A kiolvadó mamuttetemek agyarai lehetnek Szibéria új aranya

2019.07.16. 05:55

Hideg, permafroszt – állandóan fagyott állapotban lévő talaj –, és hatalmas aranytartalékok: ezek a leginkább kézenfekvő jellemzők az Oroszországhoz tartozó szibériai térség kapcsán. Van azonban egy olyan vonatkozás, amely mindezeket sajátos módon egyesíti, egyúttal új gazdasági irányvonalat jelentve a rideg vidékeken élőknek – derül ki a The Guardian beszámolójából. Szibéria új aranya lehetnek az ősi mamutok megfagyott, részben vagy egészben megmaradt tetemei, melyek csontjaira máris sokan úgy tekintenek, mint az elefántagyar helyettesítőjére. Óriási üzlet készülődik a távoli tajgákon.

Új „aranya” lehet Jakutföldnek, közigazgatási nevén a Szaha Köztársaságnak, Oroszország távol-keleti térségében. Az itteni fagyos vidék ugyanis rengeteget őriz az őskor hatalmas állatainak, a gyapjas mamutnak a tetemeiből, részben vagy egészben megóvva az enyészettől. A klímaváltozás miatt azonban egyre északabbra húzódik a permafroszt, azaz az állandóan fagyott talajréteg határa, így a mamuttetemek mind nagyobb számban, és mind könnyebben válnak hozzáférhetővé az ott élők számára. Jakutföldön egyre virágzóbb, és lényegében szabályozatlan üzlet indult be a nemrég még fagyott állatmaradványok agyarainak értékesítésére. A beszámolók szerint helyiek olykor heteket is a vadonban töltenek a nyári időszakban, a régen kihalt állatok maradványai után kutatva.

Rengeteg ősállat maradványa kerülhet felszínre

A becslések szerint több tíz-, vagy akár százezer mamutot is rejthet Oroszország északi térségének fagyos földje. A hatalmas állatok a kutatók szerint nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt tűnhettek el onnan – más, kortársaiknak számító fajokkal együtt –, részben az akkori klimatikus viszonyok, illetve a vadászatuk miatt.

Tetemeik a klímaváltozás miatt napjainkban mind nagyobb számban bukkannak felszínre a felolvadó talajrétegekben.

Így a több ezer éven át háborítatlan állapotban megmaradt mamutagyarak most értékes árucikké válhatnak, és válnak is. S már az is kiderült, melyik ország a legfontosabb felvásárlójuk: a zömük Kínába kerül, ahol korábban nagy hagyománya volt az elefántcsontból készített használati cikkeknek, késeknek, ékszereknek. Kína azonban egy ideje tiltja az elefántcsont – korábban főként Afrikából érkező – importját, a mamutagyar viszont úgy tűnik, kiváló alternatívát jelent az ottani feldolgozóknak.

Így nézhettek ki a gyapjas mamutokForrás: Giant Screen Films (©) 2012 D3D Age, LLC

Az ebben rejlő üzleti lehetőséget pedig számos jakutföldi meglátta. A mamutagyar jórészt szabályozatlan oroszországi kereskedelmébe bekerülő készletek 80 százaléka innen származik.

Az orosz hivatalok szerint a gyapjas mamutok agyarainak kereskedelme évente eléri a 40 millió fontos volument, azaz a 14,5 milliárd forintot.

Az őskori maradványok pedig már sokak érdeklődését felkeltették. Az egyik helyi hivatalnok elmondta, szükségesnek látják a mamutmaradványok begyűjtésének folyamatát teljes egészében szabályozni. Ugyanis könnyen előfordulhat, hogy az egyre jövedelmezőbb üzletből akár cégek és külső szereplők is kitúrhatják a helyieket, noha azoknak bizonyos mértékű elsőségét a leletekre nem lehet elvitatni. A kínai kereskedők ugyan keresik a direkt kapcsolatot a helyiekkel, akik a nyári hónapokban begyűjtik az agyarakat, de ez a folyamat éppúgy nincs szabályozva, ahogy a hozzáférés elsőségének meghatározása sem.

Egy szibériai mamutborjú maradványai egy francia múzeumbanForrás: AFP/Thierry Zoccolan

S hogy mekkora mennyiségről is van szó a szibériai gyapjas mamut tetemeinek esetében?

Az orosz hivatalok közlése szerint 2017-ben összesen 70 tonnányi fosszília került felszínre, 2018-ban pedig már 100 tonnányit ástak ki. Többségét kínai kereskedők vették meg, akik hazájukban az elefántcsont etikus alternatíváiként népszerűsítik a mamutagyart. Azt, hogy milyen értéket képviselhet Szibéria „új aranya”, jól mutatja, hogy egyes becslések szerint Jakutföld összesen akár 500 ezer tonnányi mamutmaradványt is rejthet.

Környezetvédelmi kérdés is a mamutmaradványok kiásása

A szibériai mamutcsontüzlet azonban nem pusztán kereskedelmi szempontból igényelne szabályozást, hanem környezetvédelmi megfontolások alapján is. A maradványok kiásása sokszor egyszerű eszközökkel történik, de az agyarvadászok olykor vízszivattyúkat is bevetnek azért, hogy könnyebben hozzáférjenek a felolvadó talajban a zsákmányhoz. Sőt, cégek már szervezett formában búvárokat is alkalmaznak olyan folyómedrek átkutatására, amit csak motorcsónakkal lehet megközelíteni.

IllusztrációForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Marijan Murat

Mindez pedig a környezetvédők szerint okot ad az aggodalomra. Az egyre növekvő üzlet reményében megbolygatott talaj, illetve a térség ökológiája ugyanis komoly károkat szenvedhet, miközben a csontvadászok szerencséjüket keresik az őskori állatok után kutatva.

Egyes környezetvédő szervezetek egyenesen azt javasolják, a gyapjas mamutot a washingtoni egyezmény – azaz az Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről – hatálya alá kellene vonni, függetlenül attól, hogy már kihalt. Ez segítene kezelhető keretek között tartani a maradványokkal való kereskedelmet, különösen úgy, hogy több helyen, egyre inkább az elefántagyar helyettesítőjét látják a mamutcsontban.

A szibériai mamuttetemek kiemeléséről több film is készült, amelyek bemutatták a mamutagyar kutatása és kereskedelme körüli ellentmondásokat. Volt ezek között olyan is, melyet még az oroszországi törvényhozás, a Duma – a parlamenti alsóház – képviselői is megtekintettek. Ennek kapcsán viszont az is elhangzott. az elhullott mamutok akár „az elefántokat is megmenthetik”, ha átfogó szabályozás készül maradványaik kereskedelmére vonatkozóan. A szibériai, fagyott állapotban lévő mamutok révén pedig Oroszország monopolhelyzetbe is kerülhet a világpiacon, mint a mamutagyar első számú szállítója.