Annak ellenére, hogy a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény (MARPOL) értelmében
tilos a tengeri környezetet olajjal vagy más ártalmas anyagokkal szándékosan szennyezni,
a Deutsche Welle (DW) német médiavállalat vizsgálata kimutatta, hogy ezt a szabályt a hajók kapitányainak egyre nagyobb hányada hagyja figyelmen kívül. Ez a nemzetközi egyezményt megkerülő magatartásforma egyre gyakoribb.
A DW vizsgálatában együttműködőként vett részt a Lighthouse Reports európai nonprofit hírportál és más európai médiumok is. A SkyTruth környezetvédelmi megfigyelő csoport által biztosított műholdfelvételek és adatok pedig
2021-ben több száz potenciális szennyeződést azonosítottak a tengereken világszerte,
de számuk valószínűleg sokkal magasabb, tekintve, hogy a szakértők sem rendelkeznek információkkal a világ összes tengeréről és óceánjáról. Ám becslésik így is riasztók.
Adataik alapján
a hajókról az óceánokba ömlő, olajjal szennyezett víz mennyisége meghaladhatja az évi 200.000 köbmétert.
Ez óriási szám, viszonyításként: nagyjából ötszöröse annak, amennyi annak idején a tragikus balesetet szenvedett Exxon-Valdez hajóból kiömlött. A hajó egy zátonynak ütközött 1989-ben és a fedélzetén tárolt 42 millió liter nyersolaj ömleni kezdett a tengerbe. Az olajszennyezés egy 2400 kilométer hosszúságú tengerpartot érintett és 28.000 négyzetkilométernyi területet.
Az Exxon-Valdez és hasonló hajókatasztrófáról az Origo összeállítása:
A hónapokig tartó vizsgálat során a DW és partnerei szakértőkkel és több olyan civil személlyel is beszéltek, akik elmondták, hogy tanúi voltak ilyen illegális tevékenységeknek, de a retorziótól való félelmükben nem akarták felfedni a kilétüket. Mindannyian arról számoltak be, hogy tapasztalataik szerint egyes hajókon a megfelelő szűrési eljárás alkalmazása nélkül engedték a tengerbe a hajón, a hajótérben lévő olajos szennyeződést, holott ez tilos.
A tengerek hajóforgalma több mint négyszeresére emelkedett az elmúlt mintegy öt évtizedben, és ez maga után vonja az ehhez köthető szennyezések növekedését. Mivel az olajos és egyéb anyagoktól szennyezett vizet nagyrészt a tengerek és óceánok nyílt vizein öntik ki a hajókról,
a hatóságok és a kutatók számára nehéz (de nem lehetetlen) a jogsértések nyomon követése és üldözése.
Ebben a legnagyobb segítséget a közérdekű bejelentést tevő személyektől származó információk jelentik. De egyre több szabályszegésre derül fény a műholdas kommunikáció fejlődésének köszönhetően is, amivel mind nagyobb számú ilyen esemény felderíthető, és az elkövetők személye is beazonosítható.
A DW kiterjedt vizsgálódásáról videót is közzétett, amelyben több információt is megosztottak:
2020. júliusától 2021 decemberéig a SkyTruth, a DW és partnerei több mint 1500 lehetséges illegális olajoshulladék-lerakást fedeztek fel világszerte, és körülbelül 180 esetben sikerült beazonosítani a hajót a nyomkövető adatok alapján. Egyes adatok szerint ugyanakkor ezres nagyságrendet is elérhet az illegálisan a vízbe ürített olajos hulladéknak a száma, ezek helyszínei főként Európában, Ázsiában és Nyugat-Afrikában találhatók.
Sok hajós társaság sprórolásból dönt attól, hogy illegálisan szabadul meg a szennyezett anyagtól.
Ezzel a hajó típusától és használatának gyakoriságától függően évente akár 200 ezer dollárt is megtakaríthatnak (miközben egy ilyen tettért csekély bírságot kapnak, például Németországban legfeljebb 16 ezer eurót).
Az azonban nem kérdés, hogy ezzel súlyos károk keletkeznek a tengerek élővilágában.
A felgyümelő olajos hulladék, fenékvíz komoly veszélyt jelent a vizek ökoszisztémáira, de egyszerre nagyobb mennyiségű olaj kiömlése akár balesetveszélyt is hordozhat, akár a kiömlés helyétől jóval távolabb.
A vízbe kerülő olaj ugyanis kátrányos, szilárd szennyeződéseket is kialakíthat a vízbe, amik akár fürdőzők által használt strandokon is parta mosódhatnak, miközbe az óceánok mélyén komoly pusztítást végeznek.