<P>Tanulmány készült a magyar keresetek uniós szintre való felzárkóztatásáról</P>

A magyar keresetek uniós szintre történő felzárkóztatásának ütemezéséről javasoltak tárgyalást a szakszervezetek a munkaadói oldalnak az Országos Munkaügyi Tanács legutóbbi ülésén. A Gazdasági Minisztériumban a közelmúltban készített elemzés szerint a magyar átlagkereset vásárló erő paritáson számolva az uniós átlag körülbelül 30 százalékát teszi ki. Ugyanakkor a kevésbé fejlett tagországok, így például Portugália, Görögország bérszínvonalának 50-60 százalékát is eléri a magyar átlagkereset.

A magyar nemzetgazdaság teljesítménye, az egy állampolgárra jutó GDP vásárlóerő paritáson számolva megközelíti az uniós átlag felét. Ezek szerint a bérek színvonala az ország gazdasági fejlettségi szintjéhez képest is elmaradott - állapítja meg az elemzés.

Megjegyzik azonban, hogy mindezt fenntartásokkal kell értékelni. Nincsenek ugyanis olyan adatok, hogy az uniós országokban milyen volt a bérszínvonal akkor, amikor a jelenlegi magyar gazdasági fejlettség szintjén álltak.

A vásárlóerő paritáson számolt arányok kedvezőbbek, mint ha a hivatalos árfolyamot vesszük alapul. Ennek oka a forint alulértékeltsége - jegyzi meg a tanulmány.

A munkavállalók kereseti helyzetének értékelésekor a vásárlóerő paritáson történő összehasonlítása indokolt, a foglalkoztatási költségek versenyképességének bemutatásakor viszont a hivatalos valuta paritás lehet az összevetés alapja.

Az elérendő bérszínvonalra az Európai Unió nem ír elő kötelezettséget a tagállamokra, és a csatlakozni kívánó országok számára sincs deklarálva semmilyen teljesítendő irányszám. Az általános vélekedés szerint viszont körülbelül az uniós átlag 60-70 százalékát elérő bérszínvonal szükséges ahhoz, hogy ne jelentkezzenek számottevő munkaerőpiaci, migrációs feszültségek az uniós országokban.

A tanulmány szerint a GDP, illetve termelékenységnövekedés megfelelő alapot és forrást ad a reálkeresetek emeléséhez.

A felzárkózás ugyanakkor differenciáltan, és nem minden területen egyszerre valósítható meg. A versenyszférában nincs lehetőség kormányzati beavatkozásra, a keresetek a teljesítményekkel összhangban nőnek.

A költségvetési szférában az uniós felzárkózási cél gyakorlatilag egybeesik a terület versenyszférához történő felzárkóztatásával. Különösen igaz ez a magasan kvalifikált közszolgálati alkalmazottak kereseti helyzetének jelentős javítására.

Hozzájárulhat a felzárkóztatáshoz az árfolyampolitika is, amely a forint felértékelésén keresztül szerepet kaphat a közelítésben.

A tanulmány megállapítja, hogy az országban meglehetősen nagyok az ágazati, területi eltérések a keresetekben. Például a szélső pontokon elhelyezkedő területeken így felül a dohányipar, a légi szállítás, a távközlés, a kőolajipar, valamint alul a kiskereskedelem, az idegenforgalom, a könnyűipar, a mezőgazdaság között hasonló munkakörökben mintegy kétszeresek a bérkülönbségek.

Az energiaszolgáltatás, valamint a pénzügyi szektor ugyancsak kiemelkedő kereseti előnnyel rendelkezik.

A területi elhelyezkedés is jelentős bérdifferenciáló tényező. Hasonló felkészültséggel a főváros és vidék közötti átlagos béreltérés mintegy 20 százalékot. A Dunántúl középső, valamint északi és nyugati régiójában mintegy 10 százalékkal magasabbak a keresetek az ország többi vidéki térségeihez képest.

Számottevő tényező a vállalkozások mérete is. Hasonló munkakörökben 35-40 százalékos előny tapasztalható az ezernél több dolgozót foglalkoztató cégek javára. E különbségek mögött valószínűleg a kisebb cégek adó- és járulékelkerülési gyakorlata is megtalálható - jegyzi meg a Gazdasági Minisztériumban készített tanulmány.

(MTI)