Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Amikor az ingázó utasok kiszállnak a vonatból Jamató város pályaudvarán, Tokiótól mintegy harminc kilométerre, néhány fehér táblát látnak az állomáson, mely egy egyértelmű piktogrammal mutatja, hogy a városban tilos az okostelefon használata gyaloglás közben.
Szükség van erre a kezdeményezésre - állítják a helyi hivatalnokok, akik arra számítanak, hogy a tiltás annak ellenére is beválik, hogy nem szankcionálják. Sok városban valóban probléma, hogy az emberek menet közben használják a telefonjaikat ahelyett, hogy a lábuk elé néznének, de Jamató vajon mitől várja, hogy képes lesz megváltoztatni a helyi lakosok viselkedését?
A japán utcák tele vannak az arukisumaho nevű, széles körűen használt kifejezéssel leírható emberekkel, akik a mobiltelefonjuk képernyőjére tapadva, lehajtott fejjel gyalogolnak.
Ez a japán szó a „jár" és az „okostelefon" szavak keresztezéséből született, de leginkább úgy lehetne magyarra lefordítani, hogy okostelefon-zombi.
Jamató városában idén januárban két helyszínen is végeztek egy tanulmányt, amiből az derült ki, hogy 6000 megfigyelt gyalogosból 720 (vagyis 12 százalék) használta az okostelefonját séta közben.
Ez egész egyszerűen veszélyes
- nyilatkozta a BBC-nek Satoru Ohki polgármester. Ohki kezdetben a helyi törvényhozókkal kereste a megoldást, de egy nyilvános konzultáció után kiderült, hogy 10 helyi lakos közül 8 támogatja azt az elképzelést, hogy betiltsák a séta közbeni mobilozást, így júniusban önkormányzati rendelettel bevezették az okostelefonok gyaloglás közbeni használatának tilalmát.
A tilalom első néhány napján a város egy maroknyi, jól látható mellénnyel felszerelt embert alkalmazott, hogy egy táblát tartsanak a jamatói állomáson áthaladó utasok előtt, miközben a hangszórókból az új rendeletet magyarázó szöveg szólt. "Úgy gondolom, hogy bízhatunk a jamatói emberekben, hogy helyesen cselekednek" - mondta a polgármester.
Biciklizés közben állandóan kerülgetnem kell azokat az embereket, akik a telefonjukat nézik
- nyilatkozta egy helyi bringás.
Nem ez az első eset, amikor egy országban intézkedéseket hoznak a telefon gyaloglás közbeni nyomogatása okozta sérülések megelőzésére. Ilsanban, egy dél-koreai városban, nem messze Szöultól, villogó fényeket és lézersugarakat vetítenek az útkereszteződésekben, hogy figyelmeztessék a telefonjukat nyomogató gyalogosokat a balesetveszélyre.
A kínai Csungkingban, a szárazföldi Kína szívében a hatóságok egy 30 méteres „mobiltelefon sávot" nyitottak a telefonozó gyalogosok számára, melyről az Origo is beszámolt.
A nyugati országok szintén tettek hasonló lépéseket, például a Hawaii-hoz tartozó Honoluluban egy helyi törvény szerint pénzbírságot kaphat az, aki SMS-t ír, miközben átsétál egy útkereszteződésen.
Jamatóban azonban nem szankcionálják a szabályok megszegését, a hatóságok a viselkedés megváltozásában bíznak.
Japánról gyakran megemlítik, hogy erős a közösségi kultúrája, ami azt jelenti, hogy a közösséget fontosabbnak tekintik, mint az egyéni vélemények kifejezését.
Éppen ezért például a járvány idején senkit sem láttak az utcán arcmaszk nélkül, annak ellenére, hogy viselése nem volt kötelező.
Persze az is egyértelmű, hogy a japánok is tisztában vannak a séta közbeni okostelefonozás saját magukra és másokra leselkedő veszélyével. Ezt meg is erősítette egy 2019-es felmérés, amelyben 562 okostelefont használó közel 97 százaléka jelezte vissza, hogy tisztában van ezekkel a veszélyekkel. 13,2 százalékuk ütközött már emiatt valakivel vagy valamivel, 9,5 százalékuk pedig sérülést is szenvedett.
"Határozottan egyetértek a törvénnyel" - mondja Atsuko Nabata, aki a hatvanas éveiben jár, és rendszeresen átbiciklizik Tokió belvárosán.
Kerékpározás közben ki kell kerülnöm azokat az embereket, akik a telefonjukat nézegetik, sőt korábban el is ütöttem már valakit
- mondja. „Ha a telefonozó emberek felém jönnek, mindig megállok és megvárom, amíg észrevesznek."
