Szelleműzéstől az elköteleződés gyűrűjéig: így lett szimbólum a gyémántból

This handout image received from Gem Diamonds via the Celicourt PR agency on January 15, 2018 shows a 910 carat diamond discovered at the Letseng mine in Lesotho. A diamond thought to be the fifth largest of gem quality ever found has been discovered in Lesotho, miner Gem Diamonds said on January 15, 2018 and could be worth as much as $40 million.The company unearthed the D-colour stone at the Letseng mine in the landlocked southern African country and described the 910-carat find as of "exceptional quality". / AFP PHOTO / GEM DIAMONDS / HO / RESTRICTED TO EDITORIAL USE - MANDATORY CREDIT "AFP PHOTO /GEM DIAMONDS" - NO MARKETING NO ADVERTISING CAMPAIGNS - DISTRIBUTED AS A SERVICE TO CLIENTS

A gyémánt nemcsak természetes esztétikai műremek, de évszázadok óta a gazdagság, szerelem és az örök időkig tartó elköteleződés egyik jelképe. Hosszú út vezetett azonban addig, hogy az indiai temetkezési kő az eljegyzési gyűrűk hagyományos tartozékává váljon. A drágakő nagy, napjainkban is zajló kalandja egyszerre kultúr- és ipartörténeti jelentőségű, üzletről és jelképekről egyaránt szól.

A legkeményebb drágakő a földkéreg alól indult hódító útjára.

Mára az eljegyzési gyűrűk 80 százalékában ott rejtőzik, azaz ötből négy ilyen ékszeren van egy kis darabka a gyémánt típusú drágakövek valamelyikből.

A gyémánt és az ember közös története még 3000 éves sincs, maga az ásvány azonban jóval idősebb, a darabok átlagosan 800-1000 millió évesek, közli a vg.hu a Manager Magazin összeállítása alapján.

Illusztráció Forrás: BELGA/AFP/Dirk Waem

Elképesztő nyomás és brutális hőmérséklet

Az ásvány természetes képződéséhez különleges körülmények kellenek: 4500 és 6000 megapascal közötti nyomáson és 1000-1300 Celsius-fokos hőmérsékleten alakul ki magas széntartalmú anyagokból. Ilyen körülmények kevés helyen vannak. Elsősorban a földkéreg kontinentális lemezei alatti litoszferikus köpenyrészben elég magas a hőmérséklet és a nyomás ahhoz, hogy a tisztán szénből álló vegyület összeálljon.

A másik valószínű kialakulási lehetősége a meteoritbecsapódások helyén van: az űrből érkező kőzet olyan erővel csapódik a földkéregbe, hogy a magas széntartalmú vegyületek a szükséges nyomásnak és hőmérsékletnek vannak kitéve.

Ekkor azonban jellemzően csak nagyon kis méretű, nanogyémántok jönnek létre. Egyes Dél-Amerikában felfedezett meteoritdarabokon máshol keletkezett, földön kívüli nanogyémántokat is találtak.

Egy 2018-ban Lesothóban talált, 40 millió dollár értékűre becsült, 910 karátos nyersgyémánt Forrás: AFP/Ho

Sírdíszítés és szelleműzés

Az első bizonyítékok a gyémánt bányászatára és használatára a Krisztus előtti 8-9. századból, Indiából származnak. A helyieknek kis mennyiségben rituális célokra kellett az ásvány, főleg sírokat díszítettek vele. A drágakő használata az indiai folyók mentén terjedt el, hamar eljutott Kínába, majd a Selyemút mentén Európába.

Az első feljegyzés, amely a kontinensen említi a gyémántot, Krisztus után 100-ból származik, Plinius római író és polihisztor emlékszik meg a gyémántról, mint luxuscikkről.

A drágakövet sokáig az elpusztíthatatlansága és a csillogása miatt kedvelték, Európában azonban új szerepeket kapott.

A római kor végén a gazdagság elfogadott szimbóluma volt, emellett fémek megmunkálásához is alkalmazták.

A feljegyzések szerint a középkorban gyógyítani is próbáltak vele: a hiedelem szerint a gyémánt lenyelve segít kiűzni a rossz szellemeket, gyógyítani a betegségeket és a sebeket.

A 17. századig a gyémánt felhasználása erősen korlátozott volt: csak Indiát ismerték mint lelőhelyet, az ott bányászott viszonylag kis mennyiség pedig legfeljebb a leggazdagabbakhoz juthatott el. Mikor a század elején kimerülni látszottak az indiai bányák, vállalkozó kedvű kalandorok szerte a világon új lelőhelyeket kerestek. Ugyan az 1720-as években Brazíliában találtak egy kisebb lelőhelyet, de az nem volt elegendő a piac teljes igényének kielégítéséhez.

