Miért lett olyan különleges és értékes a kubai szivar ?

HAVANA, CUBA - FEBRUARY 26: A woman smokes a Montecristo cigar during a cigar smoker's competition for the longest ash, during the 17th Habanos tobacco festival, on February 26, 2015 in Havana, Cuba. The festival is held every year and will culminate in a gala dinner with an auction of humidors on Friday. After the latest developments in the relationships between Cuba and the Uniteed States, Americans are now allowed to import Cuban cigars up to $100 USD. The second round of talks about re-establishing diplomatic relations between both governments will take place on February 27 in Washington. (Photo by Sven Creutzmann/Mambo Photo/Getty Images)

Az elmúlt időszak egyik nagy híre volt a szivarpiacon, hogy az Imperial Brands nevű dohányipari óriás eladja a prémium szivar üzletágát. Ezzel olyan nagy márkák cserélnek gazdát, mint a legendás kubai Cohiba, a Montecristo vagy a Romeo y Julieta. Ennek kapcsán utánajártunk a kubai szivar történetének.

A szivarvilág történetének egyik legnagyobb üzletét jelentették be nemrégiben, amikor kiderült, a brit Imperial Brands (korábban Imperial Tobacco) nevű dohányipari óriás 1,225 milliárd euróért (1,3 milliárd dollár) eladja a prémium szivar üzletágát.

Ez magában foglalja a kubai termelést uraló Habanos szivargyártó 50 százalékának eladását (a másik 50 százalék kubai állami tulajdonban van), és olyan legendás márkák értékesítését is, mint a Cohiba, a Montecristo vagy a Romeo y Julieta.

Emellett a világ egyik legnagyobb szivar-kiskereskedelmi lánca, a JR Cigars is benne van a csomagban.

Az Imperial egyébként a 2019. szeptember 30-án véget ért pénzügyi évben összesen 80 millió eurónyi profitot keresett a szivar üzletágával. Az eladás két részben valósul meg. Az USA-ban működő divíziót 185 millió euróért veszi a Gemstone Investment Holding, míg az USA-n kívüli globális üzletág 1,040 milliárd euróért kerül egy Honkongban bejegyzett céghez (Allied Cigar Corporation).

Szivar a világban

A globális szivarpiac idén 3,1 milliárd dollárral bővülhet – derül ki a márciusban közzétett, legfrissebb iparági jelentésből. Az általános növekedési trendet azonban jól mutatja, hogy a jelentés azzal számolt, 2025-ig a piac mérete elérheti a 18,6 milliárd dollárt is.

Tartós növekedés előtt áll a világon a szivargyártás Forrás: AFP/NurPhoto/Joaquin Hernandez/Xinhua/Photoshot

A fejlett világban az USA hajthatja a növekedést, míg Európában elsősorban a német piac számít jelentősnek.

A következő 5-6 évben Németország egyedül 118,7 millió dollárral bővítheti a régiós piacot, míg a kontinens többi országa összesen 90,4 millió dollárt adhat hozzá a növekedéshez.

Ázsiát tekintve Japánban 1,2 milliárd dolláros lehet a szivarpiac 2025-ig, de a következő időszakban Kínától is jelentős (4,2 százalékos) növekedést várnak – aminek eredményeként a kínai szivarpiac 874,2 millió dolláros bővülést tehet hozzá a globális egészhez.

A kubai szivar legendája

Amikor Kolumbusz Kristóf 1492-ben partra szállt Kubában, a helyiek már hosszú évszázadok óta szívtak dohányt. A történeti kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a dohánykultúra Dél-Amerikából érkezett meg a szigetre, és eleinte orvosi célokra, illetve vallási szertartásokhoz használták a növényt. A helyiek a dohányültetvényeket „cohibának" nevezték – innen kapta nevét a híres szivarmárka is.

Kolumbuszt lenyűgözték a Kubában látott szivarok, melyekből vitt magával haza, Spanyolországba is. Ez pedig hatalmas üzletet jelentett a spanyoloknak, mivel a szivar egyre népszerűbb lett Európában, ami óriási profitot hozott.

Érdekesség, hogy az első szivargyár mégsem Kubában, hanem Spanyolországban nyílt meg, 1676-ban.

Idővel aztán a spanyolok is rájöttek, hogy a kész szivarok sokkal jobban viselik a tengeri szállítást, mint a dohánylevelek. Ennek eredményeként a 19. században megnyíltak az első dohánygyárak Kubában, és kezdetét vette Kuba önálló szivartörténete. Ehhez az is kellett, hogy 1810-ben a kubai szivarmárkák saját védjegyet kapjanak, illetve hogy VII. Ferdinánd spanyol király 1817-ben engedélyezze a szabad kereskedelmet Kuba számára.

