Aránytalan a lakástámogatás

Nem a tényleges rászorultságot veszi figyelembe a lakástámogatási rendszer - figyelmeztetnek szakértők. Így gyakran éppen azok nem jutnak támogatáshoz, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá. Hazánkban ugyanis nem a lakók tényleges jövedelemviszonyai alapján ítélik oda az állami pénzeket, hanem az adott lakás sajátosságait veszik figyelembe.

Rendkívüli mértékben aránytalan a lakástámogatási rendszer hazánkban - állítják szakértők. Az erre fordított költségvetési pénzek jó részéből ugyanis nem a rászorulókat támogatják. Ehelyett az dönti el, ki juthat állami pénzekhez, hogy milyen otthonban lakik. Valójában tehát nem a lakókat, sokkal inkább a lakásokat támogatják.

Teljesen ellentétes az európai normával a hazai gyakorlat. A nyugat-európai országokban ugyanis a szubjektumtámogatás az uralkodó: a pénzek odaítélésekor aszerint határoznak, kinek milyen a jövedelmi helyzete, mennyi a család tagjainak összkeresete. Magyarországon ehelyett az objektumtámogatás a döntő: a lakás sajátosságait veszik figyelembe, s aki beköltözik, az automatikusan az arra az ingatlanra meghatározott támogatást kapja. Így becslések szerint a hozzávetőlegesen 100 milliárd forintnyi lakástámogatásból alig 3-4 milliárdnyit osztanak szét a valós jövedelem figyelembevételével.

Mindennek leglátványosabb példája a lakbérrendszer. Nálunk a támogatás abban rejlik, hogy alacsonyan tartják a szociális lakások bérleti díját. A lakbér mértékét a lakáshoz viszonyítják. Az a döntő, hogy mekkora az otthon, hol van és milyen a komfortfokozata - tudta meg a Népszava Matolcsy Károlytól, az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Rt. tudományos osztályvezetőjétől. Ha pedig valaki egyszer odaköltözött, alig van esély a változásra. Nem vizsgálják felül ugyanis a későbbiekben, hogyan változott az illető rászorultsága. Sőt: örökösödéssel is továbbadható a bérleti jog. Így előfordulhat, hogy a jobb keresetű gyermek hozzájut az alacsony költségű otthonhoz anélkül, hogy szüksége lenne rá.

Külföldön ezzel szemben a rászoruló életkörülményeihez igazítják a segítség mértékét. A lakbér egy meghatározott piaci összeg, ennek azonban kisebb-nagyobb részét átvállalja a kormányzat vagy az önkormányzat. Ezt időről időre felülvizsgálják, s csökkentik vagy növelik a támogatást, adott esetben pedig megvonják a jobb keresetűvé váltaktól azt.

Magyarországon valójában az objektumok "támogatják" a lakókat. Ezt úgy kell érteni, hogy a kispénzű embereknek nem futja a felújításra, s mivel nem képesek gondozni lakásukat, az lepusztul. Hiányzik tehát az a pénz, amit az épületek fenntartására kellene költeni -szögezte le Battha Pál, a Lakásbérlők és Lakók Egyesületének (Labe) elnöke.

Nemcsak a lakhatás támogatása elégtelen azonban, egyáltalán semmilyen szociális támogatási rendszer nem létezik - figyelmeztetett Battha Pál. Sem a család-, sem a munkanélküli-, sem az oktatási támogatás nem tölti be funkcióját. - Az, amit a szociális támogatás ügyében a kormány csinál, nem értékelhető. Nincs mögötte politikai akarat - mondta a Labe elnöke.

Sasvári Szilárd, a Fidesz lakáspolitikai munkacsoportjának vezetője ezzel szemben a törvények elégtelenségében látja a kérdés rendezetlenségének okát. Az önkormányzatok feladat- és jogkörét ugyanis az önkormányzati törvény határozza meg, s ezek közé tartozik a lakhatási támogatás rendezése. - Az államnak nincs eszköze ahhoz, hogy beleszóljon, ki kaphat támogatást és ki nem - mondta Sasvári Szilárd. Az egyes településeken pedig különféle szabályok alapján rendelkeznek arról, kinek juttatnak támogatást. A rendszer nem egységes, ennek változtatására már készül terv. Sasvári Szilárd szerint a helyzet akkor javulhat, ha megváltoznak az önkormányzati hatáskörök. Hozzátette: reméli, 2002-ben erre sor kerül.

Ezzel szemben a hazai lakástámogatási rendszer egészében látja a hibát Burány Sándor, a Magyar Szocialista Párt gazdaságpolitikusa. Ez ugyanis egyáltalán nem veszi figyelembe a rászorultságot: így csupán a jobb körülmények között élők számíthatnak állami pénzekre. Csak azok kaphatnak tehát támogatást a kedvezményes kamatozású hitel révén, akik viszonylag nagy törlesztőrészletet képesek magukra vállalni. Ez ugyanis az állami támogatás ellenére több tízezres havi terhet ró a családokra. A valódi szociális támogatást tehát a kamattámogatás helyett úgy kellene megoldani, hogy az állam - külföldi példákhoz hasonlóan - a részlet egy részét vállalná magára. Persze elvileg elképzelhető lenne ez hazánkban is, a gazdaságpolitikus tudomása szerint azonban erre még nincs példa.

Holubár Zita

(Népszava)

Korábban:

Támogatnák a panellakásból kiköltözőket
(2001. június 12.)