Az IMF vezetője jobban adóztatná a gazdagokat

World bank Interim President and CEO Kristalina Georgieva speaks during the One Planet Summit at the UN headquaters in Nairobi, Kenya, on March 14, 2019. (Photo by Yasuyoshi CHIBA / AFP)

Krisztalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója szerint a gazdagok magasabb adója segíthetne a jövedelmi egyenlőtlenségek leküzdésében, mely számos társadalmi csoport viszonylatában fennáll, és így végső soron a szegénység mérséklődéséhez járulna hozzá.

Az IMF vezetője - írja a Guardian - ennek kapcsán azt is kifejtette egy szakmai blogbejegyzésében, hogy a magasabb jövedelemadók bevezetése, részét kellene hogy képezze az egyenlőtlenségek mérséklését célzó irányelvek újragondolásának. Georgieva szerint az egyenlőtlenségek nem pusztán a tényleges jövedelmekben, hanem számos más viszonylatban megnyilvánulnak. Így például generációk, nők és férfiak között is. Ezek szerinte mind jelen vannak napjaink társadalmaiban, és növekvő tendenciát mutatnak.

A szervezet vezetője azt is írta, az egyenlőtlenségek elleni küzdelmet újra kell gondolni, és új alapokra helyezni, annak ellenére, hogy lehetséges reformok bevezetésének nyilvánvalóan lesznek politikai nehézségei.

Szerinte a progresszív adózás megteremtése a kulcs a hatékony fiskális politikáknak. Az IMF vezetője szerint, a jövedelmek elosztásával kapcsolatos kutatásaik igazolták azt, hogy a marginális adózás (a legmagasagbb sávban alkalmazott adókulcs) nincs lényegi hatással a gazdaság növekedésére, azaz nem kell tartani attól, hogy bevezetése fékezné a bővülést.

Kristalina Georgieva, az IMF vezetője felszólalása egy tavalyi konferencián (még világbanki elnökként) Forrás: AFP/Yasuyoshi Chiba

A jövedelmek egyenlőtlenségére vonatkozóan beszédes adat, hogy a világ 26 leggazdagabb magánszemélye - köztük az Amazon-alapító Jeff Bezos, a Facebook-vezér Mark Zuckerberg és mások - akkora összesített vagyonnal rendelkeznek, mint a világ 3,8 milliárd embere, akik a bolygó népességének szegényebb hányadát jelentik. Annak pedig, hogy a gazdagabbak adóztatásának lenne kézzelfogható hatása, egy friss Oxfam-jelentés mutatja.

Egy modellezés szerint egy globális 1 százalékos vagyonadó kivetése évente 418 milliárd dollár többletet keletkeztetne.

Ez a pénz (nagyjából 125 ezer milliárd forint) elég lenne arra, hogy minden, iskolába nem járó gyerek oktatásban részesüljön, és olyan egészségügyi megelőző intézkedéseket lehetne bevezetni, amivel nagyjából 3 millió haláleset lenne megelőzhető.

Az IMF vezetőjének álláspontja irányváltást jelenthet a szervezet működését eddig meghatározó paradigmákban.

Az 1990-es években ugyanis az IMF gyakorlatát alapvetően meghatározta az úgynevezett Washingtoni konszenzus. Ebben a szabadpiaci elvek elsőbbségét fogalmazták meg, melynek részeként a nagyobb arányú adócsökkentés hatékonyabb innovációhoz és végső soron, nagyobb növekedéshez vezethet. Az IMF ebben a felállásban a végső nemzetközi kapaszkodó funkcióját látta el, amely szerint a pénzügyi nehézségekkel küzdő országokat segítette kiegyensúlyozni megborulás esetén, és a gazdaság rendbe tételéhez szükséges ajánlásokat fogalmazott meg számukra.

Csakhogy az IMF időközben gyengébb gazdasági növekedési adatokkal szembesült, és azzal, hogy a vagyon jelentős része a világ népességének 0,1 százalékánál koncentrálódik, ahelyett, hogy az azt munkájukkal megteremtőkhöz kerülne.

A Washingtoni konszenzus felülvizsgálatánál, éveken át tartó kutatások és szakmai viták árán jutottak el oda, hogy az országok vagy az alacsonyabb mértékű egyenlőtlenségek, vagy a gyorsabb növekedés irányába mozdulnak el, de a kettő együtt nem működhet.

Illusztráció Forrás: Biosphoto/Jean-François Mutzig / Biosphoto/Jean-François Mutzig

Krisztalina Georgieva amellett foglal állást, hogy különösen a fejletlenebb országoknak kell növelniük szociális és jóléti kiadásaikat, beruházva az oktatásba, egészségügybe és hasonló területekbe. Szerinte a feltörekvő piacgazdaságoknak minden évben növelniük kell ezirányú költéseiket, és 2030-ra el kell érniük a GDP 4 százalékát.

Azt is közölte, az IMF egyedül nem lesz képes felszámolni az egyenlőtlenségeket, az csak nemzetközi, széleskörú összefogással sikerülhet, melyben a kormányok, kutatók, tudósok, civil szervezetek részvételére van szükség.