Mik akadályozzák a pénzmosás elleni küzdelmet a világon?

pénzmosás illusztráció
Vágólapra másolva!
A National Westminster Bank (NatWest), Nagy-Britannia egyik legnagyobb hitelintézete, a bankok hosszú sorában a legújabb, amelyet azzal vádolnak, hogy jócskán elmaradt a piszkos pénzek elleni küzdelemben. Tavaly a globális hitelezőket 10,4 milliárd dolláros bírsággal sújtották pénzmosással összefüggő jogsértésekért, ami több mint 80 százalékos növekedést jelent 2019-hez képest – állítja a Fenergo, a világ elsőszámú digitális ügyfél-életciklus és szabályozási megfelelőségi technológiai szolgáltatója. Januárban a Capital One amerikai bankot 390 millió dollár pénzbírsággal sújtották, mert gyanús ügyletek ezreit fedte el. A Danske Bank lassan négy éve foglya a 2018-ban kirobbant botránynak, mely szerint több mint 200 milliárd dollár potenciálisan piszkos pénzt mostak át a dán hitelező kis észt fióktelepén, miközben a vezetők elmulasztották vagy figyelmen kívül hagyták a vörös jelzésű figyelmeztetések tengerét. Részletes elemzés látott napvilágot arról az Economist-on, hogy áll a világ a pénzmosás elleni harcban.
Vágólapra másolva!

Az elkövetkező hetekben a NatWest képviselői bírósági tárgyalások tucatjain fognak részt venni alperesként, hogy választ adjanak azokra a vádakra, amelyek szerint a pénzintézet nem vizsgálta át alaposan egy arannyal kereskedő ügyfelét, aki 365 millió angol fontot (502 millió dollár) helyezett el a banknál, ebből 264 millió font készpénzes befizetés volt.

Ezek az esetek arra engednek következtetni, hogy

a bankok továbbra is a pénzmosás elleni globális háború Achilles-sarkai,

annak ellenére, hogy szabályok sokaságával igyekeznek őket a problémás jelenség megoldásában előretolt katonákként bevetni. A közelebbi vizsgálatok azonban azt sugallják, hogy a pénzmosás elleni küzdelem globális rendszerének súlyos szerkezeti hibái vannak, főleg azért, mert a kormányok kiszervezik a magánszektornak a rendfenntartás nagy részét, amelyet amúgy magunknak kellene elvégezniük. Ronald Pol, pénzügyi-bűnügyi szakértő tavaly közzétett tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy a globális pénzmosás elleni harc rendszere a világ legkevésbé hatékony szakpolitikai kísérlete, a bankok és más vállalkozások megfelelési költségei pedig több mint 100-szor magasabbak lehetnek a lefoglalt mosott pénz mennyiségénél.

Illusztráció Forrás: Shutterstock

Óriási pénzek forognak benne

A pénzmosás egészen az 1980-as évekig nem is volt bűncselekmény a világ nagy részén. Azóta azonban Afganisztántól Zambiáig, az Amerikai Egyesült Államokkal az élen jogszabályok tucatjait hozzák a probléma megoldása érdekében. Ez az erőfeszítés a 2001. szeptember 11-i terrortámadások és az amerikai Patriot Act elfogadása után fokozódott. A jogszabály elsősorban a terroristák pénzügyi nyomait vette célba.

A pénzmosás elleni küzdelem ettől kezdve a bankok egyik legfontosabb feladatává vált,

és egy hatalmas, új bürokráciát generált. Nem szokatlan, hogy az olyan cégeknél, mint a HSBC vagy a JPMorgan Chase, 3000–5000 szakember foglalkozik a pénzügyi bűnözés elleni küzdelemmel, és összesen több mint húszezer azoknak a száma, akik egyéb kockázatos tevékenységek felderítésére specializálódtak.

Az erőfeszítéseknek hála a legártalmasabb gyakorlatokat sikerül nagyrészt semlegesíteni,

például a fiktív, bankon keresztüli kábítószerből származó pénzek tisztára mosását. A bűnözői kedvet azonban ez nem lohasztotta le, továbbra sincs szükség nagy kreativitásra ezen a téren, a piszkos pénz tisztára mosása manapság sem sokkal nehezebb, mint húsz évvel korábban. Ez viszonylag könnyedén kivitelezhető egy fiktív vállalat létrehozásával, az ezen keresztül áramló zsákmány legitim bevételként való leplezésével, amit egy valódi bank később némi haszonért cserébe "törvényessé varázsol".

Mindezek a tények és eredmények egy elveszített háborúra utalnak. A globális fenyegetések értékelésének legutóbbi jelentése szerint

2018-ban 5,8 ezer milliárd dollár értékű pénzügyi bűnt követtek el. Ez a szám a globális GDP 6,7 százalékának felel meg.

Homályosak az adatok arra nézvést azonban, hogy ezekből mennyi kerül a hatóságok ellenőrzése alá. Az Egyesült Nemzetek Kábítószer és Bűnözés elleni Hivatalának immár egy évtizedes becslése szerint csupán 0,2 százaléknyi a leleplezett esetek száma. Az Europol az elkobzási arányt 2016-ban 1,1 százalékra becsülte.

