Szegények az orosz bankok

Gazdasági szakértők egybehangzó véleménye szerint Oroszország túljutott a pénzügyi válság okozta gondokon, a termelés és a lakosság bevételei is meghaladják a krízis előtti mutatókat. Csak egyvalami nem változott: a bankrendszer. Az orosz pénzintézetek ugyanis sem a gazdaságot élénkítő befektetések, sem a szolgáltatások területén nem jeleskednek.

Az orosz bankrendszer területén teljes a pangás, semmi nem változik, kivéve néhány bankvezér személyét. Az Argumenti i Fakti című moszkvai hetilap elemzésében megállapítja, hogy ellentétben a világszerte kialakult gyakorlattal, az orosz bankok nem töltik be azt a szerepüket, hogy hitelezzenek azoknak, akiknek erre szükségük lenne. Pedig a gazdaság fejlődik, növekszik a befektetések száma, csakhogy ebben a bankoknak jelentéktelen a szerepük. A befektetéseknek mindössze 3 százaléka mögött áll bankhitel. Manapság Oroszországban alapvetően az exportőrök fektetnek be az iparba.

Nagy a bankok elmaradása a szolgáltatások terén is. A nyugati világban a bankok 250-féle szolgáltatást ajánlanak ügyfeleiknek, Oroszországban ötször kevesebbet. Miből tartják akkor fenn magukat, miből származik a nyereségük?

A hitelnyújtás bevételeiknek mindössze 11 százalékát teszi ki, a bizományi tevékenység pedig csak 3 százalékot. Az egyetlen, amelyből igazán profitálnak, az a valuta. Ezek az ügyletek bevételeik több mint 40 százalékát biztosítják.

Minden olyan törekvés eddig megbukott, ami arra irányult, hogy a bankok terjesszék ki hitelnyújtási tevékenységüket. A bankvezérek arra hivatkoznak, hogy az emberek öt évre igénylik a hitelt, miközben a bankok tartalékaikat a néhány hónapra betett betétekből és a napi pénzmozgásokból képezik.

Változik a helyzet, ha a betétesek hosszabb távra is le merik majd kötni pénzüket. Egyelőre azonban óvatosak. Ezt tükrözi az is, hogy míg általában a nyugati bankok tartalékainak több mint a fele az egyéni betétekből áll, addig Oroszországban ez csak 19 százalék.

Az emberek bizalmának megnyeréséhez arra lenne szükség, hogy az állam garantálja a betétek biztonságát. Erre azonban immár hét év óta nem tudja rászánni magát a kormányzat. Pontosabban az állami duma, amelynek képviselői az erre vonatkozó törvényjavaslatokról nem szavaznak.

A Szberbank, amely a gazdaság legfőbb hitelezője, példa arra, hogy elkel a bizalom. Itt sincs igazi garancia a betétekre, de van valamiféle ígéret vagy remény, hogy az állam a bankot nem hagyja cserben. Ez is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a bank tartalékainak 70 százaléka a betétekből tevődjön össze.

Egyes szakértők úgy vélik, az orosz bankok nagyobb része megelégszik azzal, hogy két-három nagy ügyfelük számláját vezesse, azokét, akik ezeknek a bankoknak egyben a részvényesük is. Néhány nagy oligarcha bankalapításkor ezzel kereste a legnagyobb pénzeket. Természetesen az ügyfelek: nagyhalak, olyanok, mint mondjuk a gázipari óriás, a Gazprom. Ilyen esetekben nem a nyereség megszerzésének a követelményei, hanem a nagy ügyfél elvárásai határozzák meg a banki tevékenységet. Mint a gyakorlat bizonyítja, ez nem mindig rossz üzlet, csak éppen nem normális banki tevékenység. Olyan kiszolgáltatottságot teremt, amely nem szolgálja a széles rétegek érdekeit.

Számítások szerint ezerháromszáz bank közül ezer mindössze 5-6 százalék aktívumot ellenőriz. Ami azt jelenti, hogy ha ez az ezer bank egyik napról a másikra eltűnne a süllyesztőben, ezt a gazdaság egyáltalán nem érezné meg.

Az orosz bankok rossz helyzetét sikerül elködösíteni azzal, hogy kimutatásaikban az ügyfelek betéteit is saját tőkeként tüntetik fel. Nemzetközi szabványok szerint viszont az orosz bankoknak körülbelül a felét csődhelyzetben lévő pénzintézetnek kellene tekinteni. Orosz elemzők véleménye szerint előbb-utóbb Oroszországban is érvényesülnie kell a nemzetközi gyakorlatnak. Addig nem derülhet ki sem az ügyfél, sem az állam számára, melyik bank milyen pozíciót foglal el a piacon.

(Népszava)