Az emberi szemben rejlő parányi eszköz lehet a jövő sikerüzlete

2019.11.08. 13:57

A mind fejlettebbé váló korrekciós műtéti eljárások sem áshatják alá az elsősorban látásjavítás célját szolgáló kontaktlencsék renoméját. A Quartz összeállítása azt mutatja be, hogy ezek a parányi eszközök minden korábbinál fontosabbak használóik számára, és emiatt hihetetlenül növekvő globális üzletet is jelentenek.

Már a reneszánsz óriást, a polihisztor Leonardo da Vincit is foglalkoztatta az emberi szem, a látás működése, és ezzel összefüggésben a látás lehetséges korrekciója is. A szaruhártya működésének vízzel való befolyásolására tett kísérlete a kontaktlencsék előfutárának is tekinthető. A francia gondolkodó, René Descartes sajátos módon próbálta továbbfejleszteni Da Vinci ötletét, méghozzá úgy, hogy vízzel teli kis tégelyeket rögzített a szeme elé. A megoldás kétségtelen előnyét a hordozhatóság jelentette, ám a látáskorrekciós megoldások fejlődésében végül a szemmel közvetlenül érintkező eszközök hozták el az áttörést.

IllusztrációForrás: Getty Images/iStockphoto/robertprzybysz/Ola20

Az első, üvegből készült lencsék 1887-ben jelentek meg. Ezeket már közvetlenül a szemgolyóhoz kellett illeszteni. A német Adolf Fick saját magán tesztelte ötletét, a lencséket azonban csak néhány óráig lehetett viselni, ugyanis kényelmetlenek voltak. Ennek ellenére viszonylagos sikert értek el.

Egészen az 1930-as évekig kellett várni arra, hogy megérkezzenek a műanyag-üveg keverékéből készült lencsék. Ezek kisebb, csak plasztikból készült változatai az 1940-es években jelentek meg, míg a plexi anyagú lencsékre az 1960-as évekig kellett várni. Manapság a kontaktlencsék jellemzően rugalmasságot, vékonyságot biztosító, szilikon-hidrogél anyagból készülnek, amely segíti a szem oxigénnel való ellátását (Fick üveglencséi részben e tulajdonság hiánya miatt voltak kényelmetlenek). 

S hogy mit is jelent napjainkban a kontaktlencsék fejlődése és fejlesztése? 

Látva az innovációkat, amelyek napjainkban is zajlanak, elég nagy üzletet.

1995-ben kezdtek hódítani termékként az egynapi használatra szánt lencsék, részben háttérbe szorítva a korábbi változatokat. A Google 2014-ben közölte, hogy olyan "okoslencse" fejlesztésén dolgozik, amely képes a vércukorszint mérésére is (a projektet később leállítottak), majd 2019-ben a Kalifornia Egyetem kutatói jelentették be, hogy olyan kontaktlencséken dolgoznak, melyek képesek zoomolásra is, ha az erre vonatkozó "parancsot" a szem mozgásából megkapják.

IllusztrációForrás: Getty Images/iStockphoto/Lilu13

A kontaktlencsék fontosságát, piacának nagyságát pedig az alábbi számok érzékeltetik:

  • Világszerte 150 millióra tehető azok száma, akik ilyen eszközöket viselnek.
  • A kontaktlencsét használók között 66 százalék a nők aránya.
  • 40 és 90 százalék között mozog azok aránya, akik nem gondoskodnak megfelelően a lencsékről.
  • A viselők életkora átlagosan 31 év.
  • A kontaktlencsék globális piaca 2017-ben elérte a 7,3 milliárd dollárt. Ez néhány év alatt, 2024-re, az előrejelzések szerint, 12 milliárd dollárra (kb. 3600 milliárd forint) nő.

Úgy tűnik tehát, a kontaktlencséket még a látáskorrekciós műtétek sem búcsúztatják el, amelyek pedig néha "tökéletes" látást ígérnek. Az 1990-ben európai szakemberek kidolgozta, később Lasik néven jóváhagyott eljárás hirtelen nagyon népszerű lett. 2007-es "csúcsán" csak az USA-ban 1,4 millió ilyen műtétet hajtottak végre, részben azért, mert közismert emberek és hírességek korábban arról számoltak be, a műtét valóban jelentősen javította a látásukat. A 2008-as gazdasági válság után azonban visszaesett a 4000 dollár körüli áron végzett beavatkozásra jelentkezők száma, különösen az után, miután kiderült, hogy 

az eljárásnak vannak kevesebbet emlegetett mellékhatásai. 

S ha már az Egyesült Államok: az amerikai elnökök közül Lyndon B. Johnson volt az első, aki szisztematikusan a lencsék irányába mozdult, miután számtalan szemüvege közül egyik sem javította megfelelően látását. Ronald Reagan pedig szokatlan megoldáshoz folyamodott: a kiváló szónok hírében álló elnök előszeretettel figyelte közönségét és tartotta hallgatóságával a szemkontaktust felszólalásai alatt. Ez ugyanakkor azért ütközött számára állandó nehézségbe, mert Reagan egyik szemére rövid, másikra távollátó volt. Ezért beszédei előtt kivette a jobb szeméből a lencsét, amivel aztán közönségét figyelhette, a másik, rövidlátó szemével pedig a szövegre pillanthatott le. Ugyanakkor a színfalak mögött Reagan továbbra is használta szemüvegét, a nagy nyilvánosság azonban általában nem láthatta szemüvegesen.