Bármennyire is meghökkentő, a guruló irodai szék története és fejlődése elválaszthatatlanul összefonódik az emberiség történetével. Ahogy a kialakuló tömeg társadalmak fokozatosan eltávolodtak a vidéki élettől, és belevágtak az ipari forradalomba, a hagyományos munkahelyek hatalmas átalakuláson mentek keresztül. Miközben a földművelés és pásztorkodás, mint főtevékenység részben a múlt ködébe veszett, az üzlettulajdonosoknak alaposan át kellett gondolniuk vállalkozásuk működését, és fejleszteniük kellett kínált portékáikat.
Az irodai széket azért találták fel, hogy megoldást találjanak arra az alapvető problémára, hogyan tudja egyszerre több alkalmazott hosszú órákon át ugyanabban az irodai helyiségben hatékonyan és könnyedén ellátni az adminisztratív feladatokat. Bár az irodai székek hosszú utat jártak be fejlődésük során, eredetükről mégis keveset tudunk. Meglepő, de a guruló irodai szék feltalálását Charles Darwinnak tulajdonítják – erre később még részletesebben kitérünk.
Az őskori emberek általában egy sziklán vagy a csupasz földön ültek, amit a melegebb és kényelmesebb pihenés érdekében levelekkel borítottak be.
Az első, valóban székként funkcionáló bútordarab az ókori egyiptomiaknál jelenhetett meg Kr.e. 1900 körül,
mivel ők rendelkeztek először olyan eszközökkel, amelyekkel bonyolultabb munkák is elvégezhetők lettek. Ülve pedig hatékonyabban és kevésbé fáradságosan tudtak dolgozni. Az egyiptomi falfestmények szerint már ekkor háromféle ülőalkalmatosságot használtak: a négylábú támlátlant, a hajlott támlával ellátottat, és a keresztlábakkal készült székeket.
A meghatározott célból tervezett és összeszerelt székek első példányai az i. e. 1900-as évek ősi egyiptomi kultúrájában jelentek meg. Rajz-és szobormaradványok bizonyítják, hogy az egyiptomi 12. dinasztia kézművesei előrebillenő zsámolyokat használhattak.
A tudósok szerint a zsámolyokat enyhe dőlésszöggel tervezték, hogy támogassák a kézművesek és a munkások feladataik ellátásához funkcionálisan jobb testtartást,
lehetővé téve számukra, hogy munkájuk során inkább üljenek, mint álljanak. Már ekkor fontos szemponttá vált az ülőalkalmatosságok ergonómiája. Ez azt az elgondolást és gyakorlatot jelenti, amely szerint a munka elvégzésének középpontjába az ember került. A munkahelyi környezet, a munkaeszközök az emberhez igazodnak, azért, hogy testi és lelki egészségét megőrizzék.
Az ergonómiai formatervezés történetének következő állomása az ókori Róma, ahol a fennmaradt leletek szerint i.e. 44-ben Julius Caesar már aranyozott „irodai széket" használt.
A római császár hivatalos ügyeit a főhivatalnoki székben ülve intézte,
amely a szekérbeli hasonlóságáról kapta a nevét. A tudósok szerint a császárnak az ülés nagyobb tekintélyt kölcsönzött, ebben a pózban ugyanis hasonlóvá vált a korabeli istenek és istennők ábrázolásaihoz. Bár a szék már nem volt szokatlan bútordarab a korabeli császárok, papok és más előkelőségek számára, Caesar széke mégis különleges volt, hiszen az uralkodó azt mindenhova magával vitette, így ezt a koronával és más értéktárgyakkal együtt kiemelt gondossággal kellett szállítani.
A legelső valódi irodai szék magassága még nem volt állítható, és a helyváltoztatásra sem volt igazán alkalmas. Ekkoriban ugyanis még nem volt szükség arra, hogy nagyszámú irodai alkalmazott hosszú időt töltsön folyamatos adminisztrációs munkát végezve az íróasztalánál.
