Az Andamán- és Nikobár-szigetek egymáshoz nagyon közeli szigetek csoportjai. Bár földrajzilag jóval közelebb fekszenek Malájziához és Burmához, közigazgatási szempontból az 1800 kilométerre lévő Indiához tartoznak. A szigetek arról ismertek, hogy a világ utolsó, érintetlen esőerdői találhatók ott, valamint több olyan őslakos közösség, melyek tagjai csak érintőleges, vagy semmilyen kapcsolatot nem tartanak fenn a külvilággal.
A szigetcsoport elhelyezkedése:
A viszonylagos elzártságban idézhet elő gyökeres változást az, hogy az indiai kormány tervei szerint 9 milliárd dolláros kerettel (ez kb. 3200 milliárd forint) gigantikus infrastrukturális fejlesztések valósulnának meg a szigetcsoport Nagy-Nikobár-szigetén.
India a szigetet "saját Hong Kongjává" fejlesztené. Az elhatározás komolyságára az utal, hogy nemrég Droupadi Murmu, India elnöke is a szigetre látogatott, hogy a helyszínen is tájékozódjon a részletekről.
A tervek szerint a most nagyjából 8000 lakosú, 1000 négyzetkilométeres sziget egyik öbléből kiindulva a következőket építenék meg a szigeten:
Látványkép a tervezett teherkikötőről:
Mindezek mellett úgy számolnak, hogy
a fejlesztések révén a lakosság létszáma 650 ezer főre emelkedik.
Az indiai tengerhajózási minisztérium az X-en osztott meg a fejlesztésekről egy promóciós videót:
A terveket azonban nagyon sokan kritikával illetik. Több tucat környezetvédelmi, illetve a Föld őslakos közösségeivel foglalkozó szakértő írta alá azt a levelet, melyben az ország szigetre látogató elnökének jelzik félelmüket a beruházás következményeizől. Álláspontjuk szerint a fejlesztések a sziget gazdag és jórészt érintetlen ökoszisztémájának tönkretételéhez vezetnek.
Rengeteg állatfaj kerülne veszélybe, és több százezer fát kellene kivágni a jórészt érintetlen esőerdőből.
Ezen felül veszélybe kerülne a sziget őslakos közössége. A shopmenek a világ egyik utolsó, továbbra is vadászó-gyűjtögető életmódot folytató közösségét alkotják.
Létszámukat 100 és 400 fő közé teszik, a csoportban csak alig néhányan érintkeznek a szigeten élőkkel illetve a hatóságokkal, ők is csak alkalomszerűen.
A szakértők a korábbi tapasztalatok alapján jelzik: egy ilyen óriási változás a közösség szó szerint "halálos ítéletét" jelenti.
Egy felmérés részeként készült felvétel a közösség néhány tagjáról:
A világtól elzárkózó közösségeket általában egyébként még a civilizációtól való kapcsolattól is féltik a szakértők. Ezeknek az embereknek ugyanis az immunrendszere nincs felkészülve a tömegtársadalmakban jelen lévő kórokozókra. Így akár egy egyszerű, mások által könnyen átvészelhető influenza is végzetes lehet számukra.
A szigetvilágban élnek egybéként a szentinelézek, akik valóban nem rendelkeznek semmilyen kapcsolattal a külvilággal, még érintőlegessel sem. Az Andamán-szigetek közül az Észak-Szentinel szigeten élnek, néhány tucatnyian, legfeljebb néhány százan lehetnek.
Néhány dél-amerikai törzs mellett, a vadászó-gyűjtögető szentinelézeket tartják a világ legelzártabb népének.
Nyelvükről, kultúrájukról szinte semmit nem tudni, mert a külvilág minden közeledési kísérletét agresszívan elutasítják. Például a 2004-es nagy szökőár után a segítségül odaküldött katonai helikoptert is nyílzáporral fogadták. Ahogy pedig az Origo megírta, 2018-ban végeztek egy fiatal misszionáriussal, aki annak ellenére megpróbált velük kapcsolatot létesíteni, hogy az előírások alapján szigetüknek még csak a megközelítése is tilos.
Nem az Északi-Szentinel az egyetlen tiltott hely a világon. Az Origo összeállításait ezekről a helyszínekről ide kattintva, valamint itt olvashatja el.