510 ezer milliárd forintot kellene költeni a bányákra a világon

Lítiumbánya Bolíviában: értékes nyersanyagot hoznak felszínre

Elemzők kiszámolták, hogy mennyi pénzt kellene fordítani a bányászati szektorban megvalósuló beruházásokra a következő 15 évben annak érdekében, hogy megvalósulhasson a globálisan kitűzött klímacél. Az összeg hatalmas, de úgy tűnik, szükség lesz az elköltésére.

A világ vezető országai általában egyetértenek abban, hogy a 2015-ös párizsi klímaegyezmény elveivel összhangban álló globális intézkedésekre van szükség, amelyek célja a nettó nulla kibocsátás elérése és a gazdaság fenntarthatóvá tétele. Egyre több ország vezetése ismeri fel a globális együttműködés fontosságát, és fontos eredmény, hogy több fejlett gazdasággal bíró ország - például az USA, Brazília, Kanada vagy Japán - vállal kötelezettséget az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítására.

Például

a globális felmelegedés megállítása érdekében szükséges dekarbonizációhoz egyrészt minél hamarabb szükség lenne az elektromos járművekre való áttérésre, másrészt a megújuló forrásokból előállított energia előtérbe kerülésére.

Azonban ezek mindegyike jelentős mértékű ipari nyersanyagot igényel. Így nagy kérdés az, hogyan lehet biztosítani azt a világ számára, és milyen áron.

Lítiumbánya Bolíviában. Az értékes nyersanyag esszenciális az akkumlátorok gyártásához. Forrás: The Mining Report

Julian Kettle, a tekintélyes Wood Mackenzie elemzője a prognosztizált nyersanyagigény alapján úgy becsüli, hogy

a bányatársaságoknak az elkövetkező 15 évben csaknem 1,7 ezer milliárd dollárt kell befektetniük ahhoz, hogy elegendő réz, kobalt, nikkel és egyéb fémeket biztosítsanak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttéréshez.

Ez felfoghatatlanul nagy összeg, forintban kifejezve 510 ezer milliárdnak felel meg. Ez még akkor is hatalmas szám, ha egy elvi kalkuláción alapul és a jelzések szerint, 15 évre oszlana el.

A bányavállalatok viszont - úgy tűnik - óvatosak a nagyberuházások tekintetében. Ráadásul az elektromos akkumulátorokhoz szükséges nyersanyagok, mint a lítium vagy a kobalt egy része úgynevezett magas kockázatú területeken található. Ezek olyan országai vagy régiói a Földnek, ahol sokszor kiszámíthatatlan a működési környezet, az államigazgatás és az államhatalom érvényesülése kérdéses hatékonyságú, és olykor komoly, mélyen beágyazott társadalmi-gazdasági problémák jellemzik az ország működését.

Például a meglehetősen nehéz és átláthatatlan viszonyokban működő, szegénység, polgárháború sújtotta

Kongói Demokratikus Köztársaság a világ ismert kobaltkészleteinek körülbelül a felével rendelkezik.

Enélkül a nyersanyag nélkül pedig egyelőre nehéz elképzelni az elektromos autók gyártását.

Ezért az az elemzők úgy vélekednek, hogy a klímacélok elérésének módja a környezeti fenntarthatóság és a társadalmi fenntarthatóság összehangolása lenne, amely viszont csak egy szélesebb körű kormányzati és befektetői együttműködés során valósulhatna meg.