Mindent megváltoztatott a 2008-as válság

A concerned Chinese investor looks at stock index and prices of shares (red for price rising and green for price falling) at a stock brokerage house in Shanghai, China, 2 January 2019. The year 2018 was chaotic for global equity markets, but Chinese bourses led the worldwide slide, largely because of the U.S. trade tensions, a cooling economy and a crackdown on shadow banking. China's stock market lost $2.3 trillion in 2018, or about a quarter of its value, making it the world’s worst-performing major market, according to the Financial Times. Bloomberg data show that China's CSI 300 index of major listed companies in Shenzhen and Shanghai declined more than 25% from the 2018 starting point, far outpacing losses in the Japanese, U.S. and U.K. markets. In Hong Kong, the benchmark Hang Seng Index closed Monday down 13.6% for 2018, representing the worst year since 2011, according to market data provider CEIC. In comparison, Japan's Nikkei 225 slid about 14% over the year. The Dow Jones Industrial Average started the final day of 2018 down 6.7% for 2018 following a three-month slide. But the benchmark index also gained on the year's final day after President Donald Trump tweeted that China and the U.S. were making progress on trade talks. Analysts say the government's efforts to deleverage China’s financial system contributed to the market declines despite being overshadowed by trade-war headlines much of the year. Stocks may benefit as both the Chinese and U.S. governments hint at progress in the trade talks.

A gazdaságpolitikai válságot követő újragondoláshoz kíván hozzájárulni a Pallas Athéné Könyvkiadó legújabb kötete, a Fejlődés vagy forradalom című kiadvány. Olivier Blanchard és Lawrance H. Summers a téma nemzetközileg elismert szakértőinek gondolatait tolmácsolva arra keresik a választ: végbemegy-e a nemzetközi makrogazdasági gondolkozásban és szakpolitikában a korábbi nagy válságok után megfigyelhető átalakulás?

A Massachusetts Institute of Technology (MIT) kiadójának legfrissebb közgazdasági kötete a válság utáni gazdaságpolitikában történt szakpolitikai irányváltásokról és a makrogazdaságról való gondolkodás teljes megújulásáról szól. Olivier Blanchard, a washingtoni Peterson Institute for International C. Fred Bergsten szenior kutatója, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori vezető közgazdásza (2008–2015), és Lawrence H. Summers amerikai közgazdász, az Obama-adminisztráció pénzügyminisztere, a Harvard Egyetem volt elnöke és professzor emeritusa könyvükben a pénzügyi stabilitást célzó szakpolitikai dilemmák végiggondolásához nyújtanak támpontokat.

Nincs halogatás

A szerzők a válság óta eltelt időszakkal való számvetésként nem halogatják tovább a legkritikusabb gazdaságpolitikai kérdések megtárgyalását.

A pénzügyi stabilitást célozva állást foglalnak például a pénzügyi szektor komplex szerepéről, a monetáris és a pénzügyi szakpolitikák egymást kiegészítő, kívánatos mechanizmusairól, valamint a pénzügyi szabályozások intézményi és rendszerszinten elérhető hozzájárulásainak lehetőségeiről.

A kötetben publikáló döntéshozók és a közgazdaságtudomány nemzetközi párbeszédének vezető kutatói között olyan neves gondolkodók véleményét és tudományos okfejtését olvashatjuk, mint például a magyar jegybank Lámfalussy-díjazottja, az Európai Központi Bank igazgatóságának tagja, Benoît Coeuré; az Európai Központi Bank elnöke, Mario Draghi, vagy Barry Eichengreen, a Kaliforniai Egyetem professzora.

Nagyon sokmindent megváltoztatott a 2008-09-es válság Forrás: Imaginechina/Zhuang yi - Imaginechina/Zhuang Yi

Nem kellett a nulláról indulnunk

Világi Balázs, a Magyar Nemzeti Bank Gazdaságtudományi ismeretterjesztési főosztály vezetője a kiadvány bemutatóján azt mondta, a válság előtt úgy tűnt, hogy a makroökonómia képes a különféle gazdasági ciklusok előrejelzésére.

A válságot követően azonban mindez megváltozott, mert korábban úgy látták, hogy a gazdaság mindig visszatér egy egyensúlyi szinthez, azonban 2008-at követően nem teljesült –

tette hozzá. Ha kis sokk éri a rendszert, akkor is jelentős egyensúlyi kilengések lehetnek – mondta Világi.

Az MNB szakértője szerint a válság előtti 20 évben úgy tűnt, hogy a gazdaságpolitikát nagyon egyszerű alapelvekkel lehetett kezelni, ilyen volt például az inflációkövető jegybanki politika. Világossá vált, hogy a krízist követően sokkal több elemre kell figyelni, hogy egy ország gazdasága minél jobban működjön.

A mostani válságnál nagy előny volt, hogy nem kellett a nulláról indulni, szemben az 1929-1933-as időszakkal – mondta a szakember.

Nem véletlen, hogy Ben Bernanke, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed 2008-as elnöke kezdte el a mennyiségi lazítást.

Mindezeknek köszönhetően lényegesen rövidebb volt a 2008-09-es világválság – tette hozzá. Világi szerint az, hogy egyre több tapasztalatunk van a válságkezelésben ahhoz vezetett, hogy hatékonyabb a kezelés is. Ugyanakkor van egy olyan vetülete a dolognak, hogyha hosszú ideig nincsen válság, akkor sokan azt hiszik, hogy később sem lesz válság.

Hogyan tekintenek majd a korszakunkra?

Gilányi Zsolt, BME Közgazdaságtan Tanszékének tanszékvezetője, egyetemi docens szerint a mostani kiadvány arról is szól, hogy a meglévő kereteket mennyire lehet feszegetni. Van, aki a mostani szabályozási környezet mentén szabályozna, míg mások arrafelé indulnak el, hogy a teljes keretet érdemes megváltoztatni. El kell ismernem, hogy az áttörést a gyakorlati szakemberek érik el – tette hozzá.

Felcser Dániel, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Stratégiai Főosztály vezetője úgy látja, hogy

Európában több válság is volt az elmúlt években. Nem úgy tűnik, hogy ritkulnának a válságok napjainkban.

A szakember szerint a nagy kérdés, hogy a mostani korszakunkra úgy tekintünk-e majd, mint a felkészülés ideje a válságra, vagy pedig a nagy fellendülés korszakaként emlékezünk majd a mostani évtizedre.