Eltűnhetnek az utakról az európai kisautók

2020 - Nouvelle Renault CLIO E-TECH

Francia műszaki alapokon, a PSA-konszern meghajtásával gyártják a közeljövő Fiat gépkocsijait. Ezzel párhuzamosan a cég, amely az ikonikus Fiat 500-assal a legismertebb európai kisautógyártó, a nagyobb modellek felé nyit.

Mint tornádó söpör végig a világ, és benne a vén Európa autóiparán a technológiai váltás kényszere, amely többek közt korábban elképzelhetetlen házasságokat eredményez a gyártó cégek között. A legújabb hír, hogy

a Fiat megállapodott a PSA-csoporttal, vagyis a francia Peugeot, Citroën és DS, valamint a német Opel márkákat birtokló birodalommal, hogy a jövőben a Fiat modelljeit a franciák műszaki alapjaira építik.

A Magyar Nemzet idézi az Automotive News hírét, amely szerint már kiadták az utasítást a Fiatnál, hogy minden, a jelenlegi kisautókhoz kötődő fejlesztési és szerszámtervezési tevékenységet azonnal állítsanak le, a lengyelországi gyárban pedig bevezetik a Peugeot CMP padlólemezét.

A márkák házasságaihoz már hozzászokhattak az európai autósok, azonban az korábban elképzelhetetlen volt, hogy egy német és francia márka bútorozzon össze. Sokan szkeptikusok voltak a PSA és az Opel házasságát illetően, mert ahelyett, hogy a szolid német technikát ötvöznék a francia extravaganciával, éppen fordítva történt:

Peugeot-alapokra építenek németes külsejű kocsikat.

Illusztráció Forrás: Renault

A Fiat és a PSA esetében nincsen ilyen tűz és víz ellentét, mindkét gyártó a latinos autóépítési divatot képviseli. Az 1960-as, 70-es évek olasz és francia kisautói iskolát teremtettek, viszonylag olcsón adtak egyszerű és tartós, ugyanakkor élhető, élvezhető, stílusos járműveket. A technológiai változások azonban átalakították ezeket a kisautókat: a kibocsátási korlátozások miatt megjelent az elektronika, az ütközési biztonság érdekében nagyobb, nehezebb, merevebb karosszériákat kellett építeni.

Ennek a folyamatnak a vége a hibridek és e-autók építése, és mindkettő lehetetlenné teszi, hogy a gyártók olcsó, kicsi, könnyű, egyszerű járműveket áruljanak, és még haszon is legyen rajta.

A Fiat, amely az olasz piacon nem tudott boldogulni, előbb az amerikai Chryslert vásárolta meg, majd tárgyalásokat folytatott a Renault–Nissan csoporttal. Végül a korszak talán legügyesebb autóipari csúcsmenedzsere, a portugál Carlos Tavares által felépített PSA-csoporttal állapodtak meg.

A fenti összeolvadások alaposan átrajzolják az európai gyártói piacot. A tömegmárkák tekintetében a VW-csoporton kívüli csatatéren egyre kevesebb a szereplő: a PSA konglomerátuma mellett a Renault és a Ford maradt. A Renault – mint részben állami vállalat – vészhelyzetben számíthat a francia költségvetésre, azonban a Nissannal megromlott viszonyát rendeznie kell, vagy csatlakoznia kell egy nagyobb csoporthoz. A Ford anyacégnél most volt személyi változás, várható, hogy a közeljövőben a cég európai leányvállalatát is átszervezik.

Az európai összeolvadási hullám hátterében az elektromos meghajtásra való áttérési igyekezet húzódik meg. Az új technológia fejlesztése rengeteg pénzt emészt fel, miközben a megtérülés idejét nem lehet megjósolni.

A váltás egyik rövid távú áldozata a városi kisautók szegmense lehet,

holott a józan ész azt diktálná, hogy inkább ilyen autókkal kellene megtölteni a parkolókat és mélygarázsokat, mint a terepjárókat idéző monstrumokkal. Lehet, hogy érdemes lenne az átmeneti években államilag támogatni a kisautók vásárlását, mert félő, hogy helyettük nagyobb és korszerűtlen, környezetszennyező használt autókat vesznek a családok.