A kubai klíma kiváló körülményeket biztosít a dohánytermesztéshez Forrás: AFP/Luis Acosta

Ezt követően a kubai szivarokat a világ minden tájára exportálták, az iparág pedig óriási lendületet kapott. 1859-re több mint 10 ezer dohányültetvény volt már Kubában, és csak a fővárosban 1300 termelőegység üzemelt.

Különös történeti tény, hogy bár a korszakban számos mezőgazdasági területen dolgoztattak rabszolgákat, a dohánytermesztés ez alól kivételt képezett.

A dohányleveleket ugyanis túl sérülékenynek gondolták, és az általános elképzelés az volt, hogy csak a szabad emberek képesek a szükséges érzékenységgel kezelni a leveleket. Ennek eredményeként számos szabad vendégmunkás dolgozott kubai ültetvényeken, például a Kanári-szigetekről.

Az 1900-as évek eleje aztán komoly gondokat hozott a szivarszektornak. Egyrészt megnövekedett a cigaretták iránti kereslet, ami visszafogta a szivar népszerűségét. Ehhez jöttek a cigarettaipar új reklámjai, amelyek sokkal divatosabb dohányzási formaként prezentálták a cigarettázást. Végül az 1920-as évek közepére már az Egyesült Államokban is a cigarettaipar volt a dohányfelhasználás vezető területe.

A másik negatív tényező a géppel sodort szivarok megjelenése volt.

Noha a legtöbb kubai szivart még mindig kézzel sodorják, más gyártók elkezdtek nagyüzemben, géppel termelni. Ezzel jelentősen csökkent a szivarozáshoz kötődő exkluzivitás-érzés, ami szintén más dohánytermékek felé terelte a fogyasztókat.

A kubai szivaripar számára hatalmas változást jelentett Fidel Castro hatalomátvétele. 1960-ra Castro teljesen átvette a szektor irányítását, és minden gyárat, illetve márkát államosított. Ekkor lett a Cohiba az ország elsőszámú vállalata – a márka pedig máig az ország legismertebb terméke. Az 1962-es embargó az USA és Kuba között viszont komoly lendületet adott a szigeten kívüli termelőknek. Ekkorra tehető az olyan országok szivartermelésének felemelkedése, mint a Dominikai Köztársaság, Puerto Rico vagy Kolumbia.

Fidel Castro hatalomra kerülése alapjaiban alakította át a kubai szivaripart Forrás: AFP/Roberto Salas

Az 1990-es évek eleje aztán újabb aranykort hozott el a kubai szivarok területén, majd a Szovjetunió összeomlása után a szektornak egy sor nehézséggel kellett szembenézzen. Egyfelől hiány volt számos mezőgazdasági termékből, éveken át kedvezőtlen időjárás sújtotta a szigetországot, valamint a termelés felpörgetését célzó projektek sorra megbuktak.

Ebben az időszakban a kubai szivarok minősége jelentősen leromlott. A mélypontot 2002 jelentette, onnantól a kubai szivargyártás elindult megint felfelé.

A szivarrajongók újra visszatértek a nagy kubai márkákhoz és azóta is nagy becsben tartják azokat.

Mitől olyan különleges a kubai szivar?

A történelemből látszik, hogy a kubai szivar nem volt mindig a prémium minőség szinonimája. A minőségromlás azonban a dohánytermesztés feltételeinek, illetve a szivargyártás technikájának változásaival állt be. Ez a kettő ugyanis a kulcsa a kubai szivarnak.

Egyfelől Kuba klímája kiváló körülményeket biztosít a dohánytermesztéshez, ami a minőség alapját jelenti.

Az igazi különlegességet viszont nem ez, hanem a készítés módja adja. Itt lépnek be a képbe a speciális szaktudással és standardok alapján dolgozó kubai szivarkészítők (torcedor), akik a prémium minőség másik forrását biztosítják.

Ezzel együtt a „kubai szivar" megnevezésnek egyetlen alapvető követelménye van: a szivarhoz felhasznált dohánynak teljes egészében Kubából kell származnia.

A kubai szivar igazi különlegességét a készítési eljárás adja Forrás: AFP/Adalberto Roque

Az áprilisban bejelentett üzlet egyik legnagyobb tételét, a Habanos 50 százalékát, 2000-ben vette meg a francia-spanyol Altadis dohányipari óriás. Később, 2008-ban aztán az Altadist felvásárolta az Imperial Tobacco, megszerezve ezzel a kubai részesedést is. A Habanos tavaly 531 millió dolláros bevételt ért el, ami 2 százalékos, éves növekedésnek felelt meg.