De vajon valóban hatásos lehet-e a tiltás, amely mögött nincsenek konkrét szankciók? Egy helyi ügyvéd azt mondja, hogy „vannak olyan törvények, amelyek nem tartalmaznak büntetést, de hatékonyak". Szerinte
ezeknek a következmények nélküli törvényeknek a sikere a japánok „meiwaku" felfogásában gyökeredzik, amelyet úgy lehetne a legjobban lefordítani, hogy „másoknak kellemetlenséget okoz".
Például íratlan szabály, hogy a telefont nem használják a tömegközlekedési eszközökön. Annak ellenére, hogy ez valójában nem tiltott, az emberek tartózkodnak tőle. Áprilisban, amikor mindenkit arra kértek, hogy maradjon otthon, hogy ezzel segítsen megfékezni a koronavírus-járványt, az emberek ezt általában megtették, annak ellenére, hogy a szabályok megsértését nem szankcionálták. Ezzel szemben a kiskorúak alkoholfogyasztását és dohányzását szabályozó törvények például szankciókat tartalmaznak, ám azokat nagy mértékben figyelmen kívül hagyják a japánok.
A kettő közötti különbség annak a hozzáállásnak az eredménye, hogy a cselekményem másokra is hatással van-e.
Az alkoholfogyasztást és a dohányzást általában olyan tevékenységeknek tekintik, amellyel csak önmaguknak okoznak kárt, ezért nem esnek a társadalmilag elfogadhatatlan meiwaku alá.
Dr. Yuko Watabe, egy tokiói klinikai pszichológus hozzáteszi, hogy a kulturálisan megtanult meiwaku egy kulcsfontosságú tényező a nem büntetendő törvények sikerében. A japán szülők például gyakran arra kérik gyermekeiket, hogy hagyják abba a környezetet zavaró viselkedést, például a hangos beszélgetést vagy a rohangálást, mert „másoknak okoznak bajt".
Japán egyik leghíresebb mondása, amely az iskolában, a munkában és a társadalmi életben egyaránt alkalmazható, „a kiálló szöget beverik", arra utal, hogy a különcségek vagy az engedetlenség különböző formái büntetéshez vagy kiközösítéshez vezetnek. A társadalmi normák betartása inkább önérdek, mint mások megsegítése - magyarázza Watabe. „Az együttműködést a japán csoportokon belüli kölcsönös egymásra figyelés biztosítja, miközben ezt a nyugati kultúrákban gyakran demokratikus jogrendszerek tartják fenn. Ezért a japánok számára az elutasítás elkerülése a túlélés és a siker szempontjából kritikusnak számít a szorosan együttműködő csoportokban."
Jamató esetében Ohki polgármester úgy véli, hogy a tilalom segít a lakosoknak az okostelefonos zombi viselkedést meiwaku-ként érzékelni, és cselekedeteiket a változó társadalmi normáknak megfelelően kiigazítani.
„Ezt a törvényt nem úgy hozták, hogy holnap vagy holnapután, vagy akár egy éven belül is bármit megváltoztasson. Én eleve azt gondoltam, hogy ezt öt év vagy még hosszabb idő alatt fogadják majd el" - érvel Ohki.
Tíz éve egy törvényt hoztunk az utcai séta közbeni dohányzás ellen. Beletelt egy kis időbe, míg elfogadták ezt az emberek, de 10 év után már működött.
De nincs mindenki ezen a véleményen. Yoichiro Tamada, egy 28 éves, médiaügynökségnél dolgozó fiatal, aki egyben lelkes okostelefon használó is, már egyáltalán nem biztos abban, hogy önmagában a biztonság elegendő ösztönzést jelent a fiatalabb generáció számára, hogy leszokjon a sétálás közbeni telefon-nyomogatásról. „Ha nincs büntetés, nem igazán látom, hogy a fiatalok - akik közül sokan már okostelefon-függőek - hogyan fogják betartani ezt a törvényt."
Én személy szerint nem tenném.
- tette hozzá.
A jamatói, büntetést nem tartalmazó, okostelefon-ellenes törvény jövőbeli sikere nagyban függ a társadalom hozzáállásától. Naota Suzuki „másfeles kritériumnak" tartja, hogy egy szankcióval nem járó törvényi előírást betartanak-e a japánok. „Az első kritérium az, hogy a társadalom veszélyesnek tekinti-e ezt a viselkedést, vagyis meiwakunak" - mondja. „A másik fél egységnyi kritérium pedig az, hogy a környezeted társadalmilag kínosnak tartja-e az adott cselekedetet." Az ügyvéd azt mondja, hogy ha például egy halálos baleset történne egy ilyen helyzetben, az már elegendő érv lenne, hogy rávegyék az embereket a szabályok betartására.
Valószínűleg ez egy hosszú küzdelem lesz, amelynek a végén eldől majd, hogy melyik társadalmi érték lesz a fontosabb: a közösséghez tartozás miatt lemondani az okostelefon használatáról gyaloglás közben, vagy továbbra is engedni az okostelefon-függőségnek az utcákon.
Forrás: BBC.com