A Magyar Etimológiai Nagyszótár szerint a német eredetű szó, a középfelnémetben diemant, a bajor-osztrákban demant a megfelelője. Ezek, valamint az irodalmi német Diamant a francia diamant ('gyémánt') átvételei. Ez a latin adamas, adamantis ('kemény fém, mágneskő, gyémánt') származéka a népi latin (a)diamas, (a)diamantis alakváltozaton keresztül. A végső forrás a görög adamasz, adamantosz ('igen kemény fém, gyémánt'), vagyis 'legyőzhetetlen' jelentéstartalommal.

Így lett üzlet a gyémánt

A modern gyémántbányászat története 1866-ban kezdődött, amikor a 15 éves Erasmus Jacobs a dél-afrikai Narancs (Oranje) folyó menti telkükön talált egy fényes, csillogó követ. Jacobsot ugyan csak a játék érdekelte, de egy alig idősebb barátja rájött, hogy a kő gyémánt. Nem is akármilyen: az első, Afrikában talált darab 21 karátos volt, ami az indiai lelőhelyeknek is becsületére vált volna. A felfedezésnek hamar híre ment, szervezett csapatok indultak el kutatni drágakövek után a területre, majd miután 1871-ben egy kolosszális, 83 karátos követ hoztak fel a mélyből, elindult az ipari léptékű kitermelés.

A Hearts On Fire nevű gyémántberakású eljegyzési gyűrű Forrás: Getty Images/Donald Bowers

A gyémánt a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem ritka ásvány, sőt, viszonylag nagy mennyiségben áll rendelkezésre.

Az első nagy afrikai bánya, a Kimberley olyan bőséggel ontotta magából a drágaköveket, hogy azok a piacon hamar értéküket veszítették.

A társadalmi elit a század végére már nem tartotta ritkaságnak, drágább kövekkel kezdte el helyettesíteni. A helyzetet egy brit üzletember új elgondolása mentette meg.

1888-ban Cecil John Rhodes társaival együtt megalapította a De Beers Consolidated Mines gyémántipari vállalatot. A cég jelentősége nem csak abban állt, hogy stabilizálni tudta a kitermelést és emberséges feltételeket teremtett a félig rabszolgaként dolgoztatott munkásoknak.

Remember that you are an Englishman, and have consequently won first prize in the lottery of life. pic.twitter.com/S3Ed0E0wP4

— Cecil Rhodes (@cecilrhodes1902) September 26, 2017

Cecil John Rhodes nagy húzása az volt, hogy rájött: a piaci ár szinten tartása érdekében korlátozni kell a drágakőként forgalomba kerülő gyémántok mennyiségét.

Ez a gondolat a mai napig áthatja a gyémántipart, a De Beerset pedig a világ első számú gyémántpiaci szereplőjévé tette a kitermelési oldalon.

Rhodes meglátta a lehetőséget a mesterségesen szűken tartott piacban: rohamléptékben vásárolta fel az olcsó afrikai bányákat, mivel az eredeti tulajdonosok, látva az alacsony árat, könnyedén megváltak tőlük.

A 20. század elejére a világ teljes gyémánttermelésének és -kereskedelmének 80-85 százaléka a De Beersen futott át.

Az 1920-as években egy másik német befektetőt, Ernest Oppenheimert választották a De Beers igazgatósági elnökének, a mai napig aktív De Beers neve pedig innentől közel száz éven át egyet jelentett az Oppenheimer családdal.

A Fokvárosi Egyetem hallgatói nézik, amint eltávolítják Cecil John Rhodes angol születésű dél-afrikai bányamágnás, politikus, a gyarmatosítás megrögzött hívének a szobrát az egyetem udvaráról, amely a diákok szerint a fehéruralom jelképe volt Forrás: AFP/Rodger Bosch

A gyémánt után a gyémántgyűrű is hatalmas üzletté vált

A De Beers névhez még egy nagy újítás kötődik, amely meghatározta a gyémántról alkotott gondolkodást. A második világháború után a vállalat előállt egy új szlogennel: „a gyémánt örök". Ehhez pedig hozzákapcsolták a házasság intézményének romantikus, örökké tartó imázsát, és hangsúlyozták: az eljegyzési gyűrű csakis gyémántból lehet.

Az ötlet zsenialitását pedig már akkor igazolta a közeli jövő.

Sőt, egyes elemzések nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy a gyémánttal díszített gyűrűk eredetileg semmi másról nem szóltak mint az üzletről, a romantikus jelentésréteg csak később rakódott azokra. Valószínű, hogy utólag már nem lehet kideríteni, mi és hogyan történt pontosan, de a legendába hajló történet szerint az N.W. Ayer nevű reklámügynökség jól sikerült, a De Beersszel egyetértésben folytatott kampányának köszönhető a gyémántgyűrűk elterjedése.

