Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az Oslo Freedom Forumot (OFF, Oslói Szabadság Fórum) 2009 óta rendezik meg a norvég fővárosban, a rendezvény három napon át tart. Sokan az „emberi jogok Davosaként" emlegetik a fórumot, amely egy internacionalista hálózatépítő buli, ahol a disszidensek tippeket cserélnek az „önkényuralmi rendszerek" (ez alatt nem csak a tényleges autokráciákat kell érteni, hanem azokat a kormányokat is, amelyek nem felelnek meg a liberális elitnek) megdöntésére. Idén Oslo 2022. május 23-25. között látta vendégül az emberi jogi aktivistákat a világ minden tájáról - írja a Tűzfalcsoport.
Az OFF a HRF évente megrendezett konferenciáját több skandináv és egyesült államokbeli intézmény támogat. Az eseményt lehetővé tévő adományozók közé tartozik a Soros-hálózat részéről a Norvég Helsinki Bizottság és az Amnesty International Norvégia.
Mindez jól beleillik a nemzeti szuverenitást támadó, a nemzetállami autonómia gyengítését célzó gyakorlatok sorába. A nemzeteken nyugvó államiság elsorvasztása a cél, miközben a modern kori, evilági állami létet és annak önálló szféráját éppen a kereszténység és a zsidóság ismerte el a felvilágosodás óta. Napjaink a keresztény, valamint a zsidó egyház támogatja leginkább a nemzetállamiságot, mint az önrendelkezéssel irányított nemzeti közösségek fontos szervező gondolatát. Ez a morális fundamentum kormányzati szinten 2010 óta jut érvényre Magyarországon, valamint például Izraelben is igen hosszú ideje jelentős támogatást élvez az ilyen irányú nemzeti politika.
Azonban a globális hálózatok – közöttük például a Norvég Alap – más célt tartanak fontosnak, ezért más erőkhöz juttatnák az anyagi erőforrásokat.
Az egész folyamat kapcsán újra és újra előkerül egy Soros-szervezet neve, nem véletlenül: a Human Rights Foundation (továbbiakban: HRF), vagyis Emberi Jogok Alapítvány. A New York Times szerint a HRF „segített aktivistákat kicsempészni az elnyomó országokból, sokaknak szélesebb körű nyilvánosságot biztosított, másokat pedig összekapcsolt neves finanszírozókkal".
A szervezetet 2005-ben alapította Thor Halvorssen Mendoza, a HRF székhelye pedig nem máshol található, mint az extravagáns és fényűző New York-i Empire State Buildingben. A legkézenfekvőbb hely egy elnyomottakkal, üldözöttekkel, emberi jogokkal foglalkozó alapítvány számára, nem? - teszi fel a kérdést a Tűzfalcsoport.
A venezuelai születésű Thor Halvorssen Mendoza a HRF alapítója és vezérigazgatója, az Oslo Freedom Forum (OFF, Oslói Szabadság Fórum) alapítója, a Foundation for Individual Rights in Education (FIRE) korábbi alapító vezérigazgatója. Emellett filmproducerként is tevékenykedik. Halvorssen kamaszként Londonban kezdett el az emberi jogokért küzdeni, amikor a dél-afrikai apartheid elleni tiltakozást szervezte. Miután apja politikai fogoly lett Venezuelában, teljes munkaidőben kezdett el foglalkozni az aktivizmussal. Amikor Halvorssen 1993-ban elsőéves volt a Pennsylvaniai Egyetemen, apját letartóztatták, miközben a medellíni kartell ügyében nyomozott. Apját megkínozták, megverték és majdnem megölték 74 napos bebörtönzése alatt, amikor egy caracasi börtönben terrorizmus vádjával fogva tartották. Halvorssen vezette az Amnesty International hathatós segítségével a szabadon bocsátásáért folytatott kampányt, és apját végül minden vádpontban ártatlannak találták.
Halvorssent imádja a fősodratú progresszív sajtó: cikkei olyan kiadványokban jelentek meg, mint a New York Times, a Wall Street Journal, az Economist, a Washington Post, a Time, a New York Post és a GQ, és olyan televíziós csatornákban adott interjút, mint a CNN, az MSNBC, a National Public Radio, az Al Jazeera, a BBC, az HBO és több más helyen is. Emellett a Huffington Post és a Forbes rendszeres rovatvezetője.
Külön érdekesség, hogy édesapja, az idősebb Thor Halvorssen CIA-informátor volt, bár soha nem volt fizetett ügynök. A Pennsylvaniai Egyetem újságjának bevallotta, hogy szorosan együttműködött Duane Clarridge-dzsel, a CIA egykori latin-amerikai vezető tisztviselőjével.
