Így építi ki Kína gazdasági világhatalmát

2019.07.15. 21:01

Miközben a kínai gazdaság növekedése 27 éve nem volt ilyen vérszegény, az ázsiai óriás egyre lendületesebben építi ki a gazdasági világhatalmát. A világgazdaság országai ugyanis növekvő mértékben függnek Kína teljesítményétől, míg Kína fokozatosan építi le a saját függőségét mindenki mástól.

A kínai GDP mindössze 6,2 százalékkal bővült az idei második negyedévben, ami a leglassabb ütemnek számít az elmúlt 27 évben – írja a Reuters. A lassulás hátterében elsősorban az USA-val fennálló kereskedelmi konfliktusból adódó hazai és nemzetközi keresletcsökkenések állnak.

Befékezett a növekedés

A hétfői adat elmaradt tehát az első negyedéves 6,4 százalékos növekedéstől, aminek következtében

egyre több elemző véli úgy, hogy Peking a közeljövőben további gazdaságélénkítő intézkedéseket léptet majd életbe. Az 1992 óta nem látott gyenge szám egyébként megfelelt az elemzői várakozásoknak.

Kína növekedése az idei második félévben 6-6,1 százalékig lassulhat, ami az alsó határán lenne a kormány által 2019-re kitűzött 6-6,5 százalékos növekedési tartománynak – mondta Nie Wen, a Hwabao Trust közgazdásza.

Közel 30 éve nem volt ilyen lassú a kínai gazdasági növekedésForrás: Imaginechina/Wang gang

Ennél kedvezőbb adatok jöttek ki azonban az ipari termelés és a kiskereskedelem oldaláról. Előbbi növekedése 6,3 százalékos volt (éves alapon) júniusban, ami az elmúlt négy hónap legerősebb számát jelentette – az elemzők mindössze 5,2 százalékos növekedést jósoltak. A kiskereskedelmi forgalom 9,8 százalékkal bővült júniusban, amilyen gyors ütemre 2018 márciusa óta nem volt példa. A Reuters elemzői konszenzusa mindössze 8,3 százalékos növekedés volt, miközben a kiskereskedelem egyik fő motorját az elmúlt hónapban az autóeladások 17,2 százalékos megugrása adta.

Épülő világhatalom

Mindeközben egy friss jelentés szerint a világgazdaság egyre nagyobb mértékben függ Kínától, fordítva azonban folyamatosan csökkenő függés tapasztalható.

A McKinsey júliusi elemzése szerint 2015 januárja és 2018 decembere között 16 negyedévből 11-ben a hazai fogyasztás több mint 60 százalékkal járult hozzá a kínai gazdasági növekedéshez.

Noha az USA-val fennálló kereskedelmi konfliktus kapcsán az elemzők többsége azt vetítette előre, hogy a kínai gazdaság nagyobb sérülést szenvedhet el, mint az amerikai, a McKinsey kutatása szerint ez rendszerszinten nem biztos, hogy igaz. Az adatok alapján ugyanis Kína gazdasága egyre kevésbé függ a külkereskedelemtől. Tavaly pedig a nettó külkereskedelmi mérleg (a teljes exportmennyiség mínusz a teljes importmennyiség) hozzájárulása a növekedéshez például már negatív volt.

Egyre inkább a belső fogyasztás hajtja a kínai gazdaságotForrás: Imaginechina/Meng zhongde

A teljes képből az látszik tehát, hogy Kína egy hatalmas, de egyre inkább diverzifikált gazdaságot épít, csökkentve ezzel a nemzetközi függőségét. Ezzel együtt a világ egésze és Kína elsősorban a külkereskedelmen, a tőkeáramláson, valamint a technológián keresztül tart fenn szoros kapcsolatot. Az egyre erősödő hazai fogyasztás azonban már azt jelenti, hogy a kínai feldolgozóipari cégek több terméket adnak el a belső piacon, mint külföldön.

Ennek eredményeként Kína exportja 2017-ben a teljes gazdasági kibocsátás csupán 9 százalékát adta, ami hatalmas csökkenés a 2007-ben mért 17 százalékhoz képest. Mindez azt is jelenti a McKinsey szerint, hogy a világ második legnagyobb gazdasága még mindig igen zártnak mondható más fejlett gazdaságokhoz képest.

Globális függőség

A függési viszony fordítva azonban nem csökken, hanem egyre nő. A világgazdaság országai tehát egyre nagyobb mértékben építenek a kínai gazdaság teljesítményére és kibocsátására. A McKinsey három országcsoportot jelölt meg, amelynél növekvő függés tapasztalható.

Szép lassan egyre több ország vált függővé KínátólForrás: Jason Li/EyePress

Az első csoportban olyan ázsiai országok vannak, amelyek nagyban építenek Kínára a globális ellátási láncban. Ide tartozik például Dél-Korea, Szingapúr, Malajzia, a Fülöp-szigetek, valamint Vietnám.
A második csoportot a természeti erőforrásokban gazdag országok jelentik, például Ausztrália, Chile, Costa Rica, Ghána, valamint Dél-Afrika – ezek mindegyike exportál termékeket Kínába.

Végül a harmadik csoportban olyan feltörekvő piacok vannak, amelyek igen erősen építenek a kínai beruházásokra. Itt a jelentés olyan fontosabb országokat említ, mint Egyiptom vagy Pakisztán. Az elemzés következtetése szerint mindez arra utal, hogy a világgazdaságban egyre több szereplő van kitéve sérülékenységnek abban az esetben, ha a globális szereplők és Kína viszonya megváltozik – például egy kereskedelmi konfliktus eszkalálódása esetén.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK