Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A természeti erőforrások, nyersanyagok vonatkozásában stratégiai elemzéseket, adatszolgáltatást és üzleti értékeléseket végző Wood Mackenzie új jelentésében az aranyiparba tett beruházások fontosságára hívja fel a figyelmet - írja a Mining.com szakportál.
A járvány ugyanis az aranykitermelésben is új helyzetet teremtett és új forgatókönyvek kidolgozását tette szükségessé a nemesfémben érdekelt kitermelő cégek és végfelhasználók számára is. A vállalatok egy része most akvizíciókkal, egymástól történő készletfelvásárlásokkal próbál túlélni és biztosítani az ellátás folytonosságát. Ezek a megoldások azonban - állítja a tekintélyes elemzőcég - nem tudják helyettesíteni a szektorba érkező befektetéseket, melyek révén biztosítható a kitermelés és a rendelkezésre állás növelése.
A Wood Mackenzie számításai szerint az iparágnak mintegy 8 millió uncia (nagyjából 262 tonna) értékben kell projekteket indítania, illetve megvalósítania 2025-ig ahhoz, hogy a 2019-es - a járvány előtti - kitermelési szint fenntarható lehessen.
Ez a szakértők modellezése és tőkeintenzitási számításai alapján,
nagyjából 44 aranykitermelési projektet takar, amihez a következő öt évben 37 milliárd dollár értékű, zöldmezős beruházás kell hogy kapcsolódjon.
Ez több mint 11 ezer milliárd forintnak felel meg.
"Ha valamennyi, ígéretesnek gondolt projekt elstartol 2025-ig, akkor ezzel majdnem teljesíthető is a 2019-es termelési szint megőrzése" - állítja Rory Townsend, a Wood Mackenzie vezető aranyipari elemzője. Ezt pedig azért fontos hangsúlyozni, mert most több tervezett projekt csúszásban van, vagy csúszásba került, ami miatt más tőkebefektetéseket, illetve azok fontosságát is újra kell gondolni, tette hozzá az elemző.
A cégnél úgy látják, különösen a jelentősebb, illetve a nagy lelőhelyek felett diszponáló piaci szereplőknek lehet érdemes megfontolni az együttműködést egymással, a kisebb projekteknél viszont több ígéreres lehetőséget látnak. Megjegyezték, ezek kockázata kisebb, gyorsabban elindíthatók, különösen a külszíni kitermelések.
A jelentés arról is ír, hogy nem pusztán a kitermelésnek, hanem a feltárásoknak is folytatódniuk kell.
Különösen azért, mert a bektetések és a kutatások az olyan jelentős aranytermelő országokban, mint például Dél-Afrika, a kifáradás jeleit mutatják.
A bányákban folyó munkálatokat pedig áramkimaradások, sztrájkok, és nem egyszer a szabályozási környezet bionytalanságai is nehezítik. Ráadásul könnyen lehet, hogy az orrszágok fontosságában is átrendeződés zajlik le, Townsend szerint Ghána már rálépett arra az ösvényre, ami ahhoz vezet, hogy átvegye Dél-Afrika helyét a gazdaságilag legfontosabb aranykitermelő országok sorában.
A Wood Mackenzie-nél nagyjából 260 olyan aranyprojektet tartanak nyilván, amely a befektetők és a bányavállalatok számára érdekes lehet most.
