Új ország van születőben egy véres polgárháború romjain

2019.12.11. 21:19

A Pápua Új-Guineától való elszakadásra szavaztak nagy többséggel a most megrendezett memorandumon a lakosok Bougainville-ben - jelentette be a helyi népszavazási bizottság. Az eredmény alapján megszülethet egy új ország, ám mind politikai, mind gazdasági szempontok miatt még rögös út vezethet a nagy álom megvalósulásáig az aprócska csendes-óceáni szigeten, ahol a közelmúltban véres polgárháború tombolt.

Bertie Ahern, a bizottság elnöke közölte, hogy a két hétig tartó referendumon 85 százalékos volt a részvétel, és a szavazásra jogosultak 98 százaléka (csaknem 177 ezer ember) szavazott a függetlenség mellett, háromezren csupán a nagyobb autonómiára voksoltak, minthogy ez volt a másik lehetőség.

A népszavazás eredménye nem kötelező érvényű, a bougainville-i vezetésnek tárgyalnia kell a terület sorsáról Pápua Új-Guinea Port Moresbyben székelő vezetésével. A végső szót a pápuai parlament mondja majd ki, és adott esetben törvénybe iktatja a függetlenséget. Ha ez megtörténik, akkor Bougainville egy új országa lesz a világnak.

A mostani népszavazás az 1989-ben kitört polgárháborút lezáró 2001-es békemegállapodás egyik sarkalatos pontja volt. A polgárháborúban mintegy 15 ezren vesztették életüket.

Bougainville a Salamon-szigetek legészakibb és legnagyobb tagja, Pápua Új-Guinea önálló tartománya. A 2000-es népszámlálás 175.160 lakost jegyzett fel.

Polgárháború egy bánya miatt

A konfliktus abból indult ki, hogy a szigeten a gazdag rézkincs és a járulékos arany kitermelésére az 1980-as években nagymérvű külszíni bányászatba fogtak. A természet pusztítása miatt az őslakók szabotázsakciókba kezdtek, ami 1989-ben fegyveres felkelésbe torkollott. A Panguna bányát 1989. május 15-én bezárták, és a Rio Tinto bányavállalat érdekeltségébe tartozó Bougainville Copper Ltd. 1990-ben felszámolta telephelyét.

A Panguna bánya Bougainville-benForrás: Wikimedia Commons

A szigetet Pápua Új-Guinea évekre blokád alá vonta, ez alatt a felkelőket kormánykatonák mellett a bányavállalat zsoldosai is támadták. A bennszülöttek helyismeretüket, a szigeten maradt technikai eszközöket és a sziget természeti erőforrásait felhasználva kitartottak, és a blokádot kijátszva fegyvereket és eszközöket csempésztek a szigetre. 1997-ben Pápua Új-Guinea feladta a gerillák elleni küzdelmet és a bennszülöttek 1998-ban autonóm kormányt alakítottak.

A Bougainville első számú erőforrásának számító Panguna egyébként nemcsak Pápua Új-Guinea, hanem a világ egyik legfontosabb bányájává vált 1972-es megnyitása után.

Ahogy elemző cikkében az elmúlt hetekben az Origo is rámutatott, akkoriban a világ legnagyobb külszíni fejtésű lelőhelye egészen elképesztő módon jelentette a gazdasági áldást és átkot: egy időben az ország teljes exportbevételének 45 százaléka a bánya működéséhez volt köthető, ami persze kiszolgáltatottá tette a mindenkori kormányt is az ott folyó termelőmunka felé.

A bánya egészen elképesztő tartalékokat ígér a jövőnek: 5,3 millió tonnát rézben és 19,3 millió unciát aranyban, legalábbis az egykor az üzemeltetést ellátó vállalat szerint. Ez pedig mai piaci árakon számolva 60 milliárd dollárt, azaz több mint 1800 milliárd forintot ér.

A szigeten a közelmúltban véres polgárháború pusztítottForrás: YouTube

Nem csoda, hogy a hírek szerint Kína és az USA is szoros diplomáciai pillantásokkal figyeli a szigeten zajló fejleményeket. 