A Függetlenségi nyilatkozat megírása és későbbi aláírása az amerikai történelem egyik legfontosabb időszaka volt – és ebben fontos szerepet kapott a modern irodai szék feltalálása is. Miközben Thomas Jefferson szó szerint beírta magát az Egyesült Államok történetébe, és a később az Egyesült Államok létrejöttében kulcsfontosággú dokumentumon dolgozott, úgy érezte, hogy az alkotáshoz nagyobb mozgékonyságra van szüksége, mint amire a Windsor-széke képes volt.
Egy asztalost bízott meg a feladattal, aki az elnöki széket szétszedte, majd újra összerakta úgy, hogy a lábakat az ülés aljába fúrt lyukakba illesztette, a felső és alsó részeket pedig görgőkkel választotta szét. Ez lehetővé tette, hogy használója stabil lábakon ülve foroghasson a székén.
Ez volt a legelső forgószék, amely nélkül a modern guruló irodai szék soha nem létezhetett volna.
Az egyik első ismert feltaláló, aki konkrétan irodai munkához használható széket tervezett, a híres természettudós, az evolúciós elmélet atyja, Charles Darwin volt. A történet szerint az 1840-es évek elején Darwinnak szüksége volt egy olyan ülőalkalmatosságra, amellyel könnyebben mozoghatott laboratóriumában, ahol különféle állatokkal folytatott kísérleteket.
Így hát forradalmi gondolkodását kedvenc karosszékére is alkalmazta.
Székének tuskólábait eltávolította, ezeket görgős (kerekes) öntöttvas ágylábakkal helyettesítette. Az ilyen székkel már könnyedén tudott közlekedni a laboratóriumában anélkül, hogy fel kellett volna állnia. Ezzel pedig feltalálta a legelső guruló irodai széket. Ezt a konkrét széket megőrizték az utókor számára, és eredeti helyén, Darwin dolgozószobájában áll, műtárgyi védelmet élvezve.
Darwin találmányára egyre nagyobb szükség lett ezekben az időkben. A XIX. század közepén ugyanis a vasúti közlekedés felvirágzásával a vállalkozások hagyományos felépítése is megváltozott, a cégek terjeszkedni kezdtek, és egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek az adminisztrációra. A rendelések, könyvelés és levelezés elvégzéséhez adminisztrációs személyzetet vettek fel. Egyre több irodai munkára volt tehát szükség, az alkalmazottak hatékony munkavégzése érdekében elkezdtek jobban figyelni a munkakörnyezetre és a munkaeszközökre is.
A német-porosz Otto von Bismarck kancellár sokat tett azért, hogy a darwini irodai székek ismertté és népszerűvé váljanak.
Hivatali ideje alatt elterjesztette azok használatát a parlamentben, bár a gazdag nemesek a régi időkben, és még a XIX. században is sokáig, azt a nézetet vallották, hogy kényelmetlen széken ülve könnyebben sajátítható el a fegyelem képessége. A fájdalommal járó ülést az akaraterő jelének tekintették.
Az írógép és a telefon megjelenésével, elterjedésükkel tovább nőtt az idő, amit az irodai alkalmazottak az íróasztaluknál ülve töltöttek.
Ez pedig magával hozta az irodaszék formatervezésének modernizálódását is.
Sokkal később, az 1970-es években, amikor a modern ergonómia fogalma megjelent, a feltalálók végre egyensúlyt teremthettek a funkcionalitás és a formatervezés között. Ettől kezdve a székeket kifejezetten úgy tervezték, hogy azok a kényelmi szempontoknak, valamint a fizikai jólét elősegítésének egyaránt megfeleljenek.
A '90-es évek technológiai boomja a funkcionalitás és a kényelem hangsúlyozásának hullámát hozta magával, az esztétikát a technológiai innovációra és az emberi kényelemre cserélve. Ettől kezdve pedig folyamatosan újabb-és újabb székeket fejlesztettek ki, amelyek már számtalan egyedi formában és stílusban kerültek ki a gyártósorokról – ezeknek ma már csak a tervezők fantáziája és megrendelői igények szabnak határt.
Főbb források: Which scientist invented the rolling office chair (officeoasis.com); History of chairs: The early years (chairpickr.com); Székek a történelem soránirodai-szek.hu