A HRF elnöke az azerbajdzsáni születésű Garry Kasparov orosz sakknagymester, korábbi sakkvilágbajnok, író, politikai aktivista és kommentátor. Kasparov 1984-ben lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába (SZKP), és 1987-ben beválasztották a Komszomol Központi Bizottságába. 1990-ben lépett csak ki a pártból. Ez azonban nem jelentette politikai karrierje végét: több pártot is megjárt, részt vett ellenzéki mozgalmak és tüntetések szervezésében, és 2007-ben pár hónapon keresztül beszállt az elnöki versenybe is. Kasparov 2011-ben lett a HRF elnöke, 2013 óta New Yorkban él. Már jó néhány éve nem térhet vissza hazájába, és mivel most 2022. május 20-án Kasparovot az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériuma „külföldi ügynöknek" minősítette, nem valószínű, hogy mostanában hazalátogat.
Hazánkban a kormányellenes Humán Platform szervezetfejlesztését 120 ezer euróval, mai árfolyamon 47,5 millió forinttal támogatta az alap, és a norvég pénzek 2013-tól két éven belül történő felhasználását élvezhette a Civil Közoktatási Platform (CKP) 58 szervezettel, amely aztán 2015-től a kormányellenes civil látszatú megmozdulások szervezője, támogatója lett, mesterséges módon tanártüntetéseket generálva.
Az elmúlt években tehát világossá vált, hogy a Soros-szervezetek és más hátterű NGO-k nem akarnak békés együttélést magyarok és magyarok között, sőt inkább konfliktusokat igyekeznek gerjeszteni, legutóbb is inkább küzdelembe szólították a pedagógusokat – és más társadalmi szegmenseket is – a békés társadalmi többség támogatta Orbán-kormánnyal szemben.
Ebből a szomorú folyamatból sajnos kiveszi a részét a norvég adófizetők pénzéből finanszírozott, és a kormányellenes magyarországi NGO-knak forrásokat pántlikázni kívánó Norvég Alap is.
Mindeközben tavaly egy gimnáziumi tanár adta a nevét főszervezőként ahhoz a tüntetéshez, amelyet a Bem téren tartottak 2021. májusban „Demonstráció a palesztin népért és az izraeli megszállás ellen" címmel. A Budapesti Szolidaritás Palesztinával nevű csoportnak 1300 tagja van, és tagja a nemzetközi BDS mozgalomnak, és amely nem ismeri el Izrael államot. A külföldről támogatott hazai NGO-k nagy többsége azonban egyáltalán nem kívánta elítélni a társadalmi nyugtalanság keltésére is alkalmas eseményt.
Elmondható, hogy legfőként a szuverenitásvita van amögött, hogy a magyar és a norvég fél – a támogatások tekintetében – konfliktusban áll egymással. 2021-ben ezért nem születhetett meg egy végleges és hasznos megállapodás a 214,6 millió euró (mai árfolyamon 85 milliárd forint) értékű, Norvég Alap és EGT Alap biztosította támogatás hazai felhasználásáról. Egyáltalán nem sikerült megegyezni a civil alapok kezelői szervezetéről (ez a teljes összeg mintegy 11 százalékát érinti). Magyarország kormánya átláthatóságot és több kontrollt kívánt érvényesíteni a külföldről támogatott szervezeteknél, miközben a norvég külügy – a nemzetközi és hazai baloldal támogatását is élvezve – Magyarországot hibáztatja azért, hogy nem született megállapodás az Alapok pénzeiről.
A mostani háború tovább erősíti a helyzet konokságát. Ma Norvégia adja a NATO főtitkárát, és maga a norvég állam az ukrajnai háború jelentős haszonélvezőjének mondható: az északi ország euró-tízmilliárdokban jut extra haszonhoz azáltal, hogy a nemzetközi piacokon az energiaár magasra emelkedik. Lengyelország miniszterelnöke nemrég szóvá is tette azt Norvégiának, hogy ez nagyon „nem fair". Eközben ma mégis Orbán Viktor és Magyarország kerül legfőképpen a nyugati nyilvánosság kereszttüzébe, mintha a magyarok volnának igazán a háborút közvetlenül kirobbantó Oroszország „titkos támogatói", vagy bármiként is hasznot húzók ebben a konfliktusban. A magyar kormányfő egyértelművé tette, hogy most már teljesen nyilvánvaló, hogy vannak olyan üzleti körök, amelyek érdekeltek a háborúban. Soros György szimbolizálja őket: nyíltan beszél arról, hogy a háborút meg kell hosszabbítani, el kell nyújtani. Ezek háborús uszítók, akik keresni akarnak a háborún, miközben mi tönkremegyünk ebben, és tönkremegy egész Európa.
A hevesen támadó nyugati intézmények mellett az itthon aktív, kívülről pénzelt NGO-k pedig szintén folyamatosan szítanák a feszültséget még egy ilyen rendkívül nehéz, válságos helyzetben is.
