"Méréseink azt mutatják, hogy a fogyasztók 88 százaléka gondolja úgy, hogy a visszaküldött áru visszakerül a polcra, és a következő fogyasztónak eladják újra" - mondta Ann Starodaj, az Optoro fenntarthatósági vezetője. "A valóságban azonban a visszaküldött cikkek nagy részét nem lehet újból eladni."
A cég szerint a visszaküldött és hulladéklerakókba kerülő áruk 15 millió tonna szén-dioxidot juttatnak a légkörbe.
„Minél könnyebben küldhet vissza egy vásárló valamit, annál inkább úgy gondolja, hogy a visszaküldésnek nincs költsége" - mondja Miguel Jaller, a Davis-i Kaliforniai Egyetem Fenntartható Fuvarozási Központjának társigazgatója. "A csomagolóanyagok és az erőforrások szempontjából azonban elmondhatatlan károk keletkeznek csak azért, hogy a feleslegessé vált dolgokat egy másik otthonba vagy a hulladékgyűjtőbe, netán egy másik országba eljuttassuk."
A vállalatok több okból nem viszik vissza a piacra a viszaküldött árukat. Egyes esetekben a visszaküldött áruk megsérültek, vagy már nem adhatók el a szezonban, például egy télikabát júliusban. A termék értéke is gyakran olyan alacsony, hogy egyszerűen olcsóbb eldobni, mint az újraeladás logisztikáját kezelni. Az eladók néha olyan szerződéseket kötnek a beszállítókkal, amelyek megtiltják számukra, hogy egy terméket többször is eladhassanak.
Jaller megállapította, hogy a fogyasztók több mint kétszer akkora valószínűséggel küldik vissza az interneten vásárolt cikkeket, mint egy bolt esetén.
Ráadásul az üzletekbe visszavitt áruk általában kevésbé terhelik a környezetet, mint az e-kereskedelem révén beszerzett dolgok. „Az internetes kereskedőknél nincs üzlet, ahová vissza lehetne vinni az árut. A vásárló beviszi az UPS-hez, majd a termék raktárba kerül. Az ilyen visszaküldés több különféle szállítást igényel, míg egy hagyományos kiskereskedőnél ez a termék valószínűleg az üzletben marad "- mondja.
Jaller becslése szerint az e-kiskereskedők környezeti kárainak 20-25 százaléka visszaküldésből származik.
Van azonban néhány lépés, amellyel a kormányok, a kiskereskedők és a fogyasztók tehetnek a hulladék csökkentéséért.
A városok és az államok autópályadíjakat vagy csúcsforgalmi felárakat vethetnek ki a szállító tehergépjárművekre, a helyi rendészeti hatóságok pedig korlátozhatják, hogy hol és milyen időintervallumban szállíthatnak a teherautók. Az idei év elején a francia kormány betiltotta a fel nem használt fogyasztási cikkek megsemmisítését.
A kiskereskedők minimalizálhatják a csomagolást, pontosabb termékleírásokat kínálhatnak, és többek között energiahatékony raktárakat is használhatnak.
Egyes vállalatok, mint például az Ikea, virtuális valóságot használnak annak érdekében, hogy az ügyfelek otthonában elképzeljék termékeiket; sok ruházati márka a TrueFit technológiát használja annak érdekében, hogy a fogyasztók pontosabban választhassák meg méretüket.
Több eladó is felszámíthatna díjat a visszaküldésért, de a szakértők szerint ez rövid időn belül nem valószínű, mivel a vállalatok versenyeznek az egyre nagyobb piaci részesedés megszerzéséért. "Kutatásunk szerint a fogyasztók 97 százaléka állítja, hogy a pozitív visszaküldési élmény arra ösztönzi őket, hogy ismét vásároljanak az adott e-kereskedőnél" - közölte Starodaj.
Jaller szerint ez azt jelenti, hogy a hulladék csökkentésével kapcsolatban a felelősség nagy része a fogyasztót terheli. Javasolja, hogy alapjaiban gondoljuk át, hogy mit vásárolunk, és ha nem vagyunk biztosak benne, hogy szükségünk van rá, akkor inkább ne vegyük meg.
Forrás: Theguardian.com