Kína bánja leginkább a jelenlegi olajpiaci felfordulást

Dél-Kínai-tenger, olaj- és gázlétesítmények, olaj, gáz
The semi-submersible drilling rig "FRIGSTAD SHEKOU", now called "Bluewhale I" is extracting marine natural gas hydrate trapped in icelike crystals in the seabed of the Shenhu Area of the Northern South China Sea, 9 June 2017. China is talking up its achievement of mining flammable ice for the first time from underneath the South China Sea. China started to test marine natural gas hydrates on May 10, and has produced 210,000 cubic meters marine natural gas hydrates. The fuel-hungry country has been pursuing the energy source, located at the bottom of oceans and in polar regions, for nearly two decades. The test drilling and production operation conducted in the region this month by China International Marine Containers Group and China National Petroleum Corp lays a solid foundation for commercial use of the resource-known as marine natural gas hydrate-before 2030, said Li Jinfa, deputy director of China Geological Survey, which is under the ministry. China's minister of land and resources, Jiang Daming, said that the successful collection of the frozen fuel was "a major breakthrough that may lead to a global energy revolution," according to state media.
Vágólapra másolva!
Noha Szaúd-Arábia állítása szerint a hónap végére teljesen helyreáll az olajkitermelés a támadások után, a világ legnagyobb olajexportőrének hirtelen nehézségei egy igen fontos jelenségre is rávilágítottak. Világossá vált ugyanis, hogy Kína nagyon sérülékeny egy olyan helyzetben, ha a szaúdi kínálat bármikor megroppan. Mindez pedig komoly gondokat okozhat a világ második legnagyobb gazdaságában.
Vágólapra másolva!

A szaúdi olajfinomítókat ért támadások következtében komoly kieséseket szenvedett el a világ legnagyobb olajexportőrének infrastruktúrája. Noha a szaúdi vezetés szerint a hónap végére helyreáll a kitermelés, közben kiderült, Kínát igen súlyosan érinti, ha a szaúdi kibocsátás megroppan – írja az Asia Times.

Az ázsiai csendes-óceáni térség ad otthon ugyanis a világ legnagyobb olajimportőr országainak, melyek gazdasági növekedései súlyosan függnek az olajtól.

Kína például tavaly 459,3 millió tonna olajat importált, ami éves alapon 10,1 százalékos növekedésnek felelt meg – értékben pedig rekordot döntött 239,2 milliárd dollárral. Mindez azt jelenti, hogy egyedül Kína felelt a globális olajfogyasztás 20,2 százalékáért.

Világossá vált Kína olajpiaci sérülékenysége Forrás: AFP/Rodger Bosch

Összevetésképpen, az USA tavaly 247,8 millió tonna olajat importált, míg India (bronzérmesként) 226,6 millió tonnát. A listán előkelő helyen szerepel még Dél-Korea (151,3 millió tonna), valamint Japán (149,3 millió tonna) is.

Kína azonban igen erősen függ a szaúdi olajexporttól. Tavaly Szaúd-Arábia volt Kína második legnagyobb olajbeszállítója, amivel a teljes import 12,4 százalékát adta, nagyjából 30 milliárd dollár értékben.

A kínai importnak nagyjából 40 százaléka érkezik egyébként az Öböl-menti országokból, vagyis bármilyen a térségben bármilyen olajipari zavar keményen érinti a világ második legnagyobb gazdaságát.

Kína legnagyobb olajbeszállítója Oroszország volt 2018-ban (15,8 százalék), míg a harmadik Angola lett 10,4 százalékkal.

Az USA szép csendben felkúszik az nemzetközi olajpiac élére Forrás: DreamsTime

A fenti adatokból tehát egyrészt az következik, hogy ha Szaúd-Arábiában vagy a Közel-Keleten komolyabb olajpiaci zavarok lépnek föl, illetve ha a szaúdiak mostani helyreállítási munkálatai elhúzódnak, az alapvetően érinti a kínai gazdaságot. Másrészt az is egyre világosabb, hogy az Egyesült Államok globális olajpiaci szerepe folyamatosan erősödik.

Még úgy is, hogy az USA-tól vásárolt kínai import mennyisége 76 százalékkal csökkent az idei első félévben, elsősorban a kereskedelmi háború miatt.

Miközben tehát Szaúd-Arábia és az OPEC folyamatosan fogja vissza a kitermelését annak érdekében, hogy normalizálja az olaj piaci árát, az amerikai kitermelés növekedése szép lassan az élvonalba emelte az Egyesült Államokat. Az amerikai kőolaj-kitermelés pedig mindössze hat év alatt megelőzte Oroszországot és Szaúd-Arábiát is – napi 5,5 millió hordóról 12 millió fölé emelkedve.