Illusztráció Forrás: AFP/Image Source/Simon Battensby

Az USA legrégebbi alapítású reklámügynöksége ugyanis a De Beers tevékenységét próbálta támogatni hirdetéseivel. Azt a jelenből már nem lehet megmondani, mennyiben kellett a kampány a gyémántgyűrűk népszerűségéhez - valószínű, az Ayer jó érzékkel vette észre a piaci tendenciák között, mit érdemes üzenetükben meglovaglni -, de az biztos, hogy manapság a gyémántgyűrűk az eljegyzések világának megkerülhetetlen részét képezik.

A gyémánttal ékesített gyűrű tehát, mint az elköteleződés romantikus tartalmú szimbóluma, meglehetősen friss jelenségnek számít.

Az Egyesült Államokban a háború után rohamosan emelkedett az életszínvonal, a javuló piaci környezetben a reklámkampány rendkívül sikeres volt. Miután Nyugat-Európa is talpra állt a világégés után, a trend átterjedt az öreg kontinensre is, azóta is töretlen a drágakő népszerűsége, annak ellenére, hogy az esküvőipar már némileg másról szól.

Megérte a "gyémánt örök" kampány

1939 és 1979 között a De Beers gyémánteladásait 23 millió dollárról 2,1 milliárd dollárra növelte az Egyesült Államokban. Ebben a négy évtizedben reklámköltésük évi 200 ezer dollárról 10 millió dollárra nőtt.

Az biztos, hogy a "gyémánt örök" kampányt megérte lefolytatni a De Beersnek és a reklámcégnek is, mert az világszerte is éreztette hatását. Például 1967-ben, a kampány indulásakor, a japán nők kevesebb mint 5 százaléka kapott gyémántgyűrűt eljegyzéskor. 1981-ben már 60 százalékuk, így a szigetország a második legnagyobb piaca lett az eljegyzési gyűrűknek az USA után.

A De Beers tavaly ősszel kiadott jelentése szerint az amerikai nők körében öt év alatt megkétszereződött, 7 százalékról 14 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik maguk vásárolják meg eljegyzési gyűrűjüket. A nők pedig átlagosan 33 százalékkal többet, 4400 dollárt fordítanak erre a célra, mint a férfiak.

A várakozások szerint a gyémántgyűrűk iránti kereslet nem is fog csökkeni globálisan. Míg az USA-ban a kereslet változatlanságára számítanak az elemzők, addig Indiában és Kínában a piaci igény dinamikus növekedése figyelhető meg e házassági ékszerek vonatkozásában.

Nagyobb az esélye a válásnak drágább jegygyűrűnél?

Figyelemreméltó kutatást folytattak le néhány éve szingapúri egyetemi professzorok, akik arra voltak kíváncsiak, van-e összefüggés a házasságra fordított kiadások nagysága és azok időtartama között. Az USA-ból vett adatsorokat vizsgálva megállapították, hogy azoknál a férfiaknál, akik 2000 és 4000 dollárnak (kb .60 ezer - 120 ezer forint) megfelelő összeg között költenek eljegyzési gyűrűre, 1,3-szor nagyobb a válás gyakorisága, mint akik csak 500 és 2000 dollár között. A másik oldalon pedig azok a nők álltak, akik saját maguk szerzik be eljegyzési gyűrűjüket: esetükben az 500 dollárnál kisebb ráfordítás esetén volt kimutathatóan nagyobb a válások aránya.

Inkább ipar, mint ékszer

A kibányászott gyémántnak alig 20 százaléka drágakő-minőségű, ennek is mindössze tizedéből lesz luxuscikk.

A termelés 80 százalékát az iparban alkalmazzák: keménysége miatt fémek vágására, földfúrásra vagy csiszolásra használják.

Az említett Oppenheimerek az évszázados regnálás alatt folyamatosan adták el üzletrészüket, a család végül 2011-ben szállt ki az iparból, amikor maradék 40 százalékukat eladták az Anglo American Plc-nek. Ezzel az Anglo American már 85 százalékos tulajdonosa lett a De Beersnek, amely a becslések szerint a mai napig a gyémántipar 60 százalékán tarthatja rajta a kezét.

S bár a vállalat sikeréhez hozzájáruló szlogen kiötlője 1999-ben meghalt, a kampányt lefolytató reklámcég pedig 2002-ben befejezte működését, a gyémánt és a gyémántgyűrű népszerűsége igazolta a drágakő összekapcsolását az örökkévalóság ígéretével.