A cél eléréséhez a csapat a fűrészporból készült építőanyagok előállításához is használt „hőpréselés" nevű eljárást alkalmazta. A különbség annyi, hogy jelen esetben fa helyett vákuumban szárított, porított ételmaradványokat – például kínaikel-leveleket, moszatot és sütőtököt, illetve narancs-, banán- és hagymahéjat – vettek igénybe.
A feldolgozási procedúra keretében az élelmiszerport vízzel és fűszerekkel összekeverték, majd pedig az elegyet magas hőmérsékleten formába préselték.
Miután a csapat a kapott anyagok hajlítószilárdságát letesztelte, az illatukról, ízükről és megjelenésükről is véleményt formált.
„A sütőtökből származó minta kivételével hajlítószilárdság tekintetében az összes anyag meghaladta az elvárásainkat – állította a tanulmányban résztvevő egyik tudós, Kota Macsida. "Megállapítottuk azt is, hogy a kínai kel leveleiből alkotott, a betonnál több mint háromszor erősebb anyag a gyengébb, sütőtök alapú anyag hozzáadásával hatékonyan megerősíthető" - tette hozzá.
Az új anyagok a beszámoló szerint továbbra is ehetőek voltak, és a cukor vagy só hozzáadásával a meggyengítésük nélkül is javítani lehetett a zamatukon. A végtermékek a rovaroknak, a rothadásnak és a gombáknak egyaránt ellenálltak, és az ízük, illetve a megjelenésük négy hónapnyi levegőn töltött időt követően sem változott meg.