Egyes szakértők úgy vélik, hogy a sikerek aránya az elmúlt években tovább eshetett, részben a „kereskedelmen alapuló pénzmosás" növekedése miatt - amely a határokon átnyúló kereskedelem papírjaival bűvészkedve trükkös pénzeket mozgat a legitim gazdaságba.

A Covid-19 járvány is növelte a pénzügyi ügyeskedők lehetőségeit.

A bűnözők fiktív társaságokat alapítottak annak érdekében, hogy kiaknázhassák a rosszul irányított kormányzati támogatási rendszereket. Például Nagy-Britanniában a hatóságok több mint 50.000 bejelentést kaptak egyes hiteltípusok kapcsán az esetleges visszaélésekről.

A pénzmosás felszámolására irányuló globális erőfeszítések, ha vannak ilyenek, az elmúlt öt évben elapadtak - mondja Robert Barrington, a sussexi egyetem korrupcióellenes gyakorlatának professzora.

Illusztráció Forrás: Shutterstock

Ezek most a legfontosabb problémák

Lényegében három nagy probléma jelenti a pénzmosás elleni küzdelem sikerességét:

  • az átláthatóság hiánya,
  • az országok közötti együttműködés hiánya, valamint
  • a szükséges erőforrások hiánya.

Némi előrelépés az átláthatóság kérdésében már történt: Nagy-Britannia 2016-ban létrehozta a cégtulajdonosok állami nyilvántartását. Tavaly év végén az amerikai törvényhozók elfogadták azt a törvényt, amely előírja, hogy az állami szinten bejegyzett cégek tulajdonosi adatait szövetségi nyilvántartásba kell venni.

A második probléma, a kormányközi együttműködési hiányosságokkal kapcsolatban kijelenthető, hogy ebben a kormányok és a bankok kevésbé partnerei egymásnak. A nagy pénzmosási rendszerek kifinomultak és transznacionálisak, míg a pénzmosás elleni erőfeszítések továbbra is lokalizáltak.

A kormányok közötti információmegosztás javul a „pénzügyi hírszerző egységek", a gyanús tranzakciókról adatokat gyűjtő nemzeti központok együttműködésének köszönhetően.

De a „kölcsönös jogi segítségnyújtás" rendszere, amelyet a bűncselekményeket vizsgáló országok arra használnak, hogy információkat kérjenek egymástól, nem igazán működőképes.

Az információ megosztásának ijesztő akadálya az adatvédelmi törvények, amelyek sok országban megakadályozzák a bankokat abban, hogy információkat továbbítsanak a hatóságoknak, különösen más országok hatóságainak. Néhány nagybank lobbizott azért, hogy kivételt tegyenek a pénzmosás bűncselekményének vonatkozásában, de a kormányok nem tekintik ezt jogszabályi prioritásnak.

A harmadik nehézség, az erőforrások hiánya abból adódik, hogy a fehérgalléros bűnözés kevésbé látható, mint az erőszakos bűnözés.

Például a briteknél a csalások teszik ki a bejelentett bűncselekmények több mint egyharmadát, ugyanakkor kevesebb, mint 1 százalék az erre fordítható rendelkezésre álló erőforrások aránya.

A pénzintézetek költhetnek bármennyit a pénzmosás megfékezésére, ez viszonylag keveset ér, ha a kormányok nem hajlandók áldozni a rendfenntartásra és a bűnvádi eljárásra.

Számos bűnüldöző szerv forráshiánnyal küszködik az úgynevezett „gyanús tevékenységről szóló jelentések" áradatának megfelelő elemzéséhez, amikor potenciálisan furcsa ügyleteket észlel. A bankok túl sok rossz minőségű vagy felesleges jelentést nyújtanak be, mert a rendszer arra ösztönzi őket, hogy fedezzék a hátukat, ésszerű kockázati kritériumok helyett.

Illusztráció Forrás: Pixabay

Fontos lenne a hatékonyság

"A bankok hibáztatása azért, mert nem megfelelően hajtják végre a pénzmosás elleni törvényeket kényelmes fikció" – összegezte Ronald Pol, pénzügyi-bűnügyi szakértő tanulmányában. Ez tisztességtelen jóváhagyást ad a korrupciót lehetővé tevő nem banki szereplőknek is.

Amíg a pénzmosás felszámolása terén lényegében eredményt felmutatni képtelen bankok bírságai könyörtelenül nőttek, a fiktív cégeket alapító ügyvédek, könyvelők ha lebuknak is, sokszor jóval kisebb szankcióval ússzák meg.

Nagy-Britannia Vám- és Adóhivatala például több mint 30.000 könyvelőt, ingatlanügynököt és más vállalkozást felügyel pénzmosás megelőzése céljából; a 2019-20-as pénzügyi évben mindössze 31 bírságot szabott ki, átlagosan 290.000 fontot.

Egy másik banki jelentés a nemzetközi normák gyors és globális végrehajtásának kritikus szükségességére figyelmeztetett.

A pénzmosás elleni küzdelem fontosságát hangsúlyozók szerint abban a fejlett gazdaságok kormányainak - különösen az USA-énak - kiemelt szerep juthat. Továbbá sokat segítene a globális probléma megoldásában, ha Kína is akítvan kivenné ebből a részét, és a pénzintézetek is hatékonyabbaknak bizonyulnának, mindezek azonban még váratnak magukra.