Vágólapra másolva!
Bár a szeptember 11-ei események után az aranyár dinamikus és tartós emelkedését jósolták a szakértők, a nemesfém árfolyama mára visszatért a terrortámadások előtti unciánkénti (28,35 gramm) 274-278 dolláros sávba. Az aranypiac elemzői némileg értetlenül állnak a folyamatok előtt, hisz a logika éppen hogy a sárga fém iránti kereslet lázas növekedését sugallná. Az arany ugyanis évezredek óta szolgál végső menedékként politikai, avagy gazdasági válságokban, háborúkban (így volt ez például az öbölháború idején is, amikor is az arany ára 411 dolláron tetőzött). Az óvatosak ugyanakkor figyelmeztetnek: a rövid távú ingadozások ellenére a nemesfém árfolyama középtávon akár 20-30 százalékkal is emelkedhet.
Vágólapra másolva!

A piaci folyamatok megértéséhez nem árt tisztában lenni az arany menedékszerepének okaival. Közgazdászok szerint e mögött a nemesfém bizonyos tulajdonságai állnak: mozgathatósága, egyszerű elrejthetősége, ráadásul nagy értéke miatt kis mennyiség is hatalmas vagyont jelent belőle. Ugyancsak fontos, hogy fizikailag strapabíró, s hogy nem korrodálódik. Ám talán a leglényegesebb, hogy igen értékálló, köszönhetően a készletek limitált, illetve a kitermelés alacsony voltának. A Svájcban székelő World Gold Council adatai szerint a teljes emberi történelem során mindössze 135 ezer tonna aranyat hoztak felszínre, ami beleférne egy 18,5 méter élű kockába.

A termelés pedig évezredekig nem haladta meg az évi 10-20 tonnát, s 100 tonna fölé is csak 1850 után emelkedett. A közgazdasági magyarázatok mellett nem szabad elfelejtenünk a lélektant sem: az arany talán mély sárga, tűzre hasonlító színe miatt mindig mágikus erővel bírt az emberre.

Akárhogy is, egész a legutóbbi időkig az arany igen fontos szerepet játszott a világgazdaság működésében mind befektetésként, mind egyfajta gazdasági tőkesúlyként (gondoljunk az aranyalapú valutáris rendszerekre). Az 1970-es évek végétől ugyanakkor egy lassan kibontakozó változás vette kezdetét. Az arany mint befektetési forma fokozatosan veszített népszerűségéből, amit szakértők elsősorban az inflációra adott válasz változásával magyaráznak.

"Az arany hosszú ideig az inflációval szembeni rezisztenciája miatt volt a befektetők kedvelt célpontja. Ám az elmúlt húsz év során az újonnan megjelenő, sokkal hatékonyabb pénzpiaci eszközök egész egyszerűen kiszorították a nemesfémet" - véli Rhona O'Connell, a World Gold Council elemzője. Ugyancsak hozzájárulhatott az arany térvesztéséhez, hogy a világ központi bankjai időközben gyökeresen átértékelték a nemesfém tartalékszerepét, komoly mennyiségeket értékesítve készleteikből.

A kegyelemdöfést, valamint az unciánkénti 300 dolláros lélektaninak tartott határ átlépését, mindazonáltal az elmúlt évek "fehér hullámának" tulajdonítják az elemzők. Az ékszerdivaton végigsöprő hullám ugyanis előtérbe tolta a fehér nemesfémeket, elsősorban is a platinát, ami az aranyékszerek iránti kereslet jelentős viszszaeséséhez vezetett.

A terrortámadás alapjaiban kavarta fel az aranypiacokat. Klaszszikus menedékszerepéhez híven a nemesfém ára pillanatok alatt 10 százalékot emelkedett, s bár az árfolyam rövidesen visszatért a mintegy három éve megszokott sávba, komoly vita alakult ki a nemesfém jövőjével kapcsolatban. Egyes szakértők szerint a világgazdaság recesszióba fordulása, s a dollár iránti kereslet visszaesése miatt a befektetők újra az ősi, jól bevált megtakarítási formához nyúlhatnak, ami olyan lehetőséget nyit meg az arany előtt, amilyenre 1993 óta nem volt példa (a nemesfém ára akkor 330 dollárról 400 fölé emelkedett).

Ezt a trendet valószínűsíti szerintük az aranytermelő vállalatok körében az alacsony árak miatt az elmúlt időszakban végbement koncentrálódás is (öt évvel ezelőtt 35 dél-afrikai bányavállalat termelt aranyat, ma 5). A másik oldal szerint viszont az arany feltámadására egyáltalán nem lehet számítani: a sárga fém ugyanis véglegesen elvesztette gazdasági szerepét, a múltba nincs többé visszatérés.

(Magyar Hírlap)