A Google-keresések trendje azt mutatja, hogy július vége óta exponenciálisan megugrott a recessziós félelem az amerikai társadalomban – azt követően, hogy a jegybank a 2008-as válság után először kamatot csökkentett. A zavar pedig érthető is, mivel a médiát elárasztották azok a cikkek és elemzések, melyek egyre keményebb hangon figyelmeztetnek egy közelgő amerikai recesszió veszélyére.
Mindeközben az USA munkaerőpiaca stabil, a részvénypiacok csak időszakos korrekciókat mutatnak, ráadásul a központi bank korábbi elnöke is azt mondta, hogy nem érdemes pánikolni.
Nincs könnyű helyzetben tehát az amerikai lakosság, tekintve hogy még a szakemberek sem tudnak megállapodni abban, valóban zsugorodni fog-e az amerikai gazdaság. Mindazonáltal a CNBC összegyűjtött néhány olyan jelzést, amely jelenleg világosan arra utal, hogy reális esélye lehet egy recessziónak.
Az elmúlt hetekben a pesszimista elemzők egyértelműen a kötvénypiaci fejlemények miatt nyomták meg legerősebben a pánikgombot. A 10 éves lejáratú amerikai állampapír hozama ugyanis lecsúszott a 2 éves papír hozama alá – ráadásul ez többször is megtörtént augusztus közepe óta.
Ezt a jelenséget nevezik fordított hozamgörbének, és
a historikus adatok alapján ez az egyik legbiztosabb előjele a recesszió közeledtének.
Azonban még ha be is üt a baj, akkor sincs ok azonnali pánikra, mivel átlagosan 22 hónap alatt alakul ki recesszió a hozamgörbe megfordulását követően.
Az egyértelműen látszik, hogy az amerikai gazdaság növekedése lassul – tegyük hozzá, ez az egész világgazdaságban érezhető trend. Az USA gazdasága az idei második negyedévben 2 százalékkal bővült.
A 2 százalékos GDP-növekedés pedig a leglassabb ütem 2018 negyedik negyedéve óta, ráadásul érezhető a gyengülés a 3 százalékos első negyedéves bővülés után.
Ez persze önmagában még nem váltana ki recessziós pánikot, viszont a többi jelzéssel együtt a lassuló növekedési trend világosan nem bizalomgerjesztő.
A GDP növekedésének puszta lassulásánál viszont nagyobb baj lehet, hogy a vállalatok nyereségének növekedése drasztikusan lelassult 2019-ben. Tavaly decemberben az elemzők úgy számoltak, hogy az S&P 500 cégeinek profitnövekedése idén 7,6 százalék körül alakul majd. Ehhez képest ez a szám idén eddig mindössze 2,3 százalék.
Nem meglepő tehát, hogy a Goldman Sachs és a Citigroup stratégái a múlt hónapban visszavágtak az S&P 500 részvényindex vállalataira vonatkozó 2019-es növekedési kilátásaikból. Az elemzők elsősorban az általános gazdasági helyzetre, a kereskedelmi háborúra, valamint az esetleges devizaárfolyam-leértékelésekre hivatkoztak.
Az amerikai feldolgozóipari növekedés majdnem 10 éve nem látott alacsony szintre lassult augusztusban.
A szektor beszerzési menedzserindexe (PMI) 49,9 pont volt a múlt hónapban, szemben a júliusban mért 50,4 ponttal.
Az 50 pont alatti érték egyébként arra utal, hogy az iparág szereplőinek tevékenysége alapján a feldolgozóipar lassulni fog. Az USA-ban 2009 szeptembere óta nem volt 50 pont alatti érték.
A jegybank szerepét betöltő Fed pedig már júliusban figyelmeztetett az egyes iparágak nehézségeire, beleértve a feldolgozóipart is. A Fed hivatalnokok akkor hangsúlyozták, az amerikai-kínai kereskedelmi háború, kiegészülve a világgazdaságban érezhető növekedési aggodalmakkal, kitartóan negatív hatást gyakorolnak az üzleti bizalomra. Ez pedig érezhetően visszafoghatja a szektor szereplőinek tőke-beruházási aktivitását.
A fentiek után kissé meglepő lehet, hogy jön a képbe a réz, azonban a fémet nem véletlenül szokták az elemzők Dr. Copperként (azaz Dr. Rézként) emlegetni, amikor közgazdasági előrejelzésekről van szó.
A nyersanyag ugyanis hagyományosan az egyik legjobb indikátora az általános gazdasági állapotoknak.
Elsősorban azért, mert kiemelten fontos ipari nyersanyagról van szó, amely jelentős súllyal bír például az építőiparban.
A réz árfolyama az idei első félévben több mint 13 százalékkal gyengült. Egyes elemzők egyenesen azt mondják, hogy az árfolyam augusztusi mélyrepülése messze a legfontosabb gazdasági fejlemény volt. A Seven Report elemzője, Tom Essaye például úgy látja, a réz teljesítménye jól mutatja, hogy a pénzügyi piacok messze túl optimisták a valódi makrogazdasági trendekhez képest.
Ezzel párhuzamosan az arany ára több mint 20 százalékkal emelkedett május óta
– akkor kezdett eszkalálódni az amerikai-kínai kereskedelmi konfliktus. Az államkötvényekhez hasonlóan az arany is hagyományos menedékeszköznek számít, vagyis a nemesfém tartós drágulása arra utal, hogy a befektetők elkezdtek fedezékbe vonulni.
A Gazdaságpolitikai Bizonytalansági Index (Economic Policy Uncertainty Index, EPU)) egy olyan mutató, amely kimondottan gazdaságpolitikai szemszögből méri a globális hangulatot. Ez az index pedig idén júniusban 342 ponton állt, amely mindenkor csúcsnak számított.
Az EPU egy igen sajátos indikátor, amely úgy áll össze, hogy az elemzők követik például a sajtót, és megvizsgálják, mennyire számít bizonytalannak a nemzetközi gazdaságpolitikai közhangulat. Ehhez jön még annak vizsgálata, hogy mennyire változnak a világban az adórendszerek, illetve hogy milyen ellentétek feszülnek a közgazdászok között. Minél élesebbek ezek a bizonytalansági faktorok, annál nagyobb számot mutat az index.
Júliusban egyébként a mutató lement 280 pontig, amikor egyre többen kezdtek reménykedni abban, hogy az amerikai-kínai kereskedelmi háború belátható időn belül meg fog oldódni.
Végül az utolsó vörös jelzést az amerikai üzleti beruházások gyengélkedése adja.
Az idei második negyedévben a bruttó hazai beruházások 5,5 százalékkal zsugorodtak,
amilyen gyenge adatra 2015 negyedik negyedéve óta nem volt példa.
A lassulás jelentős részben annak köszönhető, hogy a Donald Trump által bevezetett adóreformok utáni felfutást követően a vállalatok most behúzták féket, és igyekeznek megvárni, amíg csökken a bizonytalanság.