO-ban a magyar vállalatok érdekében. De - tette hozzá a főosztályvezető-helyettes - az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a magyar vállalkozásoknak még így is nehéz az egyre zsugorodó nyugat-európai hadiipari piacra betörni. Többek szerint így már az is sikernek számíthat, ha néhány, az iparágban érdekelt vállalat a küszöbön álló nagy katonai beruházásoknál - amilyen például a vadászgépbérlet vagy a már említett katonai járműprogram - a pályázaton nyertes cégek beszállítója lehet.

Szilágyi Béla

(Magyar Hírlap)