Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ahogy az Origo megírta, a kiteremlési megállapodást követő múlt heti tapogatózás után, az irányadó amerikai olajfajta, a West Texas Intermediate (WTI) hordónkénti ára elképesztő mélypontra, 15 dollár körüli árra zuhant a határidős ügyletekben. Utoljára 1999-ben volt ilyen olcsó az olaj. A Reuters megjegyzi, hogy az értékén túl, a csökkenés mértéke is aggasztó: az ügyletekben nem csak az ár zuhant nagyot, a csökkenés 10 százalék fölötti mértékű volt.
Az ok továbbra is a bizonytalanság, elsősorban a várható kereslet tekintetében.
Egyre több elemző hangoztatja ugyanis, hogy a piac nem elégedett az OPEC - elsősorban Szaúd-Arábia - és Oroszország közötti alkuval, és a kitermelés további vágását szorgalmazzák az egyensúly helyreállítása érdekében. Ez támasztja alá, hogy a tározók eközben folyamatosan érik el telítettségi szintjüket, és ahogy az Origo megírta, Európa partjainál emiatt már több tucat tankernek is hosszú várakozásra kell felkészülnie, mielőtt olajszállítmányát kirakodhatná.
A WTI újabb árbeszakadásának legközvetlenebb kiváltó oka vélhetően az, hogy az Oklahoma államban, Cushingben található tározókat - ez a WTI elsődleges átemelő helyszíne - már szinte szétfeszíti a rengeteg eladatlan kőolajipari termék.
"Még nem érték el a tárolókapacitások maximumát [Cushingben], de mindenki attól tart, hogy ez hamarosan bekövetkezik" - mondja Michael McCarthy, a CMC Markets vezető stratégája. Ha pedig ez megtörténik - teszi hozzá -, akkor a kitermelőknek tetszik vagy sem, vissza kell fogniuk termelésüket.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss jelentése szerint csak a múlt héten 19 millió hordóval nőtt az amerikai olajtartalék mértéke, mivel a kereslet folyamatosan zuhan.
Egyes szakértők szerint éppen ezért nem tekinthető elegendőnek az olajmegállapodásban kialkudott, összesen 9,7 milliónyi napi kitermelési vágás. Miként Michael Kern, az Oilprice szakelemzője megjegyzi, a piac globális kereslete napi 20-30 millió hordó közötti mértékben csökkent a Covid-19 járvány miatt, ettől pedig messze elmarad az OPEC+ által elfogadott csökkentés. Bár az USA nem tagja az OPEC-nek, olajiparára, belföldi termelésére döntő hatást gyakorol az olajkartell politikája, hiszen az amerikai palaolaj készletek komoly fegyverténnyé váltak a szervezettel szemben, mely értelemszerűen saját országainak termelését igyekszik a piacokra eljuttatni.
A piaci árak azt mutatják, hogy az OPEC+ vágása csak egy rövid, villanásszerű hatást gyakorolt azokra, és bizony az olajárak alakulása újra a vírus kegyeire van bízva"
- állítja értékelésében az olajpiaci agytröszt, a Vanda Insights elemzője.
Miközben pedig a piaci aggodalmak egyre hangosabbak, rekordszintre ugrott a tengereken tárolt kőolaj, illetve olajipari termékek mennyisége. A Reuters szerint
április közepén mintegy 160 millió hordónyi olaj úszott a tengereken hatalmas tankerekben.
Ez a mennyiség jelentős részben tárolt olaj, azaz olyan, amelyet nem tudtak szárazföldi tározókba áttölteni kapacitáshiány miatt.
Utoljára 2009-ben volt tendenciaszerű példa a vizen való tárolásra, akkor nagyjából 100 millió hordónyi olaj lebegett a tengereken szupertankerekben, úgynevezett VLCC-kben ("Very Large Crude Carrier").
A VLCC-k kapacitása egyenként akár a 2 millió hordót is elérheti. Az adatok szerint ezekből most nagyjából 60 vehet részt a 160 millió hordó tengeri tárolásának feladataiban, kisebb tankerekkel kiegészülve.
A világon 770 VLCC hajót tartanak nyilván, az elemzők szerint a következő hónapokban 100-200 további hajót bérelnek majd ki ezek közül hasonló célokra, egészen döbbenetes, napi 200-300 ezer dolláros bérleti díjért.
Az általános piaci elégedetlenség mellett ugyanakkor hallhatók optimista hangok is.
"Ne essen senki pánikba" - mondja Mark Haefele, az UBS vagyonkezelési divízójának befektetési igazgatója. Szerinte igaz, hogy a tározók telítődése csak tovább erősíti az olajkereslet csökkenése iránti félelmet, és ha a beszállítások a jelenlegi ütemben folytatódnak, akkor nagyjából június végére, a raktárak megtelnek. De a mostani árcsökkenés bizonyos mértékig egyébént is természetes, mivel a piac a júniusi kereskedést készíti már elő. Az UBS szerint akkor megindulhat az árak emelkedése, a WTI és a Brent olajfajták hordónkénti árait 20 dollárra várják június végére, míg az év végére 40 dollárra erősödhetnek, áll a Guardian frissülő gazdasági hírblokkjában.
Nagy kérdés tehát ebben a helyzetben az, hogy a telítődő tározók és a csökkenő kereslet mellett, milyen egyensúlyi helyzetre lehet, vagy lehet-e egyáltalán ilyenre számítani a közeljövőben?
Ehhez egyelőre mintha kevesebb reményt fűznének a piaci szereplők.
Az IEA friss, áprilisi jelentése arról árulkodik, az olajpiaci kereslet egyelőre nem áll vissza a megszokott, vagy legalábbis stabilitást jelentő szintre. Az alábbi grafikonon az olaj iránti kereslet növekedése látható éves összehasonlításban, ami most a negatív tartományban mozogva nem más, mint csökkenés. Az ábráról leolvasható, hogy éves összehasonlításban a mélypont áprilisban várható, de még novemberben is alacsonyabb lesz a tavalyi évhez mért kereslet, mint idén januárban volt az előző év azonos időszakához viszonyítva - azaz a keresletcsökkenés mértéke nagyobb lesz év végén is, mint év elején (millió hordó / nap):
Az IEA jelentése szerint a 2020-as globális olajkereslet éves összehasonlításban 9,3 millió hordóval mérséklődik átlagosan, ami rekordnak számít. A szervezet szerint ez döntően annak köszönhető, hogy a világon 187 ország majdnem teljesen lenullázta saját mobilitását.
Április hónapban a kereslet várhatón naponta 29 millió hordóval esik vissza a tavalyi év azonos időszakához képest, ez 1995 óta a legalacsonyabb szint.
Az IEA arra figyelmeztet, hogy a történelmi mélységben mozgó olajárak egy olyan ágazat stabilitását veszélyeztetik, mely jelenleg még mindig központi szerepet játszik a globális gazdaság működtetésében.
További veszélyt jelenthet az, hogy a vállalatok kénytelenek kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásaikat jelentősen megvágni. Az ilyen célú beruházások várhatóan 32 százalékkal csökkennek a 2019-es szinthez képest, 335 milliárd dollárra. A pénzügyi források elapadása erről a területről viszont azt is jelenti, hogy jelentősen meggyengül az olajipar egyébként erős képessége arra, hogy olyan technológiákon dolgozzon, mely elősegítené a világ teljes átmenetét a tiszta energiákra.