Precedens lehet a térségben

S persze van egy másik vonatkozás is: Bougainville a Csendes-óceán és Délkelet-Ázsia fontos térségében fekszik, félúton Brisbane és az amerikai katonai bázisnak helyt adó Guam szigete között. Érthető, ha stratégiai elhelyezkedése okán mind a nemzetközi bányavállalatok, mind a politika érdeklődését magáénak tudhatja ez az egyébként mindentől elzárt, a globális nívóhoz képest fejletlen sziget.

A kommentárok egyetértenek abban, hogy a szigeten zajló események az egész térség sorsára döntő hatással lesznek. Az biztosnak látszik, hogy Pápua Új-Guinea vezetésének nem áll érdekében a tartomány függetlensége, és ennek csak egyik oka, hogy azzal elveszítenék közvetlen hozzáférésüket a sziget értékes nyersanyagforrásaihoz. 

Másfelől, ha egy tartomány most függetlenné válik, az más térségek autonómiatörekvéseinek is lendületet adhat.

A térség stratégiai fontosságát mutatja, hogy az 1942 novemberétől a Salamon-szigetek birtoklásáért kibontakozott harc a csendes-óceáni hadszíntér egyik legfontosabb ütközete voltForrás: Origo

Nem véletlen, hogy James Marape, a szövetségi kormány miniszterelnöke idén szeptemberben egy helyi lapnak azt nyilatkozta, a kormány kész tárgyalni arról, hogy a sziget jóval nagyobb gazdasági önállóságot kapjon úgy, hogy közben megőrizzék az ország egységét. Árulkodó, hogy Marape a Pangunával kapcsolatban megígérte: a kormány "segít újraépíteni és működésbe hozni a bányát."

Sokba kerülhet a függetlenség

"A szavazás új irányt ad Bougainville jövőjének" - mondja Kerryn Baker, az Ausztrál Nemzeti Egyetem csendes-óceáni térségének politológus kutatója. Szerinte az igazi kérdés az, hogyan fog a sziget térsége önálló államként a térképre kerülni.

Annmaree O'Keeffe, aki Ausztrália Pápua Új-Guineába irányuló segélyezési programját irányította a polgárháború éveiben és most egy Sydneyben működő kutatóműhely tanácsadója, azt mondja, a szigetnek se emberi, se anyagi erőforrásai nincsenek arra, hogy belátható időn belül sikerre vigye függetlenségét.

Függetlenné tenni egy nemzetet költséges dolog: haderőt kell létrehozni, kereskedelmi megállapodásokat kötni, és így tovább. Mindez rengeteg pénzbe kerül, ami nem áll rendelkezésre - vélekedik a szakértő, aki szerint az igazi kihívás azonban az, hogy a sziget ott marad a töméntelen értékes arannyal, rézzel, más nyersanyagokkal, anélkül, hogy tudnák, hogyan használják fel azt - itt a szakértő egyértelműen a Panguna bányára utal.

A Salamon-szigetek körüli víztömeg gazdag indo-pacifikus élővilágot rejtForrás: Origo

Visszatérhet az aranykor?

Egy másik kommentár szerint a nyugati vállalatok egyelőre nem mozdultak rá arra, hogy ott lehessenek, amikor újra kitárul az aranybánya kapuja. A szigetre jellemző körülmények miatt, még a kínai vállalatoknak is különösen kemény dió lenne ott a termelést megkezdeni, pedig a kínai cégek egyáltalán nem válogatósak, és bárhova elmennek, ahol üzletet szimatolnak.

Más értékelhető gazdasági potenciálja viszont nincs Bougainville-nek. Az Új-dél-walesi Egyetem közgazdász professzora, Satish Chand összesítette, hogy a tartományi kormány milyen összegeket tudott begyűjteni társasági adókból, vámokból és más járulékokból. Eszerint 2016-ban 705 ezer dollárt szedtek be - ehhez képest a szövetségi kormánytól ugyanekkor 12,1 millió dollárt kaptak támogatásként. A professzor szerint a szigetnek az önfinanszírozási képessége alig éri el a "néhány százalékot."

A helyszíni beszámolókból azonban kitűnik, sokan a helyiek közül úgy vélik, a tartománynak igenis megvan a képessége az önállóságra. Függetlenné válás esetén, ami már megépült, az övék marad, és visszatérhet a polgárháborús időszak előtti évek aranykora.